Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Lorberer Árpád: A 100 éves Városliget-I. hévízkút hidrodinamikai vizsgálata Zsigmondy Vilmos adatai alapján

306 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Lorberer Á.: A 100 éves Városliget- I. hévízkút 4. ábra. A Városliget-1. hévízkút vizhozamgörbéi Abb. 4. Abflussmengenkurve des Thermalbrunnens Városliget I vízhozamokat mértek, ezért a depressziós viszonyok meghatározásához célszerű az üzemi szinteket is a Oo—1)0 g/cm

3 sűrűségű vízre redukálni. Így a differenciális fajlagos hozamgörbék egyes szakaszaihoz tartozó redukált depressziók értékei a redukált nyugalmi és üzemi vízszintek különbségeiként képezhetők. Ezekkel a redukált depressziókkal elosztva az egyes megnyitott szakaszokra eső vízhozam-növekményeket, ún. kettős fajlagos vízhozamokat kapunk: /i'virt • — q(z)i AQi Si SÍ •AZÍ (4) A kettős fajlagos vízhozam, amely az egységnyi vastagságú összletből 1,0 m depresszióval kitermelhető hozamot jelenti, dimenzionálisan a „k" szivárgási tényezőnek felel meg. A permanens kúthidraulika Dupuit— Thiem-féle egyenlete alapján belátható, hogy az InR/r

0 = 2 n esetben a számszerű egyezés is fennáll (Alföldi L.~—Lorberer Á. : 1976.). A természetes dinamikus egyensúlyi állapot — amely a kút fúrásakor a budapesti hévíztárolót jellemezte — logikusan jellemezhető a permanens vízmozgással, lni?/r

0 értéke azonban általában kisebb mint 2 7t- Ha figyelembe vesszük a fúrás ún. kútellenálláaát — amely lineáris vízhozamgörbe esetén r) = const is 1,0 (5) — megállapíthatjuk, hogy jelen esetben a kettős fajlagos vízhozam igen jó tájékoztatást nyújt a vízvezetőképességi viszonyokról. A kiszámított és a 3. ábrán feltüntetett k

Vi

rt

j-értékek 10 ~

5—10 ~

4 m

3/sec/m

2 körül váltakoznak, jól egyeznek a repedezett dolomitokban nempermanens kúthidraulikai vizsgálatokkal meghatázott értékekkel (Böcker T.: 1971., BKI-VITUKI: 19176.). Függélymenti eloszlásuk szemléletesen mutatja az egyes repedések eltérő vízszállítóképességét, a —959,20 és —962,20 m-es szintek között pedig gyakorlatilag hézagmeiités dolomitot jelez. A tárolóban természetes állapotban lejátszódó vízmozgás vertikális sebességkomponenseit a Darryy-törvény alapján csak abban az esetben tudnánk meghatározni, ha a A anizotrópia-tényezők eloszlását is ismernénk: v

Z

i = fcvirtj • A • [grad u]

z

( (6) Az anizotrópiával kapcsolatban Zsigmondy V. adataiból csak annyit állapíthatunk meg, hogy a A-tényező a vizsgált szakaszon gyakorlatilag pontról pontra változik. A tapolcai HgN-39 jelű hévízkútnál szerzett tapasztalataink (Alföldi L.—Lorberer Á. : 1976.) alapján az átlagos sebességeloszlás — a vízvezető dolomitösszlet teljes vastagságára vonatkozóan — valószínűleg parabolikus függvény szerint változik, ennek paramétereit azonban a rendelkezésre álló adatokból nem tudjuk meghatározni. A Városliget—I. fúrással harántolt felsőtriász dolomit vízvezetőképességére kapott eredményeket a végleges kútkiképzés után felvett vízhozamgörbe (4. ábra) alapján ellenőrizhetjük. Az átlagos mértékadó fajlagos vízhozam a Q-Ä-görbelineáris szakaszának iránytangense alapján 1,364510~

3 m

3/sec/m értékűre adódik. Ezt a megcsapolt kőzetvastagsággal osztva kapjuk: n <7« _ 1,3645-10"

3 _ (Avirt )

á~M~ 53^38 ~ = 2,5562 • 10-5 m

3/sec/m

2 (7) Ez az érték a számított &

Vi

rt

i-értékek 3,0010

_

s m

3/sec/m

2-es súlyozott átlagnál kisebb, ami a kútkiképzés során beépített vörösfenyő-bélcsövek miatti keresztmetszet-csökkenéssel, fojtással magyarázható. A 4. ábrán összehasonlítás céljából feltüntettük a kút eredeti vízhozamgörbéje mellett a Fővárosi Fürdőigazgatóság 1950. III. 14-iki hozamméréseinek eredményeit is. Zsigmondy V. kiváló munkáját szemlélteti, hogy az eltelt 72 év alatt a kút termelékenységi tényezője változatlan maradt, az újabb Q-H-görbe az eredetivel párhuzamos. Az eredeti görbe pontjainak kisebb szórása azt is bizonyítja, hogy Zsigmondy V. mérése^ pontosabb volt, minden esetben megvárta a permanens állapot beállását. Az eredeti ós az 1950. évi nyugalmi szintek különbsége, valamint a II. sz. kút üzemi adatai alapján, a Dupuit— Thiem-függvény segítségével a két kút közé eső mezozóos mészkő- és dolomittömeg transzmisszibilitására l,183-10~

2m

2/sec-os érték számítható. A II. kút vízhozamgörbójónek alapján T = 2,750-10'

2 m

2/sec. Ezek — az I. kút mértékadó fajlagos hozamánál egy nagyságrenddel nagyobb — értékek a II. kút által megcsapolt nagyobb hasadék (Vendl A. : 1938.) hatását tükrözik. Zsigmondy V. munkássága óta a budapesti hévíztároló rendszerre vonatkozó ismereteink jelentősen bővültek. Az újabb kutatási eredmények, a hévízfeltárás nagyarányú fejlődése következtében sokan hajlamosak lehetnek arra, hogy Zsigmondy Vil-