Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Ördög Vince: Szerves foszforsavészter rovarölőszerek hatása zöldalgatenyészetre

Dr. Ördög V.: Szerves foszforsavészter Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. 37 a tenyészeteket naponta négyszer alaposan felkevertük. A tenyészetek levegőztetése nem tűnt célszerűnek a vizsgált szerek nagy illékonysága miatt (lásd 1. táblázat). A baktériummentességet a kísérletek beállítása előtt, és azt követően is gondosan fenntartottuk. A szerekben levő foszfor hasznosításának a vizsgálatára létrehoztuk az alga P-hiányos tenyészetét. Az agarról teljes módosított Chu 10-be oldott algából 7 nap múlva (2a. ábra) 200 ml P-mentes módosított Chu 10-be (—K

2HP0

4, +8,5 mg/l KCl) vittünk 6 mg/l algamennyiséget (2b. ábra). .A sejtszámot naponta meghatároztuk. A 2b. ábrán látható, hogy az alga a 3—4. napon már alig szaporodik. Felélte belső P-tartalékát, és csak akkor képes további osztódásra, ha hasznosítható foszforral látjuk el. A P-hasznosítási kísérlethez ily módon előállított tenyészetből nyertük az inokulomot. Az értékelést 1—4 naponként sejtszámlálással vagy fotometrikus szárazanyagméréssel, a kísérletek végén a 8. napon pedig szűrést és szárítást követő súlyméréssel határoztuk meg. Az eredményeket szárazanyagban adjuk meg. A kísérletekben minden kezelésnél három párhuzamos ismétlést végeztünk, és minden kísérletet kétszer megismételtünk. Az eredményeket a két kísérlet átlagában mutatjuk be. 3. Eredmények 3.1. A vizsgált szerek szaporodásgátló és mérgező koncentrációja Egyértelmű irodalmi adatok hiányában a szereket először nagy koncentrációban vizsgáltuk. 10, 50 és 100 mg/l hatóanyagnak megfelelő szer jelenlétében kísértük figyelemmel az algaszaporodást. A szerek közül a mevinfoszt találtuk a legkevésbé mérgezőnek (3. ábra). Még a 100 mg/l hatóanyagnál elért szaporodás is alig esik kívül az 5%-os szignifikancia-szintre vonatkozó határon. A DDVP hatása ettől csupán annyiban különbözik, hogy 100 mg/l-nél 30%-os gátlást idéz elő, azaz mintegy 10%-kal nagyobbat mint a mevinfosz. A triklórfon 50 mg/l-nél jelentősen csökkenti a szaporodást a kontrollhoz viszonyítva. 50 mg/lnél 20%, 100 mg/l-nél pedig 38% gátlást okoz. A klórfenvinfosz a legmérgezőbb a szerek közül (4. ábra). 10 mg/l-nél ugyan a szaporodást még a kontrollal megegyezőnek tekinthetjük, de 50 és 100 mg/l-nél már egyáltalán nem szaporodik az alga. Az EC

S

0-érték meghatározására a klórfenvinfoszt 0—100 mg/l-ig tovább vizsgáltuk, összesen 10 koncentrációban. A tenyészetek szaporodása — az előző kísérlethez hasonlóan — 5 és 10 mg/l-nél statisztikailag még nem különbözik a kontrolitól. 15 mg/l-nél már jelentős a gátlás, 20 mg/l-nél pedig már egyáltalán nem szaporodik az alga. Az EC

50 grafikus úton megállapítva 16 mg/l-nek adódik (4. ábra). A klórfenvinfosznál a mérgező koncentráció meghatározására a ki nem zöldült tenyészetekből 3—3 millilitert friss tápoldatba oltottunk. 20 és 25 mg/lnél még elszaporodott az alga, vagyis volt élő sejt a tenyészetben. Ezeket a koncentrációkat tehát A vizsgált szerves íoszforsavészter rovarölő szerek íőbb jellemzői Hatóanyag DDVP Triklórfon Mevinfosz Klórfenvinfosz megnevezese : Kémiai elnevezés : 0-(2,2-diklórvinil)-0,0-dimetilfoszfát 0,0-dimetil-(2,2,2-triklór-l-hidroxi-etil)- 0-(2-metoxikarbonil-l-metil-vinil)-0,0- dietil-(2-klór-l-(2,4-diklór-fenil)foszfonát dimetilfoszfát vinilfoszfát OH rw r, HCC

1 CH 0 Cll

3Ov C H O Kémiai összetétel = cho)?" ° " ^ = ^ ^'NP - in - CC1, CH3O/ÍÍ ~ N, = c/* cVo)n 3 o o c/ \COOCH

3 Wg y^ Forráspont: 77 °C (1 Hgmm-en) 100 °C (0,1 Hgmm-en) 110 °C (1,6 Hgmm-en) 110 °C (0,001 Hgmm-en) Gőznyomás: 1,2• 10"

2 Hgmm (20 °C-on) 7,8• 10"

5 Hgmin (20 °C-on) 2,9-10"

3 Hgmm (21 °C-on) 1,7• 10"

7 Hgmm (25 °C-on) Vízoldékonyság: 10 g/l (szobahőmérs.) 154 g/l (25 °C-on) könnyen oldható . 140 mg/l (23 °C-on)