Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

10. szám - Dr. Bartha István–dr. Papp Ferenc–Perecsi Ferenc: Az országos iszappályázat és tanulságai

466 Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. Dr. Bartha I.—

Dr. Papp F.—Perecsi F.: Az országos iszappályázat forgalmazza, hanem az Agroker. A bemutatott technológia jól értékesíti az anaerob iszapkezelés során keletkező biogázt (5. ábra). Ma még, amikor az iszapféleségeknek fogadása a mezőgazdaság részéről csak kísérleti jelleggel és nem tartósan biztosított, ennek az eljárásnak az azonnali megvalósíthatósága és nagyobb mértékben függetlenebb volta miatt az egyes társuló mezőgazdasági egységektől, a megoldást előtérbe helyezi. Tekintettel arra, hogy ez az eljárás biztosítja a legkedvezőbb és legkisebb iszapszállítási és tározási igényt, más eljárásokkal összehasonlítva a jövőben kell majd megállapítani, hogy milyen szállítási határig lesz ez az eljárás a többivel szemben kedvezői)!). Véleményünk szerint az eljárás a közép és nagyvárosainkhoz tartozó szennyvíztelepeken mutatkozik ma optimálisnak. Üzeme nem tér el a szennyvíztelepen megkívánt munkafolyamatoktól, vegyszerigénye ugyancsak megegyezik az azoknál használatosakkal. A pályaművek között végül technológiai szempontból még meg kell említeni egy újszerű megoldást, melynek létjogosultsága a kisebb városok és a regionális iszapkezelő telepeknél jöhet szóba, ahová a környéken lévő szennyvíztelepekről hordják be a végelbánásra majd hasznosításra a rendszerint nem, vagy nem kellőképpen stabilizált szennyvíz iszapokat. Az eljárás a stabilizációhoz szükséges és a jelenlegi építési viszonyok mellett nehezen megvalósítható anaerob rothasztók elhagyását célozza meg és a nyersiszapok fertőzőmentességének biztosítását akarja elérni első elérendő technológiai célként, majd az így nyert iszapot a szállítás végrehajtásához szükséges mértékre sorbakapcsolt centrifugákkal víztelenítve adja át a mezőgazdaságnak további felhasználásra. Ezt az elgondolást a 12. számú pályamű kidolgozói előzetes félüzemi kísérletekkel kipróbálták és a fertőzésmentességet az illetékes KÖJÁL-okkal vizsgálatok alapján igazolták. A félüzemű kísérletek egyértelműen azt mutatják, hogy az iszaphoz adagolt kalciumhidroxid telített vizes oldataival a szennyvíziszapban lévő mikroorganizmusokra kifejtett hatás révén el lehet érni az egészségügyi előírásoknak megfelelő fertőtlenítést. Ez a meszes kezelés az első centrifugálási lépcsőben elősűrítési hatást is kifejt. Az ezt követő második centrifugális lépcsővel elérhető az iszap szállítható állapota. Az eljárás gazdaságos voltára a következő számadat is rámutat: 30 m

3 iszap kezeléséhez összesen csak 120 kg mészpor adagolása szükséges. Mivel ez az eljárás, a zömében 30—50 m

3/nap nagyságú hazai kisvárosi szennyvíztisztítónál és a várhatóan jövőben kiépülő regionális iszapkezelő telepeknél szóba jöhet, célszerű üzemi méretekben minél előbb kipróbálni, mivel annak eredménye iránymutató lehet a jelenleg folyó szennyvíztelepek egységesítési munkájában is. A kiíró szervek is magukévá tették ezt a gondolatot és az eredmény kihirdetését követően a MÉM az eljárás nagyüzemi próbájára és az ahhoz csatlakozó mezőgazdasági kutatás munkák elhelyezésére vállalkozott. Az iszapkezelési technológiák továbbíejlesztésére és kísérleti igazolására szolgáló javaslatok A kiíró szervek a pályázati kiírásban felszólították a pályázókat, hogy tegyenek javaslatot az eljárásaik megvalósítása előtt szükségesnek tartott kísérletekre. A beérkezett javaslatok és a folyamatban lévő intézkedések alapján két nagy kísérleti területet különböztetünk meg az iszapelhelyezés esetében. A) Technológiai gépészet területén megoldandó feladatok: a) A granulátum-előállító (17. sz. pályamű) technológia szélesebb körű bevezetése előtt üzemi méretű szárítóberendezéssel ki kell mérni a be- és kilépési helven az iszap nedvességtartalmát, a szárítógáz és az iszap hőmérsékletét a levegő, illetve a szárítógáz nedvességtartalmát, vamint a tartózkodási időt, a tüzelőanyagfogyasztást és végül az anyag tapadási, illetve a zsugorodási tulajdonságait. Csak ezen adatok ismeretében kaphatunk a később létesítendő berendezésekhez biztos méretezési alapot. A szükségeskísérleti időtartam kb. 3 hónap. Az üzemi kísérlet a pécsi szennyvíztisztító telepen célszerű. b) Az anaerob úton kirothasztott folyékony iszap csővezetéken történő továbbításának legkedvezőbb rendszere a sűrítőkamrás adagoló (20. sz. pályamű). Eddig a Mélyépterv szolgálati szabadalma szerinti csőkamrás adagolót használták hasonló célokra. Ennél még kedvezőbb lehetőségek mutatkoznak az azt tovább fejlesztő sűrítőkamrás adagolók, de pontos méretezhetőségükhöz a különböző módon előkezelt iszapok sűrítési paramétereit még meg kell határozni. A vizsgálatokra a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem felépült sűrítőkamrás adagolójával nyílik lehetőség. c) Az iszap pasztőrözésére (21. sz. pályamű) konkrét hazai tapasztalataink nincsenek. Ennek pótlására — nyomon kísérve az iszap minőségében kb. fél év alatt bekövetkező változásokat — mérni kell az energiafogyasztáson és a légszenvnyező hatáson kívül a kórokozók'és a féregpeték számának változási mértékét. Érdemes még vizsgálni a pasztőrözés mellékhatását, a hőhatás befolyását a sűrítésre. Tisztázni kell, hogy a pasztőrözött iszap visszafertőzésének van-e lehetősége. Ezeket a kísérleteket célszerűen a kecskeméti szennyvíztelepen kell elvégezni. (I) Kisebb településeken gyakran felmerül a komposztált iszap és szemét közös elhelyezése. (23. számú pályamű). Ez az eljárás hazánkban még nem terjedt el, ezért ezt a teehnotógiai műveletet kísérleti, féliizemi berendezésen indokolt vizsgálni. Az iszapból és szemétből előállított prizmákon vizsgálni szükséges: bakteorológiai változást az időszak (hónap), az időtartani valamint a prizmában elfoglalt hely (alul, felül, oldalt és belül) függvényében; — a tápanyagok mennyiségének alakulását; — a prizmák alatt a talajvíz esetleges minőségi változását;