Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata

526 Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. Dr. Kovács Gy.: A regionális lefolyás-szabályozás ségek aránya a beruházásokhoz viszonyítva, hiszen minden új létesítmény fenntartása, működése folyamatosan biztosítandó, állandó ráfordítást igényel. Az üzemi és a beruházási költségek aránya az éves ráfordításokból számítva jelenleg 27 : 73, ami várhatóan az ellenkezőjére fordul az ezredfordulót követő évtizedekben. Az említett mutatónak az 1990-re előrejelzett értéke 35 : 65. A kettős hatás következtében a gazdasági növekedés üteménél gyorsabban emelkedő költség a vízkészlet-vízigény kielégítésének fokozódó feszültségét jelzi és egy előbb-utóbb bekövetkező vízválság kialakulását vetíti előre — nem csak hazánkban, hanem világszerte is — ami a korábbi energia és fűtőanyag válsághoz hasonlóan a gazdaságitársadalmi fejlődés megtorpanását idézheti elő. Ennek megelőzése érdekében két irányban kell fokoznunk tevékenységünket: egyrészt ésszerű gazdálkodással törekednünk kell a készlet-igény egyensúly fenntartására, másrészt csökkentenünk kell a beruházási, valamint az üzemelési költségeket, hatékonyabb megoldásokat keresve mind a rendszerek kialakításának, mind megvalósításuk technológiájának területén. A gazdálkodás köre alapvetően kétirányú: — szabályozzuk a készleteket, hogy azoknak mind mennyisége, mind minősége időben és hely szerint kielégítse a társadalmi-gazdasági igényeket; és — szabályozzuk a fogyasztást törekedve annak ésszerű korlátozására (takarékos technológiák bevezetésével, a víz újra történő felhasználásával és a többszöri használatot lehetővé tevő tisztítás megvalósításával, a vízpazarlás megszüntetését szolgáló műszaki berendezések, gazdasági és jogi szabályozók kialakításával). Az igények és a készletek összevetését az 1. ábra szemlélteti az OMFB „A vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének irányai és módozatai" című tanulmány adatai alapján. Megjegyzendő, hogy ebben az összeállításban már figyelembe vették az igények növekedési ütemének azt a fokozatos csökkenését, amit egyrészt egyes fogyasztási formákkal kapcsolatosan az igények telítődése eredményezhet, másrészt a technológiák ésszerűsítésével érhetünk el. Másik új gazdálkodási motívum ebben az elemzésben, hogy az igényelt készletet nem a friss víz szükséglet alapján határozza meg, hanem a ténylegesen elhasznált víz mennyiségének figyelembevételével. Ez a szemlélet feltételezi a használt víz többszöri, újra való felhasználását, ami azonban nemcsak egy-egy üzemben valósulhat meg visszaforgatással, hanem a természetes medrekből és az átvezetésekből álló rendszeren belül is, ha okszerű vízkormányzással biztosítjuk az egymást követő vízhasználatok igényeinek az összehangolását és a visszavezetett víz olyan mértékű tisztítását, ami nem gátolja a következő fogyasztók minőségi igényeinek kielégítését, lehetővé teszi a rendszerben az élővíz minőség, az öntisztító képesség fenntartását. Figyelemre méltó, hogy ennek az ésszerűen mérsékelt követelménynek az elérése érdekében is — ha a visszavezetett víz nem kellően tisztított volta miatt másfélszeres biztonsággal számolunk — 1990-re 2 km

3, az ez1. ábra. A frissvíz-igény és a vízelhasználás előrejelzett növekedése Puc. 1. np03H03upyeM0e pa3eumue nompeőHocmeü Ha cupyw eody u 6e3eo3epamHozo eodonompeÖAeHun Fig. 1. Predicted growth of freshwater demands and consumption redfordulóra 4 km

3, 2010-re pedig 6 km

3 tározótér üzembehelyezésének szükségességét jelezhetjük előre. A felvázolt gazdálkodási feladatokkal kapcsolatos tervezési és üzemelési tevékenységet összefogó vízkészletgazdálkodásnak tehát három jelentős munkakört kell ellátnia. A készletek mennyiségi szabályozásával arra törekszik, hogy áthidalja a természetes hidrológiai körfolyamatban felhasználásra, rendelkezésünkre álló víz és a társadalmi-gazdasági igények hely és idő szerinti ingadozásának eltérését. Ennek során felméri a helyi készleteket, összehangolja a felszíni és felszínalatti készletek együttes felhasználását, tározással szabályozza a lefolyás folyamatát és vízátvezetéssel kiegyenlíti a vízgyűjtők között a készletek kihasználásában jelentkező eltéréseket. Célja tehát az, hogy a gazdasági fejlődés ütemének megfelelően létrehozza a tározókból és átvezetésekből kialakuló regionális lefolyásszabályozó rendszereket, megteremtve így a szabatos menynyiségi vízkormányzás lehetőségét, a helyi és importált készletek ésszerű felhasználását. A készletek minőségi szabályozása érdekében meghatározza a természetes és mesterséges medrekből alkotott rendszer minden szakaszára az ott megkívánt vízminőséget jellemző paraméterek határ-