Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
10. szám - Dr. Homonnay András: A szennyvíziszap elhelyezésének jogi problémái
474 Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. Szennyvíziszap elhelyezésének jogi problémái UR. HOllOKBAY ANDRÁS* 1. Bevezetés Napjainkban a kommunális és ipari eredetű szennyvíziszapok elhelyezése igen nagy gond, mely részben a lerakóhely kijelölési nehézségéből, részben pedig az iszapok többnyire kezeletlen, vagy nem megfelelően kezelt voltából adódik. Jelenleg még nem lehetséges végleges szabályozás kialakítása, mivel alapvető információkkal sem rendelkezünk. Nem ismerjük, hogy hol milyen típusú és mennyiségű iszap keletkezik, s ebből mennyi a kezelt (rothasztott, víztelenített) s mennyi a kezeletlen. Ismeretlenek az iszapelhelyezésre alkalmas területek és tisztázatlanok a hatósági jogkörök, valamint a pénzügyi fedezetek. Jelen tanulmány — a mai állapotokat figyelembevéve — próbálja a szennyvíziszap kezelésének, szállításának és elhelyezésének körülményeit, a szabályozás előkészítése céljából — jogi szempontból feltárni. A vízügyi törvény, valamint a vizek minőségének védelméről szóló különböző szintű jogszabályok, egyrészt generális védelmet jelentenek (pl. a vízszennyezés általános tilalma), másrészt meghatározott esetekre tartalmaznak szabályokat (pl. szennyvízbírság). A szennyvíztisztítás során keletkező másodlagos hulladékok ill. melléktermékek kezelése illetőleg azok elhelyezése nem, vagy csak áttételesen illeszthetők a meglévő szabályozás kereteibe. A szennyvíztisztítás a hatályban lévő vízminőségi előírások betartásának egyik hatékony eszköze, ugyanakkor mellékterméke, az iszap másodlagos szennyezőforrásként jelentkezik, mely szennyező forrásra ezideig speciális előírások nem voltak. Ilymódon — a jogi szabályozás hiánya, vagy azoknak nem megfelelő értelmezése miatt — az az abszurd helyzet állhat elő, hogy a szennyvizek tisztítása jelentős beruházási és üzemköltség-ráfordítás mellett, a szennyvizek szennyezőanyag tartalmának egyrészét a szennyvízből eltávolítja, azt koncentrálja, majd megfelelő előírások hiányában az ígv koncentrált, esetleg átalakított, de még mindig szennyező anyag visszakerül a vízrendszerbe esetenként nagyobb károkat okozva, mintha a tisztítás meg sem történt volna. A szennyvíztisztítás olyan —- különböző technológiai lépcsőkből álló komplex folyamat, mely a tisztítás során keletkezett melléktermékek ártalmatlanításával kell, hogy befejeződjön. Ha a melléktermékek ártalommentes elhelyezéséről nem gondoskodunk, hiábavaló a szennyvíz tisztítására fordított hatalmas — a népgazdaság teherviselő képességét nagymértékben igénybevevő — költség. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest. Mindezek miatt arra van szükség, hogv a szennyvíziszapok kezelésére, elhelyezésére, ártalmatlanná tételére és hasznosítására rendelkezésre álló módszereket —• olymódon ahogy az előfeltételek fennállanak — minél előbb és ellenőrizhető módon alkalmazzák. 2. A szabályozáshoz szükséges háttér ismeretek Ahhoz, hogy hatékony és a gyakorlatban is alkalmazható szabályozás jöjjön létre, számos előismerettel kell rendelkeznünk. A szennyvíziszapokra vonatkozó üzemi, műszaki, gazdasági és természettudományos ismeretek mélysége határozza meg a szabályozásnak a szabályozási hierarchiában elfoglalt helyzetét. Ha pl. a keletkezett szennyvíziszapokról csak annyit tudunk, hogy azok ártalmasak az élővizekre, akkor a szabályozás aligha terjedhet túl a vízügyi törvényben megfogalmazott és a vizek szennyezésére vonatkozó általános tilalmon. Ha ismerjük a szennyvíztisztítás során keletkező iszap egy-egy típusának kémiai összetételét, biológiai aktivitását, az élőszervezetekre gyakorolt káros, vagy kedvező hatását és a befogadásra kijelölt közeg — (pl. termőföld vagy depónia) reakcióját, akkor a szabályozás kiterjedhet az iszapok típus szerinti elhelyezésére, az elhelyezés műszaki és közegészségügyi szabályaira, az elhelyezést végző szervek kijelölésére, a költségek fedezetére, egyszóval mindazokra a teendőkre, melyek végeredménye az iszap ártalom-mentes elhelyezése vagy megsemmisítése. Ha a kérdést a szabályozási hierarchia szempontjából vizsgáljuk meg, akkor — az ismeretek rendelkezésre állása esetén — a kerettörvényi szabályozástól, a végrehajtást elrendelő alacsonyabb rendű jogszabályokon keresztül egészen a „szabályozási piramis" alapzatáig, a műszaki előírások, tervezési segédletek, pénzügyi rendelkezések és szankcionatív szabályok szintjéig elvégezhető a szabályozás. Vizsgáljuk meg, hogy ilyen teljes körű szabályozás kialakításához milyen háttér információkra van szükség. A felsorolásban szereplő információs igényt jelentő címszavak összefoglaló jellegűek — adott esetben — még részletesebb információk szükségesek. 1. Az iszap keletkezésének helye 2. A keletkezés forrása és mennyisége 2.1. kommunális szennyvíz (iszap t/nap) 2.2. ipari szennyvíz (iszap t/nap) 2.3. mezőgazdasági szennyvíz (iszap t/nap) 2.4. egyéb szennyvíz (iszap t/ nap) 3. A keletkezett ill. kezelt iszap jellemzői 3.1. kémiai összetétele 3.2. víztartalma 3.3. sűrűsége