Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása
Dr. Juhász E.—Ódor I.: Szennyvíziszapok deponálása Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 491 A deponálással kapcsolatos tevékenység legfontosabb összetevői az alábbiak: — telepen belüli kezelés — szállítás — melyhez hozzátartozik a közbenső átrakó állomás is —— depónia kialakítás és fenntartás. A deponálás beruházási- és üzemeltetési költségek alakulása az előkészített anyag víztartalmának függvénye. Minél magasabb az iszap szárazanyagtartalma, annál kisebb a szállítási és lerakási, azaz az elhelyezés telepen kívüli összes be ruházási és üzemköltsége. Ezzel szemben a víztelenítő (szárító, égető) egység költségesebb állóeszköz beruházást és ezzel együtt viszonylag magasabb amortizációs hányaddal rendelkező berendezést igényel. Természetszerűen ugyanakkor megnövekszik az energiaszükséglet, a magasabb szakmai képesítést igénylő kezelőszemélyzet létszáma stb, azaz mindezeket figyelembe véve a szennyvíztisztító telepeti belüli iszapkezelés üzemeltetési költsége. Az irodalomban részleteiben állnak rendelkezésre adatok az egyes költségtényezőkre, de talán nem lenne hátrányos hazai árrendezésünkre alapozottan — számítógépes eljárással — optimalizáló költségelemzést végezni a fentebb említett főbb összetevők részletes vizsgálatára. A szállítás a kezelés és az elhelyezés technológiai műveleteire a talaj, a levegő és a víz szempontjából a műszaki egyenértékűség optimalizálhatósága érdekében a szerzők javasolják az ún. környezetártalmi tényező bevezetését. Ennek szerepe egy-egy létesítmény beruházási és üzemeltetési költségösszehasonlításánál jelentkezik. Csak ez adhat további pontosítási lehetőséget, pl. az égetésnél előálló légszennyezés, a talajba jutó beszivárgás, vagy a szállítás közbeni elcsurgás környezetszennyező hatásának figyelembe vételére. Ez a szekunder hatás — mely közvetlenül egyébként nem mutatható ki — kell, hogy visszahasson az optimális műszaki megoldás megválasztására. A költség optimum függvény az alábbiak szerint fogalmazható meg: K 0 =£[ V Bcp( B)+nWü<p( ff)] = x 85 40 = 2 \Vrf (V b+VÜ) + 1F SZ f ,(Sz B+Szü)+ i= 1 w —15 h = 5 2,0 500 +Vd J (D b+DÜ)+VA J (AB + AÜ)], e = 0,5 a = 50 ahol: K„ a technológiai lánc költség optimuma [Ft/m*] V y. . '/'j környezetárt.almi faktorok, n az üzemeltetés 15 évre vetített költsége, cp(ü) beruházási költségek, <p( /;) üzemeltetési költségek, i 1—X-ig az iszapkezelő telepek száma, V víztelenítés fajlagos költségei, Sz szállítás fajlagos költségei, D deponálás fajlagos költségei, A átrakó állomás fajlagos költségei [Ft/m 3], w a kezelt iszap víztelenítési foka [ %], h szállítási távolság [km], a átrakó állomás kapacitás adatai [m 3/nap], c tározó kapacitás [millió m 3], A függvény első két tagja döntő befolyást gyakorol az optimumra, a depóniatelep befogadó kapacitása másodrendű tényező, míg az átrakó állomás közel állandónak tekinthető. A költségfüggvénynek különösen a nagy térségi depónia telepek kialakításában van jelentősége, ahol több helyről kell az iszapot beszállítani. Ez egyben behatárolja az 1 lerakótelep vonzáskörzetét is, mely modellként kezelve alkalmas az ország átfogó egységes rendszerében a lerakóhelyek kijelölésére. A VITUKT, VIZITERV, Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, OKI együttes munkája alapján a deponálásra vonatkozó műszaki irányelvek előkészítése folyamatban van, s ez részletes előírásaival további iránymutatásul szolgál beruházóknak, tervezőknek, üzemeltetőknek és hatóságoknak egyaránt. A dolgozatban — behatárolt terjedelemben — megpróbáltuk körvonalazni a közcsatorna hálózat és szennyvízkezelő létesítményekben található szilárd fázisok depóniában történő elhelyezésének fontosabb műszaki ós gazdasági kérdését. Deponálásra az anyag minősége és elhelyezhetősége jellegénél fogva mindig szükség lesz, de hangsúlyozzuk, hogy egyrészt az iszapban lévő hasznosítható anyagok és az iszap egyéb kedvező tulajdonságait is beszámítva a végleges megoldást — amennyiben kizáró okok nincsenek — a vékony rétegben kihordott mezőgazdasági elhelyezésben kell keresni, ill. meghatározni. IRODALOM [1] Bauffard, W: Mit csináljunk a szennyvíztisztító telepek iszapjaival? Urbanisme, 1976. 45. évf. 152. [2] Brekelmaus, K.—Hall, H.: A szennyvíz tisztítása ós elhelyezése Water Services, 1977. május [3] Burly, M. I.—Bayley, R. W.: A szennyvíziszap elhelyezésének módszerei és költségei Water Polution Cont. 1977. 2. [4] Heclcroth, C.: A szennyvíziszap elhelyezése Water W. E. 1971. 8. k. 11. [5] Lys, H. P.: Szemét és hulladék depóniák flexibilis szigetelése (Sika információ 2/1977) [6] Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei Hidrológiai Közlöny 1978. 10. [7] öllős Oéza: Szennyvíziszap kezelése ós elhelyezése Vízügyi Közlemények, 1974. 4. [8] Smith, F.: A szennyvíziszap biztonságos elhelyezése Water Wastes Engineering 1973. dec. 12. kötet [9] Budapesti szennyvíziszapok elhelyezése. Intézkedési terv VIZITERV — 1977, [10] Települési szilárd hulladékok rendezett lerakással történő ártalmatlanítása, Útmutató, ÉMI —- 1978 [11] Vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztésének terve (1976—1990) OVH, 1978, [12] Kommunális szennyvíziszapok deponálásának talajtani, növényélettani, állat- és élelmiszerhigiéniai feltételei (Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézet. Keszthely — 197!)') [13] Szennyvíziszap deponálás higiénés szempontjai, OKI. Ajánlás 1979, [14] Települési szennyvíztisztító berendezések mechanikai és biológiai lépcsőjében keletkező iszapok kezeVI TU KI 1977.
