Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

Dr. Juhász E.—Ódor I.: Szennyvíziszapok deponálása Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 487 A depóniahely kiválasztása gondos előtervezést igényel, mely keretében a vizsgálati szempontok két fő csoportba sorolhatók: — nagytérségi vizsgálati szempontok = lakó és iparterület fejlesztés az adott térségben = meglévő és tervezett vízbázisok = bányaművelés = természetvédelmi területek = erdőgazdasági területek = mezőgazdasági művelés = szakosított állattartó telepek = környezetvédelmi szempontból kizárt területek — részletes vizsgálatok szempontjai = a deponálásra szánt anyag minőségi szempontjai (fertőzés, toxicitás stb.) = hidrológiai és hidrogeológiai szempontok (talajvíz, felszíni vizek helyzete stb.) = domborzati viszonyok =; növényzet és állatvilág — meteorológiai viszonyok = közlekedési kapcsolatok = gyűjtőkörzethez viszonyított helyzet = hon és polgári védelmi szempontok = föld termőérték és föld tulajdon viszonyok = gazdaságos terület-kialakítás (befogadó ké-' pesség, bővíthetőség) = védőtávolságok és védősávok kialakításai = egyéb szempontok (energia-, víz-, stb. ellátás, belső kialakítás) = környező települések ivóvíz ellátási helyzete = rekultiváció (visszaállítás, ixjrahasznosítás) A vizsgálati szempontok közül a hidrogeológiai feltételek döntő jellegűek kell legyenek. A lerakóhely levegőtisztaság-védelmi szempontból diffúz szennyező forrás, s ezért minden esetben figyelembe kell venni az adott területre vonatkozó emissziós normákat is. Az iszap tisztító telepen kívüli szállítása egyik legfontosabb költségtényező, ezért az minden esetben egyedi optimalizáló elemzést igényel. Mivel a depónia telepek helykijelölésénél célszerűen a térségi megoldás követendő, — azaz egy lerakóhely több tisztító telepről származó iszapot kell hogy fogadjon — az „előkezelés" helye és minősége az alábbiak szerint változhat: — valamennyi telep „magas víztartalmú" iszapját központi kezelőhelyre juttatják, ahol azokat együtt víztelenítik, majd központi hasznosító vagy lerakó helyre szállítják; — egyedenként, beépített vagy mobil berendezésekkel minden egyes telepen a stabilizált iszapot víztelenítik és ezután szállítják központi hasznosító vagy depónia telepre; — valamennyi telep „magas víztartalmú" iszapját a lerakó helyre szállítják (juttatják: csövön) és a kezelést, víztelenítést itt végzik. A kiindulási elvtől eltérően lehetséges további megoldás, hogy valamennyi telep önálló kezeléssel és iszapelhelyezéssel rendelkezik. Mindezeket 1. kép. A Fővárosi Csatornázási Művek MUT típusú dekantáló szippantókocsija városi belső anyag mozgatására CHUM. 1. Bcacbieawiifan ifucmepHa, deKaHmupywufan, muna MYT ÖAH npedeuweiiuH «aopodcKoeo» MamepuaAa. CmanifUH icanaAU3ai)uu Eydaneuima Bild. 1. Dekantierender Saugwagen Typ MUT der Hauptstädtischen Kanalisationswerke zur Bewegung der städtischen Inhaltstoffe a helyi adottságok, körülmények és a gazdaságossági számítások döntik el. Az előbb felsorolt lehetőségek önként felvetik a szállítási eszközök különféle módozatait a szállítandó anyag mennyisége, a távolság és a természeti (vízi úti vagy egyéb) adottságok kihasználásának függvényében, melyek hazai körülményeink mellett az alábbiak lehetnek: — híg állapotban {W~95%) csővezetéken szállítva (pl. központi kezelő telepre) — híg állapotban (nagy vízfolyás térségében pl. Budapesten) uszály és csővezeték kombinációjával -T- víztelenített állapotban tengelyen (gépkocsi) — víztelenített állapotban uszály és közúti kombinációval — víztelenített állapotban vasúti szállítással stb. Az iszap csővezetéken történő szállítását szerte a világon gyakran alkalmazzák (pl. Prágában). E megoldás a legkisebb kezelőszemélyzetet igényli, minimális a környezeti ártalom a szállítási szakaszon, továbbá csaknem független az időjárás (téli—nyári) viszonyoktól. A vezeték kiépítése azonban hosszadalmas, s beruházási költsége jelentős. Ennek ellenére nagy iszapmennyiségeknél hosszú távon a legkézenfekvőbb megoldásnak látszik. A csővezeték alkalmazása esetén az igen nagy mennyiségű és nagy szennyezettségű „úsztató" víz kezeléséről külön gondoskodni kell. Beruházási és üzemszervezési szempontból a leggyakrabban választott megoldás a közúti szállítás. Nagy városokban az két lépcsőből tevődik össze, — a városon belüli gyűjtés kis befogadó képességű, de mozgékony tartálykocsiban kezelő és átrakó helyre (csatornaiszap, közbenső átemelőkben keletkező üledék és rácsszemét stb (1. kép), ^ — a kezelő és átrakó helyről nagyobb' befogadó képességű konténeres ,,vontatmányokkal" a depóniához (2. kép).