Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

488 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Dr. Juhász E.—Ó dor I.: Szennyvíziszapok deponálása 2. kép. A Fővárosi Csatornázási Művek iszap távszállító kocsija VOLVO alvázra szerelt 10,0 m 3 térfogatú tartállyal CHUM. 2. rpy3oean Marnuna ŐJIR danbueü nepeeo3KU ocaő­Koe. LJucmepna oöbeMOM e 10 M 3 ycmanoeAena na maccu B0J1B0. CmanifUH KaHaAU3ai]uu Bydaneuima Bild. 2. Schlammferntransportwagen VOLVO der Haupt­tädtischen Kanalisationswerke mit auf Untergestell­montiertem Behälter von 10,0 m 3 Rauminhalt » Az átrakodóhely a regionális, vagy térségi depó­niatelepek esetében fontos láncszem. Itt kell meg­történnie az anyagok szétosztályozásának, a keze­lés szerinti kiszállítás irányításának, illetve esetle­ges előkezelésnek. E helyen regisztrálható továbbá a leszállított anyagok származási helye és mennyisége, melyek összetételének rendszeres vizsgálatával a „külön­leges" anyagok eredete felderíthető és megfelelő intézkedésekkel kiszűrhető, megszüntethető, llymódon a „forráskontrollal" mind a fertőző, mind a mérgező, vagy egyéb ártalmas anyagok nemcsak az iszap, hanem a szennyvízvonalról is kiküszöbölhetőkké válnak. Különösen akkor kell a forráskontrollnak jelentőséget tulajdonítanunk, ha az iszapot bármi módon hasznosítani kívánjuk. Az átrakóhely tehát a csatornahálózat és a de­pónia szerves része, ezért helykijelölese épp oly­körültekintést igényel, mint akár a szennyvíztisz­tító telepé, vagy a depóniáé. Különösen egyesített rendszerű csatornahálózat esetén célszerű valamely szennyvíztisztító telep mellett kialakítani azt, de ugyanilyen meggondolásból a térségi gyűjtés egy­egy átrakó helyét is célirányos valamelyik „köz­benső" tisztító telep mellé helyezni, hogy a mosa­tás, fertőtlenítés és egyéb csurgalékvizek kezelése könnyűszerrel megoldható legyen. Ugyanezen a helyen a jármű-park tárolása is megoldható. Az átrakó állomáson kell a távszállítás ellenőrző rendszerét is biztosítani (URH, gk. segélyszolgá­lat stb.). A közúti szállítás esetében a szállító járművek be­fogadó képessége a szállítási távolság és az egy mű­szak alatt fajlagos fordulószám együttes hatása determinálja a kihasználás hatékonyságát. Hazai útviszonyaink (burkolat és útvonalveze­tés stb.) figyelembe vételével a távszállító jármű­vek hasznos űrtartalmát 10—12 m 3/db-ban a leg­célszerűbb megválasztani. E keret mellett a tele­pülési belső közlekedést is figyelembe véve az el­érhető szállítási átlagsebesség 25—30 km/h-ra vehető. A felrakási és ürítési időt is számolva két forduló/műszak minimális kihasználtságot tekint­ve, az'átrakó és lerakóhely közötti távolság szélső felső határa 35—40 km-ben rögzíthető. Ilyen módon és összességében vizsgálva a depo­náláshoz tartozó szállítás igen komolv üzemszer­vezést igénye] és döntő módon befolyásolja az üze­meltetési költségeket. A kiszállítás, bár szolgáltató jellegű, de mind­amellett „kereskedelmi" tevékenység is, ezért mind a depóniahely üzemeltetőjét, mind a szállí­tást végző szervezetet (ha az idegen vállalat, pl. AKÖV, vagy egyéb vállalkozás keretében műkö­dik) a depóniahely kijelölésével egyidőben meg kell határozni és az előkészítő munkába azokat be kell vonni. A depónia telepek kialakításával kapcsolatban az alábbi feltételeket is ki kell elégíteni: — humán egészségügyi szempontok — állategészségügyi szempontok — talajtani és növényélettani szempontok. A jelzett vizsgálati szempontok a talajmechani­kai adottságok figyelembe vételével együttesen al­kotják mindazon alapelveket, melyek betartása az egyéb meghatározók (részletes és térségi vizs­gálati szempontok) mellett a tervezés és üzemel­tetés vonatkozásában előírásnak tekintendők. Ezek közül a leglényegesebbek: — a telep védőkerítéssel való ellátása — szegély-erdősáv létesítése — szociális létesítmények kialakítása — víz, villamosenergia, telefon (URH) bevezetése — belső közlekedés és forgalmi rend kialakítása — beszállított anyag mennyiségi mérésének (mér­leg) biztosítása — a tározó kazetták kialakítási-, töltési- és taka­rítási folyamatának módja és üzemszervezési rendje — a tározó kazetták fenék-kialakítása — a csurgalékvizek elhelyezésének megoldása — a figyelő és ellenőrző létesítmények kialakítása, fenntartása és a vizsgálati eredmények regiszt­rálása stb. A depóriából elszivárgó vizek talaj és talaj víz­szennyező káros és veszélyes hatását meg kell gá­tolni. Ennek érdekében elsősorban a csurgalék el­szivárgást kell minél nagyobb mértékben kikü­szöbölni. A depónia fenék és oldalrészét víz át nem eresztővé kell kiképezni. Ez történhet egyrészt vízzáró, vagy azzá tett talajréteggel (ks 10~ 5 cm/ sec), vagy mesterséges anyag (fólia stb.) elhelye­zésével. A vízzáró rétegek védelméről (szállító és tömörítő gépek miatt) gondoskodni kell. A vízzáró réteg fölött eltömődés mentes szivárgó hálózatot kall elhelyezri, mely gyűjtő aknába, illetve csur­galék tározóba torkollik. (5. és 6. ábra). A depónia helyet enyhe lejtésű (legfeljebb 8—10°) területen kell kiképezni, hogy a vízelvezetés — védőövárok, felületről lefolyó és a szivárgó vízhálózat műszaki megoldása leegyszerűsödjön. A depóniahelyeken igen elszaporodnak a rágcsá­lók, a bogarak és a legyek. A rágcsálók és bogarak ellen a legegyszerűbb védekezés a meszezés, míg a legyek, de nem utolsó sorban a madárvilág ellen

Next

/
Thumbnails
Contents