Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata

Dr. Kovács Gy.: A regionális lefolyás-szabályozás Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 527 to alaptevékenységek szerkezete különböző fejlettségi szinteken [évek] termeszetes fokozatosan fejlődő fej lett állap 2. ábra. A vízgazdálkodási tevékenységeknek és egymáshoz való kapcsolódásuknak vázlatos szemléltetése Puc. 2. CxeMamuHHoe u306paxcenue (ßyiiKifiiü eodHoeo X03aücmea c noKa3anueM 83auM00mH0uieHuü Mevcdy HUMU Fig. 2. Schematical representation of water management activities and their interrelations értékeit. Szorgalmazza az ezek megtartásához szükséges tisztítóberendezések megvalósítását és ellenőrzi üzemüket. Végül a vízkormányzás módszerének eszközeivel (szennyvíztározással, a különböző minőségű használt vizek szétválasztásával, kisvízi időszakban a terhelés és a hígítás szabályozásával, időbeli ütemezésével, a rendszerekben ülepítő és levegőztető tározók közbeiktatásával, az eutrofizáció fékezésével) segíti a kívánt vízminőség biztosítását. Végül a vízkészletgazdálkodás jelentős feladata a fogyasztás szabályozása is. A korábban már említett műszaki, jogi és gazdasági szabályozókat alkalmazva mérsékelnie kell a vízigény ütemének növekedését megszüntetve a vízpazarlást, csökkentve a rendszerek veszteségeit és ésszerűen — a gazdasági előnyök és hátrányok mérlegelése alapján — korlátozva a fogyasztást. Az igényeknek a rendszeren belüli összehangolása, a víz többszöri felhasználásának biztosítása, a vízgazdálkodási szempontok érvényjejuttatása vízhasználatok telepítésekor ugyancsak része a fogyasztás-szabályozási tevékenységnek. Különleges feladatként említhető az aszályos időszakokban szükségessé váló vízkorlátozás elveinek kidolgozása és ezek alkalmazása a fogyasztók között ilyenkor fellépő érdekellentétek feloldása és a rendelkezésre álló vízkészlet optimális hasznosítása érdekében. Már említettük, hogy a vízigénynek és a szolgáltatandó víz fajlagos költségének növekedése által okozott kétszeres gazdasági terhelés hatását az okszerű gazdálkodáson kívül a vízgazdálkodási rendszerek, létesítmények és berendezések hatékonyságának növelésével is ellensúlyoznunk kell. Az építési és az üzemi technológiáknak a műszaki fejlesztéssel elérhető eredmények alapján végrehajtott korszerűsítése és a kialakított gazdaságos eljárások széles körű gyakorlati alkalmazása azonban a hatékonyság növelésének csak egyik — bár jelentőségében nem elhanyagolható — módja. Törekednünk kell arra, hogy egy-egy területen a rendszer egész szerkezetét a felmerülő valamennyi igény együttes figyelembevételével optimálisan alakítsuk ki, tudatosan tervezzük és hajtsuk végre a vízgyűjtőfejlesztést. A vízgyűjtő-fejlesztés folyamatát Dávid L. elemezte több munkájában, bemutatva annak fejlődését és tervezési rendszerét. A vízgazdálkodási beavatkozások jellegének időbeli változását is az ő elvi vázlata alapján mutatjuk be a 2. ábrán. A fejlődés kezdeti szakaszában a létesítmények egyedi célokat szolgálnak és hatásuk helyileg korlátozott. Nyilvánvaló, hogy amint számuk szaporodik és nagyobb műszaki hatékonyságuk következtében hatáskörzetük kiterjed, egyre gyakrabban kell területi összefonódásukra, egymásra hatá-