Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

8. szám - Bárdi Pál: Az erózióvédelem aktuális problémái vízmosásos területeken

376 Hidrológiai Közlöny 1979. 8. sz. Az erózióvédelem aktuális problémái vízmosásos területeken* BÁ11DI PÁL** A mezőgazdasági területek csökkenése korjelenség. A folyamat előrehaladtával egyre jobban oda kell figyelni a mezőgazdasági termelés számára elveszett, vagy veszélyben levő területekre, . a visszahódít ás, vagy a megmentés lehetőségeit keresve. Ilyenek a vonalerózióval szabdalt, vízmosásos területek is, ahol a fokozott eróziós jelenségek már jelentős elfajulásokat okoztak ós okoznak napjainkban is. Az e területeken végzett munkánk során felmerült néhány problémával foglalkozunk azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a problémák megoldását elősegítő gondolatokat, ötleteket kapjunk, s a közvetlenül érdekelt szervek képviselőiben együttműködési szándékot ébresszünk. A cím általánosít ugyan, de nem biztos, liogy a felvetett kérdések kiállják az általánosítás próbáját, mivel a tapasztalatokat csak az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hatásterületén felvetődött problémákból merítettük. Az Igazgatóság működési területén három egymástól elkülönülő erózióveszélyes terület van: —- a Sopron környéki dombvidék Fertő-tóra hajló lejtői; — Győr környékén a sokoróaljai dombvidék, a Bakony nyúlványai; —- és Komárom megyében a dunaalmás—neszmély—lábatlan—baj ót—vértesszőlősi dombvidék, a Vértes nyúlványainak északi lejtői. A Sopron környéki vízmosások viszonylag kisebb jelentőségűek, a másik két területen viszont hatalmas elfajulások is találhatók, nem beszélve számos előfordulásukról. Mindkét helyre jellemző a vastag lösztakaró. Különbség a kettő között, hogy amíg a Sokoróaljai dombok szinte teljesen löszből vannak, addig a Komárom megyeieknek csak a felső rétege kb. 20—40 m vastagságban lösz, alatta agyagos márga talajok találhatók. Ezért a Győr környéki vízmosások rendszerint szurdikszerűen, szinte függőleges falakkal képződnek és alámosás következtében roskadva bővülnek hátráló erózióval, míg a Komárom megyei vízmosásokban a lösz és a márgarétegek találkozásánál csúszólapok alakulnak ki és hatalmas suvasodások, csuszamlások is keletkeznek, melyeket sok helyen a megdőlt márgaréteg mentén képződő fakadóvíz is elősegít. A vízmosáskötési munkálatok — az eróziós károkkal kapcsolatos panaszok következtében — már az 1930-as években elkezdődtek a helyi igényeknek megfelelően, s mondhatni folyamatosan tartottak all. világháborúig. A munkák költségeit részben az érdekeltek fedezték, legnagyobb részben azonban államsegélyből épültek a művek. A munkák tervezését és kivitelezését a volt Kultúrmérnöki Hivatal végezte. Ali. világháború után közel egy évtizedig a munkálatok szüneteltek, a karbantartásról nem gondoskodott senki, sok * Az MIIT Győri Területi Szervezete 1078. május 19-én tartott előadóülésén elhangzott előadás anyaga. ** Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr. mű elpusztult, az elfajulások fokozódtak. Az 1950-es évek második felében a vízmosások rendezését folytatták. Ebben az időben a rendezés a Vízügyi Igazgatóság feladatkörébe tartozott, s a munkák jó ütemben haladtak. 1966. decemberében megjelent az azóta is hatályos 46/1966 O

VF utasítás a vizek és közcélú vízilétesítmények kezeléséről és a költségek viseléséről. A rendelet vízügyi igazgatóságok kezelésébe csak az egyes nagyobb vízmosáskötéseket, hordalékvisszatartó gátakat, hordalékfogókat és tartozékaikat adja. A vízmosások kategorizálása olyan kényszerű megfontolással került az utasításba, hogy a befogadó» vízfolyások védelmét szolgálja. A vízmosásokon át lezúduló csapadék évente többször hordalékkal árasztja el a befogadó vízfolyásokat, veszélyeztetve így a vizek szabad lefolyását. Ésszerűbb és gazdaságosabb a hordalék megfogása fenn a szurdikban, mint a nagy tömegű hordalék gyakori kikotrása a vízfolyásmedrekből. Az állami kezelésbe adott vízmosások megkötése már jelentősen előrehaladt. Győr-Sopron megyében ez ideig összességében közel 100 db kisebbnagyobb hordalékvisszatartó gát és mintegy 32 600 m

2 különböző rendeltetésű burkolat épült, a Komárom megyében épített gátak száma 80, a kiépített kőburkolat mintegy 6000 m

2. Más a helyzet a jegyzékből kimaradt vízmosásokkal. A vízmosások nagy része más profilú gazdálkodó szerv, vagy intézmény kezelésébe került. Sok vízmosás az új gazda helyett gazdátlanná vált. Ezt a tényt támasztja alá egy 1973-ban írt beszámoló, melynek megállapításai ma is érvényesek [1]: „Társulataink közül a győri, az esztergomi és a soproni területén vannak vízmosások. Ezen társulataink létesítményjegyzékében valóban szerepel is néhány vízmosásos vízfolyás. Tényleges kezelést azonban csak (egy-két kivételtől eltekintve) a vízfolyás alól, síkvidéki szakaszán végeznek. Vízmosást gyakorlatilag ez ideig nem kezelnek. Ennek legfőbb oka az, hogy a vízmosások megkötése és kezelése aránytalanul magasabb költséget igényel, mint a normál vízrendezés. Ehhez szükséges fedezettel társulataink nem rendelkeznek. Megrendeléses munkaként építettek egy-két kisebb gátat. Jelenleg állami támogatásként sem kapnak akkora összeget, hogy abból víz mosásrendezést is tudnának végezni." A beszámoló kitér még a tanácsok és üzemek vízmosásrendezési munkáira is. Említi, hogy a belterületek helyzete még nehezebb, mint a külterületeké, mivel a megyei tanácsok Építési, Közlekedési és Vízügyi osztályai kevesebb támogatási kerettel rendelkeznek, mint a Mezőgazdasági- és Élelmezési osztályok. Összegezve megállapítható, hogy a kategorizálás 1967-től az állami feladatot különválasztotta a helyi érdekeltség feladatától, s ezzel a feladat