Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
10. szám - Benesóczky Józsefné–dr. Kelemen Borbála–Rácz Tamás: Korszerű kapcsolatok a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében
432 Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. Benesóczky J.-né—Dr. Kelemen B.—Rácz T.: Korszerű kapcsolatok 1. ábra. Az ezredfordulón becsülhető települési szennyvíziszapok víztelenítési görbéje Puc. 7. Kpueaii 06e3803icueanun KOMMynaMHbix ocaÖKoe na ypoéné 2000 eoda Abb. 1. Entwässerungskurve der für die Jahrtausendwende einschätzbaren Siedlungs-Abwasserschlämme [m3/d] 2. ábra. Az ezredfordulón becsülhető ipari szennyvíziszapok víztelenítési görbéje Puc. 2. Kpuean oöe3eoMcueaHun npoMbiuiAewmx ocaÖKoe na ypoene 2000 eoda Abb. 2. Entwässerungskurve der für die Jahrtausendwende einschätzbaren Industrie- Abwaéserschlämme adnak tájékoztatást a szennyvíziszap kezelés, szállítás és elhelyezés lehetőségeiről, feltételeiről és módozatairól. Tájékoztatásuk a téma alapos elméleti ismeretén és az egyre gazdagodó hazai tapasztalatokon alapszik, ugyanakkor — a tevékenység teljes körű szabályozásáig — állásfoglalásainkat szükségszerűen az útkeresés, egy-egy kérdés eltérő közelítése is jellemzi. Bevezető tanulmányunk a következőkben néhány olyan irányelv összefoglalására vállalkozik, amelyeket az eddig elért fejlődés értékeléseként lehet tekinteni: — A szennyvíziszapok elhelyezése nem oldható meg azonos módon. A differenciálás alapja az elhelyezésre kerülő anyagnak a környezetre (mindenekelőtt a talajra) gyakorolt hatása. A megoldás kiválasztásánál az iszapok eredetét és összetételét, az elhelyezés feltételeit komplexen kell mérlegelni. — A szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása elsősorban az agrokémiai, valamint a humán- és állategészségügyi feltételek kielégítésén múlik. A feltételrendszer a legkönnyebben a települési szennyvíziszapok elhelyezésénél látszik kielégíthetőnek. Ide sorolhatók még azok az üzemekből kikerülő szennyvíziszapok, amelyeknél a szervesanyag-tartalom dominál, illetve ahol a mérgező vagy fertőző komponensek nem számottevők (élelmiszeripar, cukoripar, műtrágyagyártó ipar stb.). — Az iszapelhelyezést már jelenleg is meg kell oldani. A teljes körű szabályozásig a káros komponensek (nehézfémtartalom, baktériumszám stb.) tűrhető mértékét egyedileg, a helyi környezeti adottságok és a nemzetközi gyakorlatban figyelembe vett határértékek ismeretében kell meghatározni. — A toxikus vagy fertőző szennyvíziszapokat csak a környezeti kommunikációt biztonsággal kizáró depóniákban, ,,hulladék-temetőkben" szabad elhelyezni. Ugyanígy nem szabad hasznosítási szándékkal kezelés nélkül elhelyezni a csatornákból kikerülő csatornaiszapokat vagy a szennyvízrácsokról származó rácsszemetet sem. Az iszapkezelést nagymértékben meghatározzák keletkezésük körülményei is. Ezért fokozottan érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a települési csatornahálózatokba ne kerülhessenek mérgező vagy fertőző ipari szennyvizek, mert ilyen anyagok kivonására, a szennyvízből, szennyvíziszapból való eltávolítására a települési szennyvizek tisztítására alkalmazott hagyományos szennyvíztisztítási eljárások nem felelnek meg. — A környezeti adottságok között kiemelten kell vizsgálni az ivóvízkészletek védelmének követelményeit. Emiatt fedetlen karszt területeken, vagy nagyobb folyóink kavicsteraszain nem, vagy csak nagyon alapos kezelés és egyéb óvintézkedések biztosítása után szabad iszapot elhelyezni. A talajvizek fedőréteg nélküli felső rétegei nem számítanak ivóvízbázisnak, ennek térszín alatti jelenléte tehát nem korlátozó vagy kizáró oka az elhelyezésnek.
