Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 485 Szennyvíziszapok deponálása DR. JUHÁSZ ENDRE* — ÓDOR ISTVÁ N** A társadalom szociális ellátottsági színvonal fejlesztésének egyik fontos tényezője a lakosság minél tiagyobbmérvű közművesítése. A civilizálódási folyamat természetes velejárója mind a csatornázás, mind a korszerű szennyvíztisztítási rendszerek szükséges és mielőbi kiépítése, mely egyben környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból megelőző tevékenység is. Az elmúlt évtized intenzív településfejlesztés időszaka volt, amikor országunk számos városa és községe jutott csatornahálózathoz és „korszerű" szennyvíztisztításhoz. A lakosság további csatornaellátottságával párhuzamosan folyamatosan növekedik a tisztított szennyvíz mennyisége is. A hosszútávú fejlesztési tervek vetített mutatói szerint a csatornával ellátott területen élő lakosságból az ellátottak aránya %-ban kifejezve az alábbiak szerint alakul: év 1975 % 33 1980 43 1985 00 1990 70 Az »ezekből a számokból levezetett szennyvízmennyiség és a tisztítási kapacitás várható alakulását az 1. ábra adatai tükrözik. Az ország valamennyi üzemelő szennyvíztelepéről elszállítandó iszapmennyiség (sz.a t/nap ill. W = 70% víztartalom függvényében) 1975 és 2000 évek között közel tizenháromszorosára növekszik (2. ábra). A hatékony szennyvízkezelő telepeken egyre nagyobb mértékben jelentkezik — a korábbiakhoz képest — a szennyvíziszap, mely tömegénél fogva új feladatot jelent az üzemeltetők számára, mivel elhelyezése nemcsak mint egyszerű beruházási, ill. üzemeltetési költségtényezőként jelentkezik, hanem — az elhelyezendő anyag jellegét tekintve — a társadalom által emelt „fal" szükségszerű áttörését is jelenti. Köztudomású, hogy a szennyvíztisztító telepek azért vonják ki az emberi közösség hulladékanyagait a szennyvizekből, hogy védjék a természetes környezetet. A kivont anyagot azonban kezelni kell, hogy a környezetbe való visszajuttatása révén azt egyáltalán ne, vagy csak az eltűrhető mértékig károsítsa. A korszerű szennyvíztisztítási eljárásoknál az iszapkezelés ma már legalább olyan súllyal jelentkezik, mint a vízfázis kezelése, mivel annak beruházási költséghányada a teljes megvalósítási öszszeg közel 50%-át éri el, s az iszapvonal kezelő létszám igénye már ugyanannyi, mint a vízvonalé. A telepen belüli szennyvíz- és szennyvíziszapkezelés technológiai kialakítását az elhelyezés módja egyértelműen meghatározza. A keletkezett iszapok elhelyezése tekintetében — a tárca szem* Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest, ** Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. 1. ábra. A szennyvízelvezetés és tisztítás aránya Puc. 1. riponoptfuu omeoda cmo'inbix eod u oiucmicu ux Abb. 1. Mass der Abwasserbehandlung und Abwasserklärung léletén túlmenően — a népgazdasági érdekeknek kell kidomborodni. Természetes világjelenség, hogy — területi adottságok miatt — az iszap elhelyezését elsősorban a mezőgazdaságban szorgalmazzák annak ellenére, hogy a „mesterséges trágya anyagokhoz" képest a benne rejlő tápanyagok nagyságrenddel alacsonyabb értékűek. Az iszap keletkezése folyamatos, az elhelyezés azonban általában időhöz kötött. Ezen túlmenően az iszap tartalmazhat olyan anyagokat, melyek kizárják a mezőgazdasági elhelyezést. Ebben az 2. ábra. Az iszap várható mennyisége Puc. 2. OncudaeMoe KOAUiecmeo UAA Abb. 2. Die zu erwaetende Schlamm-Menge