Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

490 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Dr. Juhász E.—Ódor I.: Szennyvíziszapok deponálása A -A metszet 8. ábra. Sík-vidéki ,,árkos" deponálási rendszer szegélyárokkal Puc. 8. TpaHuieüftbtü cnocoő ceaAKü UIAOMÜ na noHUJiceHHbix meppumopuax Abb. 8. „Graben"-Deponiensystem im Flachland mit mit Randgraben Magyarországi lehetőségeink mellett elsősorban a természetes fenék és oldalzáró talajrétegen (vízzáró, vagy mesterségesen vízzáróvá tett agyagréteg) keressük az elhelyezési megoldást. Mesterséges szigetelési eljárásokkal azonban — magasabb alapberuházási költséggel bár — lehetőséget teremthetünk arra, hogy a depónia helyét a települések és a szállítástechnikai szempontokhoz igazítsuk. Ebben az esetben értéktelen területek, kimerített homok- és kavicsgödrök (pangó víz nélkül) kőfejtői;, természetes völgy teknők stb. kihasználhatók, és így hosszútávon a magasabb beruházási költség — az üzemköltség lényeges csökkentése folytán — többszörösen megtérül. Egy-egy tároló kazetta alapterületét, ill. befogadóképességét a naponta kiszállított anyag függvényében kell meghatározni olymódon, hogy azok 3—6 hónaponként megteljenek és záróréteggel (kb. 0,5 m földtakarás) lefedhetők legyenek. Nagyobb kiterjedésű területen a kazettákat egymás mellett célszerű kialakítani, s amikor egy „szint" megtelt, következik a következő réteg stb (7 ábra.) A „kazettás" elrendezés helyett alkalmazzák az ún. árkos rendszert is, mely esetében kisebb a nyitott felület, folyamatosan takarható föld fedéssel. Hátránya a kevésbé gazdaságos területkihasználás (8. ábra). A deponálás fontosabb elveinek áttekintése kapcsán önkéntelenül felvetődik a kérdés: „hány telepet alakítsanak ki az országban"? Ha elfogadható az iszap tengelyen történő távszállításra javasolt max. 35—40 km távolság, továbbá ezt idealizált és átlagosított hatósugarú területre korlátozzuk, — ismerve hazai település szerkezetünket — egy-egy depónia vonzás övezetét 1400— —1800 km

2-rel vehetjük figyelembe. Ez azt jelenti, hogy országosan mintegy 55—65 — megyénként átlag 3—4 regionális telep kialakítása válik szükségessé. Ezek után országos szervezési kérdés, hogy közigazgatási, vagy egyéb határ ne szabjon gátat a telephelyek gazdaságos helykijelölésénél. Fontos előtervezési és" szervezési kérdés a „ki merült" depónia térségének a természeti környezetbe történő visszaállítása, az ún. rekziltiváció gondos előkészítése. A terítési rétegvastagságot ált. 2—3 m-ben ajánlott megválasztani, melyre 0,5—1,0 m fedőréteget helyeznek. Mind a temetéses (völgyfenék, gödrökben stb.) eljárással, mind a töltéses eljárással, több réteget célszerű telepíteni (külföldön 8—10 réteget is telepítenek egymás fölé). A rekultivációnál a leggyakoribb a zöld terület kialakítása, de kellő termőréteg felhordása esetén erdőtelepítés stb. is eszközölhető (9. ábra). Fontos tudni, hogy a rétegek tömörödése miatt roskadásra hosszabb ideig számítani kell. 9. ábra. Sík területen töltésben kialakított depónia visszaállítása Puc. 9. PeKyAbmueaifiiíi omeaAa e eude daMöu Ha poenoü Mecmmcmu Abb. 9. Rekultivierung auf flachem Gebiet der im Auftrag ausgebildeten Deponie