Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

486 Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. Dr. Juhász E.—Ódor I.: Szennyvíziszapok deponálása 2100000 m

3 3. ábra. A W —70 %. víztarálom mellett szükséges lerakóhely hasznos térfogatigénye Puc. 3. HeoöxoduMbiü nojie3Hbiü oöbeM WMMOxpaHUAuufa npu enaoicHocmu 70% Abb. 3. Nützlicher Rauminhaltsbedarf der bei M = 70 % Wassergehalt notwendigen Ablagerungsstelle esetben egyértelmű, hogy ún. iszapdepónia helyeket kell létesíteni, ahová a csatornahálózatokból és a tisztító telepekről kikerülő iszapokat akár ideiglenes, akár végleges jelleggel kell vagy lehet elhelyezni. Ha az iszap víztartalmát a depóniába történő szállításkor W = 70% feltételezésével vesszük figyelembe, s az elszivárgást és a csurgalékok tervszerű elhelyezését figyelmen kívül hagyjuk, akkor országosan az alábbi összes tározó térfogatigénynyel kívánatos számolni (3. ábra). A számoknál az esetleges hasznosításokat stb. nem vettük figyelembe. A korábbiakban az iszapok csaknem teljes egészében „rendezetlen" lerakóhelyekre kerültek, — többnyire szeméttel együtt —, s ez mind egészségügyi, mind környezetesztétikai szempontból joggal kifogásolható. Az ilyen rendezetlen lerakóhelyről ugyanis letakarás hiányában, ahová akár elkülönített, akár egyéb hulladékkal együtt kerül is az iszap lerakásra, a szél a porral együtt a mikroorganizmusokat nagyobb távolságra is képes elszállítani, ami az emberre és állatra közvetlenül, vagy közvetve fertőzés veszélyes lehet. A depónia a kioldás és a csurgalékvíz révén fertőző és mérgező hatást fejthet ki a talajra és a talajvízre egyaránt és várható a rovarok és rágcsálók elszaporodása is. A fentiek figyelembevételével a depóniák „rendezett" kialakítása elsőrendű feladat, melyek telepítését nem egyedi elképzelések, hanem átfogó országos vizsgálat alapján a térségi elvek feltétlen betartása mellett kell megvalósítani. A vonatkozó közüzemi tevékenységből az alábbi szilárd anyagok származnak, melyek elhelyezéséről gondoskodni kell: — csatorna-iszap — rácsszemét — homokfogóból kikerülő anyag — szennyvíztisztítási folyamatból kikerülő iszapféleségek. Az iszapok egy településen belüli mennyiségi összetétele igen változó, s főleg a csatornaiszap kitermelő kapacitástól erősen függő. Példaképp bemutatjuk a budapesti csatornahálózat jelenlegi és távlati szennyvízmennyiségre vetített iszapmennyiségeket és azok fajtánkénti megoszlását (lásd 4. ábra). A csatornaiszap és a homokfogóból kikerülő anyag általában hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Szervesanyag tartalma többnyire 10% alatt van. A homokszemcsékre zsír-olaj szennyeződés tapad. Egyesített rendszer esetén a homokfogóban egyebek mellett rendszerint nagymennyiségű üvegszemcse is található. A kiemelt anyag konzisztenciája az eltávolítási technológiától függően igen változó. Az anyag fertőző hatású. Bármilyen felhasználás, vagy töltésbe szállítás előtt a szerves résztől minél nagyobb mértékben mentesíteni kell. Kellő előkezelés esetében az építőipar ezt az anyagot fel tudná használni (pl. előregyártás, ágyazat stb.), vagy ha ilyen alkalom nincsen, a mosott homok töltésbe szállítható. A rácsszemét a tisztító telepek legkevésbé esztétikus hulladéka, amely víztartalmát az egyéb iszaptól elkülönítetten gyorsan leadja. Kisebb mennyiségek esetében megfelelő fertőtlenítés után a rácsszemetet el kell földelni, nagyobb tömegben a legcélszerűbb megoldás az elégetés/Gyakori megoldásként alkalmazzák a szeméttelepi elhelyezést, ahol azonban az előírt fertőtlenítésről gondoskodni kell. A szennyvíztisztítás technológiai folyamatából kikerülő iszapok (nyers, fölös, vagy kevert) jellemzője a szervesanyag mellett a magas víztartalom. A deponálásra szánt iszapot stabilizálni kell. A szállítási költségek csökkentése és különösen a depóniák nedvességtartalmának illetve csurgalékvizének a csökkentése érdekében a stabilizált iszapot vízteleníteni kell. A fejlett országokban előírás, hogy depóniába szállítás esetén az iszap víztartalmát min. W = 65—70%-ra kell redukálni. Mint ahogy azt a bevezetőben már leszögeztük, az iszap technológiai kezelését az elhelyezés, ill. a felhasználás módja kell, hogy meghatározza. E cikk keretében elsősorban a végleges, rendezett depóniák kialakításával foglalkozunk a hazai műszaki gazdasági és szervezési feltételek szemmeltartása mellett, mert az ideiglenes deponálás esetében lényegében ugyanazokat a követelményeket kell teljesíteni. JELMAGYARÁZAT• 4. ábra. A budapesti közcsatorna hálózatból és a tisztítótelepekről kiszállításra kerülő iszapok mennyisége, és megoszlása Puc. 4. Konunecmeo u cocmae ocaÖKoe, ydanneMbix U3 KcmaAU3aifU0HH0ü cemu u c oiucmnux cmantfuü Eydaneuima. Abb. 4. Menge und Verteilung der aus dem Budapester öffentlixhen Kanalnetz und aus den Kläranlagen zur Auslieferung gelangenden Schlämme