Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

8. szám - Bárdi Pál: Az erózióvédelem aktuális problémái vízmosásos területeken

Bárdi P. : A j erózióvédelem Hidrológiai Közlöny l'J7'.). 8. sz. 377 megoszlott a Vízügyi Igazgatóság és az „érdekeltek" között. Az érdekeltek viszont — állami támogatáson kívül — az esetek jórészében sem anyagi, sem műszaki lehetőségekkel nem rendelkeznek a rájuk háruló feladatok megoldására [2]. Keressük a probléma okozóit: — Feltehető, hogy a 46/1966 sz. OVF utasítást követően a kategorizálásra vonatkozó vízügyi javaslat olyan rövid határidővel született, ami az alapos feltárás lehetőségét eleve kizárta, csupán a vízmosáskötéssel foglalkozó szakemberek helyi tapasztalataira, szubjektív megítélésére volt bízva, mit tartanak ,,jelentősebb"-nek, azaz főműnek. A feltárási hiányok eredménye, hogy főműként nyilvántartottakkal azonos nagyságrendű vízmosásokra napjainkban is bukkanunk. Ezekben hordalékfogó művek még egyáltalán nem épültek, bármiféle beavatkozás milliós nagyságrendű és a jelenlegi rendeletek értelmében beruházásnak minősül. — Másik ok, hogy csak az OVF tudatosította a gazdaszerepet, más tárcák szintjén nem történt meg a gazdaszerep kellő tudatosítása. — Meg kell jegyezni, hogy a főművek kategorizálása is számos kérdést nyitva hagyott: Az OVF utasítás csak a hordalékfogó művekre terjed ki, magát a roncsolt területet nem adja vízügyi kezelésbe. A vízmosáskötő művek beépítésének viszont koncentráló hatása is van, amely megnöveli az alsó vízfolyás, vagy csatornaszakasz terhelését, továbbá a medererózió veszélyét. így a vízmosások helyi jellegűnek minősülő alsó szakaszain is műszaki beavatkozás válik szükségessé. A vízügyi törvény értelmében a vizek szabad lefolyásába beavatkozó jogi személy köteles a beavatkozás következményeinek megoldására is. E szempontokat is mérlegelve kellene a kezelői feladatokat lehatárolni. Fentiek miatt a vízmosáskötő rendszeren levonuló vizek befogadóig történő vezetése — még főművek esetében is — Hajijaink gondja. A rendelet nem adott módot beépítetlen vízmosások kategorizálására, csak a megépített műveket minősítette. — Általában a vízmosáskötési munkák fajlagos költsége lényegesen nagyobb, semhogy egyszerűen dombvidéki vízrendezéstlek, vízfolyásrendezésnek lehetne tekinteni őket/ Ha a „gazdaságosság" szót a mindennapi rövidtávú értelemben alkalmazzuk, úgy sem a társulatok, sem a tanácsok, üzemek költségvetésébe nem illik a vízmosáskötés, mivel nem térül meg. Közismert a kezdődő vízmosások gyors elfajulásának veszélye, ezért az időbeni beavatkozás — ami csak az üzemektől, tanácsoktól, társulatoktól várható el — közérdek, állami érdek, hiszen értékes mezőgazdasági területek pótolhatatlan elvesztéséről van szó. Másrészt éppen a kisebb jelentőségű vízmosások elfajulásának megakadályozása oldható meg kisebb költséggel. A már elfajult vízmosásokba épített óriási hordalékfogó művek hatása az előbbinél közvetettebb, eredményessége meg sem közelíti áz időbeni beavatkozás hatékonyságát, költségei pedig többszörösei az előbbinek, azaz a beavatkozás halogatásával a megoldás költségei progresszíven emelkednek. A kategorizálás óta eltelt időszak alatt a vízmosások állapotában lényeges változások történtek. Egyes kiépített művek — elsősorban útteknők — megépítésükkel a víz kártétel nélküli levezetésén túlmenően közlekedési célokat is szolgálnak, tönkremenetelük elsősorban ettől az igénybevételtől várható. Az állami kezelésű vízmosások egy része oly mértékben kiépült, hogy fenntartásuk üzemi, tanácsi, társulati erőket nem halad meg, másrészt a be nem avatkozás miatt elfajulások olyan méreteket öltöttek, hogy megkötésük a helyi érdekeltségektől túlzott elvárás lenne. Ezért indokoltnak látszik a korábbi kategorizálás felülvizsgálata, átdolgozása. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén folyamatban van egy több éves munkát igénylő feltárás, az újrakategorizálás előkészítése érdekében. Ez a munka kiterjed az erodált területek, a meglévő vízmosáskötő művek feltárására, vízgyűjtő területek határvonalának pontosítására, lejtőkategóriánként a művelési ág és a művelési mód meghatározására, a földúthálózat feltárására stb. A feltárás térképi feldolgozását követően kerül sor az újrakategorizálási javaslat kidolgozására. E munkába feltétlenül be keli vonni az érdekelt mezőgazdasági üzemeket, tanácsokat, társulatokat. Az újrakategorizálási javaslatot az alábbi szempontok alapján tervezzük: Vízügyi Igazgatóság kezelésébe sorolandó vízmosások jellemzői: — közvetlenül veszélyeztetnek vízügyi kezelésben levő befogadót, — maximális mélységük a 8—10 m-t meghaladja és intenzív fejlődésük víznyomok alapján megállapítható, megkötésük hosszú távon folyamatos műszaki beavatkozást igényel. Társulati kezelésbe soroljuk a fenti kikötéseket ki nem elégítő, de több üzem területét érintő vízmosásokat. Tanácsi, termelőszövetkezeti és erdészeti kezelésbe tartoznak értelemszerűen a víz'ügyi, illetve társulati kezelésbe nem javasolt vízmosások attól függően, hogy mely üzem területét érintik. A kategorizálás egyértelműsége érdekében szükséges még kitérni a következőkre: - Az érdekeltségi szakaszok kezdő- és végszelvényét, valamint hosszúságát minden esetben célszerű meghatározni. -— A kategorizálás ténylegesen a vízmosásokra vonatkozzon, mivel a víz befogadóig történő továbbvezetése nem feltétlenül a vízmosás kezelőjének feladata. — Közlekedésre használt vízmosás jellegű utak minden esetben az út használójának, tulajdonosának kezelésébe sorolandók. A vízmosáskötési munkák során már kiépített útteknőburkolatokat, valamint a csatornák nagy részét is célszerű az érintett területtulajdonosok kezelésébe adni. I? A vízmosáskötő rendszer tartozékaként kezelendők a művek védelmét és funkcionálását biz-