Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
1. szám - Dr. Ördög Vince: Szerves foszforsavészter rovarölőszerek hatása zöldalgatenyészetre
36 Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. Szerves foszforsavészter rovarölő szerek hatása zöldalgatenyészetre DR. ÖRDÖG VINCE» 1. Bevezetés A növényvédelemben meglehetősen gyors a növények védelmére használt kémiai anyagok változása. Űj, hatékonyabb szerek jelennek meg a régiek helyett. A rovarölő szereknél például a klórozott szénhidrogének fokozatos csökkentése a cél. Helyüket az erősebben mérgező, de lényegesen rövidebb idő alatt lebomló szerves foszforsavészterek veszik át. Ennek az új csoportnak néhány tagját vontuk be vizsgálatainkba. A szerves foszforsavészterek algákra gyakorolt hatásáról csak korlátozott számban állnak rendelkezésre adatok. Az egyes szerzők eredményei között több nagyságrendnyi különbség van. Apostol [1, 2] egy kis folyó vizét kezelte laboratóriumban különböző Dipterex-koncentrációval (hatóanyaga triklórfon). Még 100 mg/l-nél is stimulálást figyelt meg egyes algák szaporodásában. Jelentősebb gátlás csupán 1000 mg/l-nél lépett fel. Zamfir et al. [18] a Dipterexnél 1 mg/l alatt nem talált különbséget az összalgaszámban a kontrollhoz viszonyítva. 1—100 mg/l-ig a szer elősegítette a szaporodást. 1000 mg/l-nél pedig kifejezett gátlás mutatkozott. A stimulálás magyarázatánál a szerzők felvetik annak a lehetőségét, hogy a rovarölő szerben levő szerveskötésű foszfor lehet az erőteljesebb szaporodás oka. Derby és Ruber [3] két szerves foszforsavészter hatását vizsgálta négy algafaj oxigéntermelésére. 0,01—1 mg/l-ig mindkét szer többé-kevésbé gátolta az Őstermelést. Ezzel felhívták a figyelmet arra, hogy a DDT vagy akár a klórozott szénhidrogének ellen indított támadás korántsem old meg minden környezetvédelmi problémát. Korábbi vizsgálataim [15] hasonló eredményre vezettek. A triklórfon 2,2 mg/l koncentrációban 67,46 %-kal csökkentette egy zöldalga szaporodását. Jelenlegi vizsgálatainkban négy foszforsavészter rovarölő szer hatását kísértük figyelemmel egy jól ismert zöldalga szaporodására. Alapvetően három kérdésre kerestük a választ: 1. Hogyan befolyásolják az alga szaporodását a szerek nagy koncentrációi? 2. Előidéznek-e a szerek kis mennyiségei szaporodásnövekedést a kontrollhoz viszonyítva? 3. Képes-e az alga a vizsgált szerekben levő foszfor hasznosítására ? Az utolsó kérdés megválaszolása különösen döntő a vizekbe kerülő foszforsavészterek algákra gyakorolt hatásának az értékelésénél. Feltevésünk szerint ugyanis az említett szerek az algák szempontjából elsősorban nem mint mérgek jönnek számításba. Mint foszfor-források kismértékben való* MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ Vízélettani Laboratórium, Százhalombatta. színűleg hozzájárulnak a vizek — algák számára hasznosítható — P-készletének a növeléséhez. Munkahipotézisünk a legtöbb algákban meglevő alkalikus-foszfatáz enzimen alapul, mely képes a szerves foszforvegyületek bontására [11, 12, 13, 14, 16], 2. Anyag és módszer Vizsgálatainkban a tihanyi 5618. Scenedesmus obtusiusculus Chod. (Chlorococcales) algatörzs baktériummentes (= axéníkus) tenyészetét használtuk. A törzset a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárából szereztük be. A kísérő szervezetekkel enyhén fertőzött törzset egy perces UVkezeléssel tisztítottuk. Az axénikus tenyészeteket Chu 10, majd Knop—Pringsheim-tápoldat felhasználásával készült agaron tartottuk fenn. A tápoldatot 0,5% glükózzal, 0,2% peptonnal és 0,2% élesztőkivonattal egészítettük ki, és 1,5% agarral szilárdítottuk meg. A törzsről Felföldy és Uherkovich dolgozatai nyomán bő ismereteink vannak [4, 6, 7, 8]. Könnyen szaporítható, gyors szaporodású, szinkronizálható, tömegtenyésztésre is kiválóan alkalmas. Kémiai szerkezetük hasonlósága alapján 4 szert választottunk ki a kísérletekhez: a triklórfont, a DDVP-t, a mevinfoszt és a klórfenvinfoszt. Fontosabb kémiai jellemzőiket az 1. táblázatban foglaljuk össze. A szereket pontosan 0,5 ml szerves oldószerrel jutattuk a tápoldatba az algával való oltás előtt. A megfelelő oldószer kiválasztására előzetes vizsgálatot végeztünk. 0,5, 1 és 2% etilalkohollal, acetonnal, ill. DMSO-dal kiegészített tápoldatban szaporítottuk az algát. Az 1. ábrán bemutatott eredményekből kitűnik, hogy a szaporodást a DMSO befolyásolta a legkevésbé, ezért oldószerként ezt használtuk. A kísérletekhez az alga törzstenyészetéből kacsnyi mennyiséget vittünk módosított Chu 10 tápoldatba. A tápoldat összetétele: Ca(N0 3)o-4H 20 40 mg, K 2HP0 4 3,5 mg, MgS0 4-7H 20 25 mg, Na 2C0 3 130 mg, Na 2Si0 3 25 mg, Fe-oldat [5] 2 ml, 1000 ml deszt. víz, pH = 7,0. Minden esetben az agarról oltott 7, ill. 9 napos tenyészetet használtuk a kísérletek oltóanyagául. A kiinduló algamennyiség a kísérletek kezdetén 2 mg/l volt, ami 18—22 millió sejt/l algaszámnak felelt meg. A teszteléshez 500 ml-es Erlenmeyer-lombikokat 100 ml össztérfogatú módosított Chu 10 tápoldat tal, növényvédő szerrel és végül algával töltöttünk meg. Minden műveletet steril eszközökkel végeztünk. A tenyészeteket alulról világítottuk meg 6 darab, 60 centiméteres, melegfényű, F33-as fénycsővel. A fény és sötét időszakok hossza naponta 12—12 óra volt. A hőmérséklet 25—30 °C között ingadozott. Az algák leülepedésének a megakadályozására, és bizonyos fokú gázcsere biztosítására
