Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
10. szám - Benesóczky Józsefné–dr. Kelemen Borbála–Rácz Tamás: Korszerű kapcsolatok a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 59. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Budapest, 1979. október 429—47Ü. oldal Korszerű kapcsolatok a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás együttes fejlesztésében BENESŐCZKY JŐZSEFNÉ' — DB. KELEMEN BOKB Á L A'* — BÄCZ TAMÄ S*** Az elmúlt években a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás fejlődése minden vonatkozásban nagyságrendekkel gyorsult fel. Kapcsolódásuk ősi eredetű; a vízkárok elhárításán és a víz hasznosításán, az öntözésen alapszik. A korszerű szocialista mezőgazdaság ós vízgazdálkodás adottságai között nemcsak az együttműködés mértéke változott meg az elmúlt években, hanem jellege is tudatosabb és egyben sokrétűbb lett. A vízhasznosítás, a halastavi gazdálkodás, a vízrendezés cs a melioráció fejlesztésére 1978-ban hosszú távú fejlesztési koncepció tervet hagyott jóvá a MÉM és az OVH. Ebben a koncepcióban már önálló fejezetként kapott helyet a mezőgazdasági üzemek vízellátása és csatornázása is. A korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelésben a vezetékes vízellátás meghatározóvá vált, de az itt felhasznált vízmennyiség már önmagában is számottevő részesedést jelent az ország vízfogyasztásában. 1977-ben a közüzemek 720 millió m 3 ivóvizet szolgáltattak, ennek közel 20%-át, 140 millió m 3-t fogyasztottak a mezőgazdasági üzemek. A fejlődés tendenciájában és jellegében az ipart követi, ahol ugyancsak alapanyag a víz, mind a korszerű termelésben, mind pedig a dolgozók szociális ellátásában. A hasonlóság mellett azonban fontos, hogy megismerjük a mezőgazdasági vízellátás —- más vízhasználatoktól eltérő — sajátosságait is. — Még a nagyüzemekbe szerveződött mezőgazdaságra is az jellemző, hogy a fogyasztóhelyek * Mezőgazdasági ós Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest. * ** Egészségügyi Minisztérium, Budapest. *** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. legtöbbször távol esnek a közműveket koncentráló nagyobb településektől, városoktól. Ez nehezíti, hogy a szolgáltatásokat közüzemi vállalatok lássák el. — A mezőgazdasági üzemek vízfogyasztását a korszerű nagyüzemi állattartás vízigénye határozza meg, ebből következik, hogy az gyakorlatilag csak ivóvíz minőséggel elégíthető ki. — A felhasznált víz mennyiségéhez képest jelentősen kevesebb szennyvíz (1977-ben 47 millió m 3) keletkezik. A trágya konzisztenciája és koncentrációja alapvetően megváltozott ugyan, a korszerű állattartás mellékterméke a hígtrágya, ez az anyag ennek ellenére sem tekinthető szennyvíznek. Értékelve az elmúlt évek fejlődését megállapítható, hogy a mezőgazdasági üzemek gyakorlatilag megoldották vízellátási igényeik kielégítését; a mezőgazdaság szocialista átszervezése során — a többi feltétel megteremtése mellett — a népgazdaság segítségével a szükséges víz mennyiségét és szolgáltatási adottságait általában biztosítani lehetett. Korántsem ilyen pozitív az előrehaladás, ha így megteremtett állóeszközök hasznosítását, működtetési színvonalát vizsgáljuk. Mint már utaltunk rá, a mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodásában jelenleg még kevéssé működnek közre a közüzemi vízmű vállalatok. A mezőgazdasági üzemek általában nem tudták megnyugtatóan megoldani a már megépült vízellátó létesítményeik üzemeltetését, karbantartását és rekonstrukcióját. Nem kielégítő a csatornázási tevékenység mérlege. Ilyen vonatkozásban jelentős előny lehetne, hogy hatóságaink a hígtrágyát nem tekintik szennyvíznek, következésképpen nem tisztításuk, hanem trágyakénti elhelyezésük a feladat. Sajnos
