Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
11. szám - Fehér Ferenc: A síkvidéki, mezőgazdasági táblán belüli vízelvezető elemek fejlesztése
520 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Fehér F.: A síkvidéki, mezőgazdasági táblán A felszíni vízelvezetési módszerek fejlesztését az indokolja, hogy hagyományosak, tehát kiépült rendszerük van és az ehhez való kapcsolódás nem okoz problémát. A táblán belüli felszíni vízelvezető elemek kapcsolódhatnak az üzemi belvízcsatornákhoz, tehát jól illenek a rendszerbe. A táblán belüli felszíni beavatkozási lehetőségek skálája azonban szegényes. A már említett tereprendezési megoldások mellett csak olyan művek jöhetnek szóba, amelyek a mezőgazdasági tábla egységes művelését nem akadályozzák, tehát átjárhatók, esetleg átművelhetőek. Ezeknek a kritériumoknak elsősorban a vápák tesznek eleget. A felszín alatti módszerek skálája szélesebb, de a beavatkozások lényegesen drágábbak. Elsősorban a talajcsövezés jön szóba, mind területileg, mind vonal mentén (ún. céldrén) alkalmazva. A drénezés elmélete és gyakorlata — elsősorban nemzetközi szinten — gazdag, és ezek az eredmények megalapozták a hazai elméleti kutatások kibontakozását és elsősorban dombvidéken a hazai drénezési gyakorlat kialakulását. A függőleges talaj csövezés olyan függőleges irányú vízelvezetés, ahol a felszíni, felszínközeli rétegben levő felesleges vizet függőleges elemekkel kell a felszínről, a talajból eltávolítani. A függőleges drénezéshez hasonló alapelven működő kismélységű réselés — ha ez esetleg vízszintes drénezéssel párosul — a víznek a tábla talajába való betározását és a felesleges víz elvezetését egyaránt szolgálhatja. 3. Felszíni vízelvezető elemek A felszíni vízelvezetés műszaki létesétményei a mezőgazdasági táblán kívül vannak, tehát bitosítani kell azt, hogy a víz a mezőgazdasági táblán mozogni tudjon. A táblaméretek alakulása azt követeli meg, hogy a víz ixtját a táblán úgy biztosítsuk, hogy 500—800 m megtételére is lehetősége legyen. Általánosan használt a lepelszerű vízmozgás fajlagos vízhozamának a következő módon történő közelítése (SALAMIN, 1969.): A Chezy-képletből kiindulva: q = F-v = FCVm=7iCYhT =Ch 3' 2 /»» (1) ahol q a fajlagos vízhozam, v az átlagos vízsebesség, F a lejtőirányú sebességkomponensre merőleges felület (B. h.) (B a sávszélesség), G a sebességtényező, R a hidraulikus sugár, I az esés, Ti a vízmélység, egységnyi szélességű sávra számítva B = 1, F = h, R = h-Bj2Ji-\ LB összefüggésnél 2h elhanyagolásával R^h. A sebességtényezőt számítások és helyszíni mérések alapján C=10-re vettük fel. Megszerkesztettük az esés-vízmélység-fajlagos vízhozam összefüggést (1. ábra). Az összefüggés jól mutatja a síkvidéki vízrendezés felszíni megoldásának nehézségeit. A kívánt vízhozamot a megnövelt táblaméreteknek megfelelő hosszokon a rendelkezésre álló kis esések mellett nem lehet elvezetni. Ez az oka annak, hogy a Fajlagos vizhozam [l/s/fm] A vizlepel átlagos mélysége (h) 0,02 0,01 0 J | i i i i | > i i | r i—n-j 0,0005 0,001 0,005 0,01 Átlagos terepesés (I) 1. ábra. A felszíni, lepelszerű lefolyás fajlagos vízhozama az átlagos terepesésnek és a vízlepel átlagos mélységének függvényében Puc. 1. ydejibHbiü pacxod noeepxiwcmnoao cmoKa e eude moHKOü njieHKU e 3aeucuMocmu om cpedHeao yu-Aona MecmHocmu u cpedHeu Moufnocmu riAewcu Abb. 1. Spezifischer Abfluss der Oberflächen, und fiimartigen Abflüsse in Funktion der durchschnittlichen Geländeneigung und der durchschnittlichen Tiefe des Wasserfilms belvizek foltszerűen alakulnak ki, hiszen egységes felszínű, egyenletes esésű táblát nem lehet kialakítani sík területen, mindig lesznek kisebb-nagyobb mélyedések, és a terep adta helyzeti energia csak 000005 0,0/)01 0,0002 0,0005 ~0001 Átlagos esés (I) 2. ábra. Az átművelhető vápák vízhozama a vápák jellemző paraméterei és az átlagos esés függvényében Puc. 2. Pacxod omeodnufux aomöuh e 3aeucuMocmu om eiidpaeAunecKUX napaMempoe u yKAOHa daa Abb. 2. Abflussmenge der ackerbaren Kehlen in Funktion der charakteristischen Parameter der Kehlen und der durchschnittlichen Fallhöhe *
