Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

9. szám - Gerencsér Árpád: A szovjet–magyar vízügyi műszaki-tudományos együttműködés jövőbeni tervei

426 Hidrológiai Közlöny 197'J. !). sz. A szovjet—magyar vízügyi műszaki-tudományos együttműködés jövőbeni tervei GERENCSÉR ÁRPÁD' A szovjet—magyar műszaki tudományos együttműködés eddigi eredményei a vízgazdálkodás területén is a közös munka elmélyítését teszik lehetővé. Az 1980—90-ig terjedő időszakra a munka előkészítése megkezdődött. Az együttműködés fő irányaira vonatkozóan 1978 februárjában I. 1. Borodavcsenko, az SzSzKSz meliorációs és vízgazdálkodási miniszterhelyettese és dr. Gergely István államtitkár megállapodott. Az elkövetkező 10 évre vonatkozó kutatás-műszaki fejlesztési fő irányok részletes ismertetése előtt ki kell hangsúlyoznunk, hogy az új vagy kibővített feladatok mellett nagy gondot kell fordítanunk a korábbi kutatási eredmények széles körű hasznosítására is. Az öntözés automatizálására, a műanyagok vízépítési alkalmazására, az árvízvédelmi rendszerek optimális kiépítésére és a tervezés, kivitelezés számítógépes irányítására fordított közös kutatás-fejlesztési munka még csak „prototípus" szintig jutott el. Jelentős népgazdasági eredményeket viszont a széles körű alkalmazástól várhatunk, ami viszont fegyelmezett, következetes szervező munkát igényel mind a kutató-fejlesztő mind pedig a gyakorlatban dolgozó szakemberektől. A jövőre vonatkozóan fontosnak tartjuk a vízgazdálkodási együttműködés kiszélesítését. Ennek legfontosabb lehetőségeit az alábbiakban látjuk: — Gépek, műszerek és eszközök szállítása kereskedelmi úton. Ennek alapvetően kialakultak a formái, hisz köztudott, hogy vízépítőiparunk gépesítését elsősorban szovjet eszközökkel valósítottuk meg és a gépparkunk rekonstrukciójánál is elsődlegesen szovjet gépeket vettünk figyelembe. A vízépítőipari gépek mellett lehetőséget látunk arra is, hogy a vízgazdálkodási létesítményeknél az eddiginél szélesebb körben alkalmazzunk a Szovjetunióból importált szivattyúkat, technológiai gépeket, műszereket — hidrológiai és üzemi — és korszerű anyagokat. Különösen nagy jelentősége van olyan gépek és eszközök importjának, melyeket a hazai iparunk nem, vagy igen kis sorozatban gyárt. Az eddigi tapasztalataink azt mutatják — pl. HTVR szivattyúsgépcsoportjai, szennyvíztisztítók gépészeti berendezései, stb. — hogy a korszerű gépekre vonatkozó szállítókészség megvan és e berendezések széles körű alkalmazásával a magyar vízgazdálkodás létesítményeinél jelentős fejlődést érhetünk el. Természetesen a magyar ipar is — beleértve az ágazat saját gyártmányait is — hozzájárulhat a szovjet vízgazdálkodás fejlesztéséhez. Tapasztalataink szerint az egyedi, nagy vízszállítású félaxiális szivattyúk esőztető berendezések, traktor alapgépű karbantartó gépek, kisebb teljesítményű karbantartó úszókotrók, komplett iránvítástech* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. nikai rendszerek, műanyag vízszigetelő fóliák stb. iránt visszatérő szakmai és kereskedelmi érdeklődés jelentkezik és ezeknek reális piaca lehetne a Szovjetunió vízgazdálkodása. A gépek importja és exportja ugyan nem tartozik szorosan a műszaki-tudományos együttműködés keretébe, de az a véleményünk, hogy az együttműködésnek ezt elő kell segíteni. Ezen keresztül egyrészt olyan információkhoz jutnak az együttműködésben résztvevő szakemberek, amelyek felhasználásával a kereskedelmi kapcsolatok is bővíthetők, másrészt az együttműködés kapcsán sikeresen kidolgozott technológiai eljárások, gépek és eszközök a külkereskedelem csatornáján keresztül juthatnak el a széles körű gyakorlati bevezetéshez. — Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a műszaki-tudományos együttműködés nagyon eredményes és hatékony formája a meglevő, az egyes országok által kidolgozott kutatási és műszaki fejlesztési eredmények átadása illetve átvétele licenc szerződések útján. Az ebben rejlő lehetőségek kis hányadát használtuk csak eddig ki. A licenc útján megszerezhető ismeretek forgalmának elősegítésére lényegesen javítanunk kell az egymás közötti információt annotációval ellátott kutatási eredmények kölcsönös és rendszeres cseréjével, licenc-ajánlatok megküldésével. A műszaki-tudományos együttműködésre vonatkozó, az előzőekben már hivatkozott megállapodás egyrészt a mostani tervidőszakban elkezdett, nagy jelentőségű feladatok megoldását, másrészt új témák kidolgozásában való együttműködéseket irányoz elő. A jelen tervidőszakban megkezdett közös munkák közül legnagyobb jelentőségű a tervezés és vízépítés automatizált irányítási rendszerének — AIR — kidolgozása. Ennek kidolgozásától és bevezetésétől azt várjuk, hogy elősegítse a határidők rövidítését, javítsa meg az építési munka minőségét, és a szervezetek ipari-gazdasági tevékenységének műszaki-gazdasági mutatóit (eszközkihasználás, anyaggazdálkodás stb.). A tervezés technológiai folyamatainak automatizálása elősegíti a tervezési munkák határidejének és munkaigényességének csökkentését, az építési költségek optimalizálását, a több változatú tervezési döntések előkészítését. Magyarországon jelenleg a tervezés-előkészítés és az operatív irányítás alrendszerekkel kapcsolatban az ütemtervkészítési alrendszer kidolgozása van folyamatban. Az alrendszer bevezetését 1980-ig tervezzük a kijelölt bázisvállalatoknál. A vízépítőipari termelésirányítási AIR-nek az összes alrendszert átfogó rendszerkoncepcióját kidolgoztuk, és ennek alapján kerülhet sor az