Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

10. szám - Benesóczky Józsefné–dr. Kelemen Borbála–Rácz Tamás: Korszerű kapcsolatok a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében

430 Hidrológiai Közlöny 1979. 10. sz. Benesóczky J.-né—Dr. Kelemen B.—Rácz T.: Korszerű kapcsolatok ez a jelenleg még csak elvi előny, az 1977. évi felmérés szerint az évi keletkezett 44 millió m

3 hígtrágyának 90%-a kezelés és hasznosítási szándék nélkül került a befogadóba (általában folyóba vagy erre a célra létesített tározóba), illetve mezőgazdasági területekre. A vizsgálatok tanúsága szerint ennek nem az az elsődleges oka, hogy az almos trágyából hígtrágya lett (ez is közrejátszott), hanem az, hogy a mezőgazdaság gépesítettsége és a munkaerő helyzet nem kedvez a természetes hulladékok hasznosításának (ez az almos trágya elhelyezésében is gond!). A vízellátás rendszerezettségével gyakorlatilag nem tekinthető arányosan megoldottnak a mezőgazdasági üzemekben keletkező házi és technológiai szennyvíz elvezetése és tisztítása. Akár a mezőgazdaság, akár a vízgazdálkodás szempontjából vizsgáljuk, fontos társadalmi és népgazdasági érdek a mezőgazdasági üzemek vízellátásának és csatornázásának továbbfejlesztése. A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás korszerű fejlesztésének kapcsolódása azonban túlnő a közvetlen ágazati feladatok teljesítésének jelentőségén. Társadalmunk és népgazdaságunk fejlődése néhány olyan kérdést vet fel, amelynek rendezésében ezeknek a kapcsolatoknak is komoly súlyuk van. A környezet védelme Parancsoló követelmény, hogy gátat szabjunk a civilizációs ártalomként jelentkező szennyezési folyamatnak. Ez objektív jelenség és az egész világon — de különösen az iparilag fejlett térségekben — nagy gondot jelent a súlyos ártalomveszély elhárítása. Ugyanakkor szubjektív problémát is okoz a hatékony környezetvédelem megteremtése, mert — és erre bizonyság a mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása is — a közvetlen igényeket kielégítő vezetékes vízellátás fejlesztése még mindig olyan nagyságrendű feladat, ami megköveteli a szűkösen rendelkezésre álló beruházási lehetőségek és feltételek koncentrálását. A szennyvizek összetételéből adódó ártalmak elhárításának kulcskérdése a szennyvizek ártalommentes elhelyezése. A világon naponta keletkező szennyvizekből három Balatonmedret lehetne megtölteni és könnyő kiszámítani, hogy ez a szenynyezésáradat — ha az ember nem tud úrrá lenni rajta — belátható időn belül súlyosan veszélyeztetheti az ember javait, végsősoron az ember létét is. Magyarországon különösen nagy gond a szennyvizek ártalommentes elhelyezése, mert hiányoznak azok a nagy víztömegek, amelyek legalábbis bizonyos mértékig hígításra szolgálhatnának. Ebből az következik, hogy olyan tisztítási hatásfokot kellene biztosítani, ami belátható időn belül nem lehet reális célkitűzés. Hazánkban semmiképpen nem tudjuk elérni, hogy a jelenlegi szennyvíztisztítási hiányt — gyakorlatilag átmenet nélkül — egy különösen magasfokú, beruházásigényes technológiával váltsuk fel. így viszont felvetődik a kérdés, hogyan lehet a hazai környezetvédelem hatékonyságát növelni, az ártalomveszély fokozódását elkerülni. Egy reális program alapja csak a fokozatosság és a környezeti tűrőképesség összehangolása lehet: — A szennyvíztisztítás alapozásánál elsősorban a tömegméretekig, gyakorlatilag a mechanikai tisztítás fokozatáig kell eljutni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a további tisztítási lépcsők megvalósítása lekerül a napirendről, de csak ott lehet közvetlen célkitűzés, ahol a környezeti feltételek, illetve a szennyvizek koncentrációja ezt megköveteli. Nem néhány ezer m

3 szennyvíz tökéletes tisztítása jelenleg a feladat, hanem 2,5 millió m

3 tisztításának a megkezdése. — Keresni kell az ártalommentes elhelyezés lehetőségeinek bővítését, ami hazai körülményeink között elsősorban a talajon való elhelyezés kipróbálását jelenti. Ez a törekvés nem gyöngítheti a talaj védelmének hatékonyságát, azaz nem lehet a vízminőség védelmét egy másik létfontosságú közeg veszélyeztetésével megoldani. Mérlegeim kell azonban, hogy a hazai talaj féleségek jelentős része — levegő, a napfény és nem utolsósorban az előzetes tisztítás segítségével — jobb és gyorsabb lebontást eredményezhet települési és toxikus vagy fertőző komponenseket nem tartalmazó ipari szennyvizeinknél, mint ahogyan ezt élővizeink a jelenlegi terheltségük mellett biztosítani képesek. Jelentős szempont az is, hogy a mezőgazdasági területen történő szennyvízelhelyezés — megfelelő szabályozás mellett — vízpótlást is szolgálhat, míg a vizekben csak negatív változásokat idézhet elő. Végül nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szennyvizek keletkezése elkerülhetetlen kényszer a társadalom számára; keletkezésüket nem lehet megakadályozni (még szüneteltetni sem), meg kell találni ártalmatlanításuk és elhelyezésük legracionálisabb és megvalósítható módozatait. Gazdaságosság Kézenfekvő tehát, hogy a szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezés leggazdaságosabb formája az olyan mezőgazdasági területen oldható meg, ahol a szükséges környezeti biztonság egyidejű megteremtése mellett mód nyílik a szennyvíztisztítás ütemezett megvalósítására. A gazdasági feltételek oldaláról azonban további kérdések vizsgálatáig is el kell jutnunk: — A hazai vízkészletek minőségi alakulása azt jelzi, hogy a készletek fokozatos minőségi romlásával párhuzamosan fogy a kezelést nem igénylő vizek mennyisége. Ily módon egyre inkább szükség van arra, hogy a vízhasználatok céljának megfelelően differenciálják a készletek elosztását; a legjobb minőségű vizek felhasználásában egyértelműen az emberek közvetlen vízfogyasztásának kell elsőbbséget biztosítani. Szükséges, hogy az ipar fokozatosan, de gyors ütemben rátérjen a víztakarékos technológiákra, a vizek többszörös felhasználására és ahol lehet, a tisztított szennyvizek technológiai célú felhasználására.