Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
8. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről
Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975-ös időszak Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. 29 apadási tendenciáján túli vízhozamok vehetők számításba a május—júniusi árhullámok értékelésénél. A május 1. és június 30. lehullott csapadékokból (júliusban már nem volt jelentékeny eső), amelyeknek földre hullott vízmennyisége 15,4 km 3 volt, számításaink szerint hozzávetőlegesen 6,9 km 3 víz folyt át a szegedi szelvényen. Eszerint az 1970. évi árvíz során az esőkből a föld felszínére jutott vízmennyiség 44%-a folyt át a Tisza szegedi szelvényén. 1974 Az 1974. évet megelőző télen hómentes, száraz időszak volt. Az Alföldön 1973. november 1. és 1974. április 30. között átlagosan 150 mm volt a csapadékhiány. Emiatt a tavaszi tiszai áradás el is maradt. Májusban viszont gyökeres fordulat állott be: a sokéves átlagos havi csapadékösszeg kétszerese hullott le. Egymást követő, fokozatosan növekedő árhullámok indultak el a Tiszán (7. a. ábra). Június 10—12 között a Tisza vízgyűjtőjére kiterjedően 100 mm körüli csapadék hullott. Az akkor már közepes mederteltségű Tiszára az ebből eredő árhullám ráfutott és magas vízállásokat idézett elő. A Tisza vásárosnaményi tetőzése június 15-én 848 cm volt, amiben a Szamos aznapi 754 cm-es csengeri tetőzése játszotta a főszerepet. Ez egyéb197b Október November 7c ábra. Tetőzési vonal, 1974. október-november Abb. 7c Kulminationslinie, Oktober—November 1974 ként az 1970. évi 902 cm után a második legnagyobb csengeri vízállás. Indult még június 26-i és július 2-i 414 és 609 cm tetőzéssel is árhullám Vásárosnaményból, ezek azonban előbb egymással, majd Tiszabőnél a Közép-Tiszán visszaduzzasztott fő árhullámmal egyesültek (7. b. ábra). Látható, hogy a Közép-Tiszán kb. háromhetes tetőzési állapot volt, amely alatt a vízszintek csak keveset változtak. A Tiszabőnél egyesült tetőzési vonal ugyanott azonnal szét is vált. A Maros június 24-i makói 520 cm-es tetőzésével ugyanis korai árhullámot hozott. A Körös június 15-i 807 cm-es gyomai tetőzése a Tiszára ugyan nem volt sok hatással, de a Maros árhulláma június 25-én a 807 cm-es szegedi tetőzést létrehozva kettéválasztotta a Tiszabő alatti tetőzések vonalát. Az eredeti árhullámot követő tetőzési vonal Mindszentnél és Szegednél már az előzőnél kisebb vízállásokkal érkezett és szintén a Maros hatása alatt állott. A szegedi, július 6-i második tetőzés 762 cm-e ugyanis időben és magasságban a Maros makói július 5-i 355 cm-es utó-tetőzésének eredménye. Megjegyzendő még, hogy a Körösön Gyoma felett egyes helyeken 1974-ben az 1970. évi vízállásoknál is magasabb vízállások alakultak ki, a Maroson pedig a vízállások Soborsin felett az 1932. évi vízállásokat lépték túl. A nyári árvizek sorában a Tiszán az 1974. évi volt az eddigi legnagyobb: valamivel még az 1913. évi nyári vízszinteket is túllépte. Az év folyamán a májusban beállott csapadékosság kisebb-nagyobb mértékben egészen őszig uralkodó időjárási irányzat maradt. Ősszel viszont újra rendkívüli méreteket öltött. Október folyamán az északi mellékfolyók — a Bodrog, Sajó, Hernád, Bódva, Zagyva és Tarna — vízgyűjtőjén a hónap első felében 80—100 mm, 20-a táján pedig további 100—150 mm eső hullott. Az északkeleti mellékfolyókon, valamint a Felső-Tiszán csak kisebb árhullámok keletkeztek. Mindazonáltal, a Tiszán olyan árhullámok alakultak ki, amelyekre az október és a november hónapokban eddig még nem volt példa (7. c. ábra). Vásárosnaményban mind az október 28-i, 435 cm, mind a november 4-i 478 cm-es tetőzés alacsonynak mondható. Ez áll a Szamos árhullámaira is. Tokajban már magasabb tetőző vizek alakultak ki: október 30-án 739 cm, november 6-án 722 cm. Ezt a Bodrog vizei segítették, hiszen Sárospatakon október 25-én 604 cm, november 1-én pedig 586 cm-es tetőzés volt. A Bodrog vizét a csehszlovák területi tározókban visszafogták ugyan, de a kieresztós üteme még Felsőbereckin is LNV-t okozott október 25-én. A Sajón az október 24-i 512 cm-es víz Felsőzsolcán LNV volt. Nyilvánvaló, hogy e tetőzés időpontja és mértéke „szívta magához" a tiszai tetőzési vonalat Polgárnál. A KözépTiszán a tetőzések, vagy a tetőzésekhez közeli vízállások hosszú napokon át stagnáltak, míg végül a két árhullám egyesült és ez az egyesült árhullám tetőzött Szolnokon november 11-én 840 cm-rel.
