Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

9. szám - Gerencsér Árpád: A szovjet–magyar vízügyi műszaki-tudományos együttműködés jövőbeni tervei

Gerencsér Á. : A szovjet—magyar vízügyi Hidrológiai Közlöny 1979. 9. sz. 427 1979—85 közötti időszakban a teljes AIR kidolgozására és bevezetésére. A szovjet Fél részéről e témakörben ugyancsak kidolgoztak alrendszereket, és ezek kísérleti bevezetését is folyamatosan végzik. Az eltérő gazdasági mechanizmusból eredően az építésirányításra vonatkozóan az együttműködés elsősorban a módszerbeni megközelítésre és bizonyos részfeladatok koordinált kidolgozásra korlátozódik. A műszaki tervezés terén viszont a koordinált kutatás a jellemző, hisz a számítógéppel segített tervezésnél majd kölcsönösen tudjuk használni a kidolgozásra kerülő méretezési, optimalizálási programokat az ESzR gépeinken. E tervidőszakban közös kutatási munkát végzünk a „vízgyűjtőterületek árvízvédelmi rendszerei matematikai modellezési módszerei "-nek kidolgozására. A következő időszakban a témakör lényeges kiszélesítésére kerül sor. Célul tűztük ki a vízmennyiség és vízminőség pontosabb előrejelzésére szolgáló, ESzR gépeken futtatható programcsomagok közös kidolgozását és a vízgyűjtőrendszerek lefolyásszabályozása tudományos alapjainak és gyakorlati módszereinek kidolgozását. Új együttműködési feladatként jelentkezik a vízi környezetvédelem tervezési módszereinek tökéletesítése és a havária jellegű szennyeződések elhárítására szolgáló módszerek és eszközök közös továbbfejlesztése. Tervbe vettük a vízgazdálkodási gazdasági tervezési módszereinek közös továbbfejlesztését elsődlegesen a számítástechnikai eszközök segítségével. Ennek keretében olyan félautomatikus gazdaságtervezési módszert kívánunk közösen kidolgozni, amely a népgazdasági tervezési rendszerhez kapcsolódik s melynek segítségével korszerűbben és eredményesebben határozható meg a vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztésének stratégiai és taktikai menete. A Szovjetunió vízépítési gyakorlatát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy ott a létesítményekre a nagyfokú tipizáltság és egységesítés jellemző. Ez teremtette meg náluk az építés iparosításának alapfeltételét. Hazánkban a mélyépítés fogalomkörébe tartozó vízépítésre még napjainkban is az egyedi megoldások a jellemzők. E tervidőszakban az ágazati műszaki fejlesztési munkánkat a tipizálásra és egységesítésre koncentráljuk. Ebben már eddig is konkrét segítséget kaptunk a Szovjetuniótól, amikor lehetővé tették a szennyvíztisztításnál nálunk jól bevált, korszerű típusrendszerek hazai alkalmazását. A következő tervidőszakban a vízgazdálkodás szinte teljes létesítményrendszerére ki kívánjuk terjeszteni szovjet segítséggel a tipizálást, egységesítést. Ennek kapcsán hasznosítani kívánjuk a tipizált elemek előregyártásában szerzett szovjet tapasztalatokat is. Ugyanakkor néhány, hazánkban jól bevált típusmegoldás szovjetunióbeli alkalmazását is reálisan tervezhetjük (pl. előregyártott vasbeton kishidak). A vízgazdálkodás létesítményeinek dinamikus építése mellett a művek karbantartási, fenntartási technológiáinak folyamatos korszerűsítésére kellő figyelmet nem fordítottunk. Ez alapvetően mindkét országra jellemző. Az MNK vízgazdálkodási állóeszközeinek értéke az egész népgazdaság állóeszközértékének mintegy 5,5—6,0 %-át teszi ki. Figyelembe véve a vízgazdálkodás infrastrukturális tevékenységét és az állóeszközök nagy értékét, rendkívül nagy jelentőségű a karbantartás és fenntartás rendszeres és hatékony elvégzése. A karbantartási és fenntartási munkák alkalmazott technológiái nem elég termelékenyek, nem elég hatékonyak és nagy a kézimunkaigényük. Hazánkban 1975-ben nagyarányú fejlesztési munka indult meg e munkák korszerűsítésére. 1980-ra a vízgazdálkodási létesítménycsoportok egy részéhez kialakításra kerülnek a legfontosabb eszközök és módszerek és megkezdődik ezek kísérleti alkalmazása. Tervbe vettük, hogy együttműködés keretében 1985-re a vízgazdálkodás összes létesítményének korszerű fenntartási rendszerét közösen kidolgozzuk. Ezen belül kiemelt célkitűzésünk, hogy a munkák elvégzéséhez szükséges gépek és anyagok ipari gyártása megoldódjék és ezek hatékony alkalmazási technológiája széles körben bevezethető legyen. A téma keretében megoldandó főbb feladatok: A földművek biológiai védelmét szolgáló gyepfelületek rendszeres karbantartásához szükséges kezelések hatékony és gazdaságos technológiáinak kidolgozása. Csatornákból, kisvízfolyásokból és tározóterekből a vízinövényzet és az iszap eltávolításának technológiáinak és berendezéseinek továbbfejlesztése. Vasbeton műtárgyak hibáinak feltárására és a hibák kijavítására hatékony technológiák, eszközök és anyagok kidolgozása. A vízszállító csőhálózatok hibáinak feltárására, a veszteségek lokalizálására és a hibák gyors kijavítására hatékony technológiák, eszközök és anyagok kidolgozása. A szennyvízelvezető csatornák hibáinak feltárására, a meghibásodott szakaszok kiváltására és a javításra hatékony technológiák, eszközök és anyagok kidolgozása. Az üzemben levő víziacélszerkezetek korrózióvédelmére az eddiginél hosszabb élettartamot (8—10 év) biztosító bevonatrendszerek és felhordási technológiák kidolgozása. Az együttműködés hatékonyságának növelése érdekében a munkák előkészítésére az eddiginél nagyobb gondot fordítunk. Ennek keretében jelenlegi helyzetértékelést készítünk és a célkitűzéseket közösen határozzuk meg. Az együttműködés formáiban kiemelten támogatjuk a kölcsönös szerződések alapján végzett munkát. Az együttműködés eddigi kedvező eredményei alapján bízunk abban, hogy a kitűzött feladatok együttes megoldása hatékonyan fogja segíteni a vízgazdálkodás műszaki-gazdasági színvonalának további növelését. Összefoglaló A szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködés a vízgazdálkodás területén az elmúlt időszakban számos eredményt hozott. A ku-