Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
7. szám - Lorberer Árpád: A 100 éves Városliget-I. hévízkút hidrodinamikai vizsgálata Zsigmondy Vilmos adatai alapján
Lorberer A.: A 100 éves Városliget- I. hévízkút Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 305 A 3. ábra balodalán a kifolyó vízhozam függélymenti folyamatos növekedését (liter/perc)-dimenzióra átszámítva tüntettük fel. A két integrálgörbe így a korszerű reométeres áramlásmérések eredményeivel egyenértékű. A szokványos reométergörbéktől ugyanis csak abban térnek el, hogy a vízhozamok nem a fúrás talpa, hanem a vízadó fődolomit teteje felől összegeződnek. Ismeretes, hogy Magyarországon az első reométeres áramlásméréseket mélyfúrású kutakban Mazalán Pál csak az 1930-as évek végén kezdte meg, s így adatsorával Zsigmondy V. mintegy f c60 évvel megelőzte a gyakorlatot. A mérés egzakt végrehajthatóságát értelemszerűen a Zsi imondy V. által alkalmazott „száraz" fúrási mód te* je lehetővé, Kotary-rendszerű fúrások esetében a l.o '.aninóvekedés a fúróiszap miatt nem regisztrálható. N m hasonlítható össze a két eljárás munkaidő-szükséglete sem. A hozamnövekedési integrálgörbék differenciálásával képezhetők az egyes megnyitott szakaszokra eső vízhozam-növekmények is: q(z)i = d Q AQi dZ AZÍ (2) Az így meghatározott ún. differenciális fajlagos vízhozamgörbék (3. ábra) szemléletes tájékoztatást nyújtanak a harántolt repedések eloszlásáról, azonban a tényleges vízvezetőképességi paraméterek meghatározásához a depressziós viszonyok mélységi eloszlásának ismerete is szükséges. Zsigmondy V. szerint a dolomitból fakasztott víz 924,80 m-es furatmélységnél érte el a —3,0 m-es kifolyási szintet; a véglegesen kiképzett, 970,48 m mély kút nyugalmi vízszintje pedig + 13,50 m-ben állt be. Utóbbi a kút vízhozamgörbéje (4. ábra) szerint nem a hozammérésnél észlelt 73,875 °C hőmérsékletű vízre vonatkozik, hanem már egy többé-kevésbé lehűlt vízoszlopra, ezért a lineáris Q-H-görbe meghosszabbításával + 14,32 méterre kellett korrigálni. Az így meghatározott nyugalmi vízszintek a —922,233 m-es felső-, illetve a —956,200 méteres alsó megcsapolási szintekre vonatkoznak, amelyeket a differenciális fajlagos hozamgörbékből súlyvonalszámítással kaptunk a Pappus-Guldin-téteX alkalmazásával. A 3. ábrán feltüntettük a Zsigmondy-féle táblázatban közölt kifolyóvíz-hőmérséklet adatokat is, amelyekből a talphőmérsékletek (1. ábra) felhasználásával képeztük a megnyitott szakasz egyes pontjaihoz tartozó nyugalmi vízoszlopok átlagos hőmérsékleteit. Az ezekhez tartozó vízfajsúly-értékeket a Chierici—Long-iéle táblázatból (Alföldi L.—Lorberer Á. : 1976.) határoztuk meg. A tényleges y c-fajsúlyok ismeretében az észlelt nyugalmi szinteket az egységnyi fajsúlyú vízre számítottuk át és 4 tizedesjegy pontossággal korrigáltuk az elméleti hidrosztatikus állapothoz tartozó piezometrikus szintet is. A piezometrikus gradiens vertikális komponense a vizsgált szakaszon jó közelítéssel konstansnak tekinthető, számértéke a két folytonos vonallal jelölt, redukált vízszintdiagram iránytangenseinek különbségéből: grad u I 1 = (17,5676-11,884)-(17,5303-16,788) [956,20-922,233] = +0,1454735 (3) A függőleges gradiens-komponens pozitív előjele arra utal, hogy a vizsgált függélyben a vízáramlásnak mindenegyes pontban van felfelé mutató komponense. A vízszintes komponens nyilvánvalóan a Városliget—I. kút fúrásakor fennálló megcsapolások : a budai oldal termális karsztforrásai, a dunai szökevényforrások és a Margitsziget—I. kút felé irányul. Mivel Ny felé a hévíztároló mezozóos alaphegység felszíne egyre kisebb mélységben található, kézenfekvő az a következtetés, hogy a vízmozgás geometriai jellemzőit a tároló vízzáró fedőképződményeinek települési viszonyai határozzák meg. A —3,0 m-es és —0,5 m-es kifolyási szinteken a fúrás mélységétől függően változó hőmérsékletű .9. ábra. A Városliget-I. hévízkút alsó szakaszának hidrodinamikai vizsgálata Abb. 3. Hydrodynamische Untersuchung der unteren Strecke des Thermalbrunnens Városliget I
