Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
10. szám - Benesóczky Józsefné–dr. Kelemen Borbála–Rácz Tamás: Korszerű kapcsolatok a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében
Benesóczky J.-né— Dr. Kelemen B.—Rácz T.: Korszerű kapcsolatok Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. 431 Hasonlóképpen a mezőgazdasági vízhasznosításnak is fel kell készülnie a friss vizek fogyasztásának csökkentésére, ez hazai körülményeink között a szennyvízöntözés elterjesztését jelenti (az állattartás vízigényét célszerűen továbbra is ivóvízminőségű vízzel kell kielégíteni). — Az elmúlt években kétségkívül a műtrágyák váltak a talajerő-utánpótlás, a nagyüzemi tápanyag gazdálkodás eszközévé, és az is tény, hogy ezek használata számos vonatkozásban előnyösebb a mezőgazdasági üzemkörön belül keletkező melléktermékek, az istálló trágya használatánál. Egyedül a természetes trágyákra alapozva nem is lehet a növénytermesztés tápanyag igényét kielégíteni. Ez a fejlődés alapjában elkerülhetetlen és szocialista mezőgazdaságunk egyik nagyon fontos feladata a kemikáliák ok- és célszerű alkalmazásának folytatása. Vitatható azonban a műtrágyahasználat kialakult monopóliumának az indokoltsága a természetes hulladékok (istállótrágya, iszapok stb.) nagymértékű visszaszorulása. Számos érv szól amellett, hogy bizonyos mértékig kiegészítsük a műtrágyázást a szerves trágyák felhasználásával, a szennyvízöntözéssel és a szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezésével. A talajerő-utánpótlásban továbbra is elsősorban a kemikáliákkal lehet a termelésfokozási követelményeket kielégíteni, ugyanis ha minden szervesés hígtrágyában és a szennyvízben levő tápanyag hasznosítható lenne, ennek nagyságrendje akkor sem haladná meg a mezőgazdaság NPK-igényének 10—15%-át. A hulladékok hasznosítása azonban — figyelemmel a műtrágyák árára és állami szubvencionálására —, önmagában is jelentős népgazdasági előnyt jelentene. Mindezt meghaladóan lehet és kell a megoldás környezetvédelmi hasznát keresni. A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás itt tárgyalt kapcsolatai a legtöbb hasznot a környezetvédelemnek Ígérik, de az együttes fejlesztés gazdasági előnyei a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és ezen túlmenően a né] »gazdaság részére is egyértelműek lehetnek. Szabályozás A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági területen történő elhelyezése jelenleg még vitatható és vitatott szándék. A megvalósítás egyik ellenérve, hogv a talajon történő elhelyezés feltételei és módozatai még nem tisztázottak. Tény, hogy a hazai gyakorlat, következésképpen a szabályozás is a vizekben való elhelyezés hagyományain alapszik. Ily módon a szaktudomány és a műszaki tervezés is lényegesen jobban ismeri a hulladékok vizekre gyakorolt hatását, mint a talajban, illetve a növényekben várható hatásokat. A nemzetközi és hazai tapasztalatok jelenleg még nem teszik lehetővé ezen hulladék anyagok talajon való elhelyezésének vízügyi, talajtani és agrokémiai szempontból teljes körű szabályozását. Másfelől azonban az eddigi tapasztalatok és környezetvédelmi helyzetünk elemzése egyaránt erősíti azt a meggyőződést, hogy a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolatainak bázisán lehet a hazai környezetvédelmünk tömegméreteit megteremteni. A kialakult helyzet az elkövetkező években a kezdeményezéseket, a megoldások kísérleti jellegét és a nagyon körültekintő vizsgálatok szükségességét igényli. Bátorítani és segíteni kell mindazokat a területi szervezeteket, mezőgazdasági és vízmű üzemeket, amelyek vállalják a megoldással együttjáró útkeresés nehézségeit és kockázatait. Ha Magyarországon ezen az úton eljuthatunk vizeink és környezetünk hatékony megóvásához, akkor ebben kiemelkedő érdemeik lesznek a megoldás úttörőinek, mint a kecskeméti Magyar-Szovjet Barátság TSz-nek, a Gyulai Vízműveknek, a Környei Mezőgazdasági Kombinátnak, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemnek, vagy a Komárom megyei Vízmű Vállalatnak. A megvalósuló kezdeményezések tapasztalatainak megismerésével és elemzésével el kell érni, hogy a tevékenység szabályozására — az államigazgatási, a gazdasági és üzemeltetési feltételek megteremtésével — még a VII. ötéves tervciklus előtt (1985-ig) sor kerülhessen. Talán még az anyagi feltételek megteremtésénél is fontosabb szemléleti kérdés, hogy társadalmi méretű szándékká váljék a reális lehetőségekre támaszkodó hazai környezetvédelem megteremtése. A mezőgazdasági, vízügyi, építésügyi, tanácsi és egészségügyi szervezet, az oktatási, kutató és tervező intézmények céltudatos közreműködése nélkül nem lehet a hulladékok hasznosítását illetve elhelyezését tömegméretekben megoldani. Szennyvíziszap kezelés és elhelyezés A mezőgazdaság és a vízügy eddigi kapcsolatában eleinte a tiszta víz játszott döntő szerepet, amely időközben a szennyvízöntözéssel bővült. Legújabban egyre nagyobb figyelem fordul a szennyvíziszapok felé. A szennyvíziszapokkal gyakorlatilag mint a szennyvizek szilárd fázisával kell számolni. Keletkezésük és elhelyezésük a csatornákban, rácsoknál, homokfogóknál is gondot okoz, de igazi problémává a tömegméretű szennyvíztisztítás megvalósulásakor válik. A szennyvíztisztítás során ugyanis a megtisztított szennyvízen kívül, amelyet befogadókban helyeznek el, szükségszerűen nagy mennyiségű iszap is keletkezik, amely tömege, konzisztenciája és egészségügyi vonatkozásai révén az előbbieknél lényegesen több megoldandó problémát vet fel. Ha feltételezzük, hogy az ezredfordulón a napi mintegy 6 millió m 3 települési és 27 millió m 3 ipari szennyvizet teljes egészében tisztítani fogjuk, akkor ez a településeken napi 45 000 m 3, az iparban 410 000 m 3 nyers iszap (96% feltételezett víztartalom) keletkezéséhez vezet. A Hidrológiai Közlöny jelenlegi és ezt követő számaiban megjelenő szennyvíziszap tárgyú cikksorozatban a különböző szakterületek képviselői
