Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata

Dr. Kovács Gy.: A regionális lefolyás-szabályozás Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 533 beruházás (a javasolt rendszer becsült költsége, mintegy 2 milliárd Ft) pedig hatékony, állandó hasznosítást követel. A különböző alternatívák elemzése alapján kialakított rendszer vízkivétele Vác—Sződ térségében épülne meg 10 m

3/sec kapacitással. Innen a víz részben nyomócsövön, részben terepen vezetett csatornán keresztül érné el a Galga felső szakaszának egyik mellék-vízfolyását, a Sinkár patakot. Ennek völgyében épülne a 80 millió m

3-es (később 200 millió m

3-re bővíthető) tározó. A nyomócsövön vezethető vissza vészállapot esetén a víz a vízkivételig, ahonnan az — megfelelő tisztítás után — Káposztásmegyerre továbítható és a hálózatba táplálható. Üzemi állapotban a teljes hozam a medrek természetes esését követve a Zagyvába, illetőleg a Tiszába jut. A kritikus három nyári hónapban a Zagyva és a Tisza felé adott vízpótlás a tartalékon felül tározott víz felhasználásával megkétszerezhető (a tározó bővítése után a 30—40 m

3/sec-ot elérheti). A javasolt rendszer (6. ábra) folyamatos hasznosítása a Zagyva alsó szakasza mentén jelentkező kommunális, ipari és mezőgazdasági vízigény kielégítésében (olyan területen tehát, ahol a készletek kimerülése miatt már évek óta vízjogi mgedély nem adható új fogyasztóknak) és a Szolnok alatti Tiszavölgy vízpótlásában realizálódik. További átvezetések kiépítésével az ellátott terület Aszód és Hatvan vonalától északra is bővíthető, a Jászsági Főcsatorna kiépítése után pedig — elleneséssel — az átvezetett víz a kiskörei tározóba és ezen keresztül a Körös-völgybe is eljuttatható. A vízpótlás jelentőségének szemléltetésére csupán azt említjük, hogy a bővített tározóval nyári csúcsban leadható hozam közel azonos a kritikusan száraz időben a külföldi vízfogyasztásokkal csökkentett természetes tiszai készlettel. Mindezt az eredményt a biztonsági tartalék állandó fenntartásával éri el. Későbbi bővítése — elsősorban a szivattyútelep és a sinkári tározó előtti szakasz szállítóképességének növelése — könnyen megoldható. A tározótérfogat szükség esetén a Zagyva jobb parti mellékvizeinek völgyeiben épülő völgyzárógátakkal növelhető, ahova a vizet a Pásztó felé futó átvezetéssel juttathatjuk el. A rendszer — ami az első jelentős dunai átvezetés lenne — kelet felé további emeléssel bővíthető vizet biztosítva a Mátra keleti és a Bükk nyugati térségébe. így illeszkedik az országos hálózatba, amely általában a nyugat-kelet irányú átvezetés megvalósítására törekszik. Az előző példával kapcsolatos következtetések kiegészítéseképpen megállapíthatjuk, hogy a nagy 6. ábra. A Börzsöny—Mátra vízgazdálkodási rendszer elvi vázlata. Puc. 6. npuHifuriuaAbHan cxeMa e0d0X03nücmeenH0ü cucmeMbi EepMenb—Mampa Fig. 6. Diagram of the Börzsöny—Mátra water management system