Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 525—572. oldal 59. ÉVFOLYAM 12. SZÁM Budapest, 1Ö79. december A regionális lefolyás-szabályozás és a vízellátó rendszerek kapcsolata* DE. KOVÁCS GYÖROY* az MTA levelező tagja 1. A vízgazdálkodás általános fejlődése A vízgazdálkodási tevékenység termelő infrastruktúra. Ebből a jellegéből következően feladata az, hogy megteremtse a többi népgazdasági ág termelési biztonságát és lehetővé tegye azok arányos fejlődését. Ennek megfelelően működési körét három nagy területre bonthatjuk: — megfelelő mennyiségű és minőségű vizet kell biztosítania minden fogyasztó — a lakosság, az ipar, a mezőgazdaság — számára, majd a használat után a visszaadott vizet össze kell gyűjtenie visszavezetve azt — természetesen megfelelő kezelés után — a természetes vízrendszerbe; — meg kell védenie a településeket, az ipari munkahelyeket, a termőföldet a közlekedési útvonalakat azok ellen a kártételek ellen, amelyeket akár a víz fölös mennyisége, akár káros — a vízben kialakult életközösséget megbontó, fertőző vagy mérgező — minősége okozhat; végül — el kell látnia egyéb, a vízzel kapcsolatos termelő-szolgáltató feladatot, amelyek sorából példaként megemlíthető, hogy vízügyi beavatkozással biztosítunk pályát a víziközlekedés számára, üdülőkörzetek kialakításával, gyógyfürdők létesítésével és gyógyvizek szolgáltatásával segítjük az emberi munkaerő fenntartását, regenerálását és az egészségvédelmet, a hévizek és a vízi energia hasznosításával részt veszünk az energia termelésben. Közismert, hogy a szárazföldek vízkészlete folyamatosan megújul. A múltban sokáig ezért a vi* Az MTA Vízgazdálkodási Bizottságának Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1979. május 18-án tartott előadóülésének anyaga. **Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. zet nem természeti kincsnek, hanem szabadon felhasználható, korlátlanul rendelkezésünkre álló anyagnak tekintették. Mindaddig fennmaradhatott ez a szemlélet, amíg a készletek mennyisége — még kritikusan száraz időszakban is — sokszorosan meghaldta az igény mértékét. A gyorsuló társadalmi-gazdasági fejlődés következtében egyre nagyobb vízigények jelentkeznek, fokozottabb védelmet kell nyújtanunk a vizek, káros hatásai ellen és több erőfeszítés szükséges annak érdekében, hogy megakadályozzuk vizeink minőségének romlását. Jelentős vízügyi munkával eddig elérhető volt, hogy a vízigények kielégítetlensége ne akadályozza a népgazdaság fejlődését, az árvizek és belvizek katasztrofális mértékű kárait elhárítsuk és fékezzük természetes vizeink minőségének romlását. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a készlet-igény egyensúly zavartalan fenntartásához szükséges ráfordítások mértéke — ha feltételezzük, hogy a fogyasztói szemléletben és a kielégítés érdekében alkalmazott technológiákban alapvető változás nem következik be — kétszeresen növekszik. Nem csak az igények fokozódnak a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemét követve, hanem egyre költségesebben — nagyobb anyagi befektetéssel és munkával — biztosítható készletek felhasználására kényszerülünk. Növekszik a víztermelő helyek és a felhasználók közötti szállítási távolság, a készletek időbeli ingadozásának kiegyenlítésére tározókat kell építenünk, nagyobb lesz a felszíni vizek felhasználásának aránya és így a használatot megelőző vízelőkészítés, fokozni kell a használt vizek tisztítását, hogy azok újra felhasználhatók legyenek. A növekvő költségeken belül fokozatosan emelkedik az üzemeltetési költ-