Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája

Dr. Erdélyi M.: A Kisalföld hidrogeológiája Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 293 1830 0 4 8 10 12 16 20 2i2S 28 32 36 H <,8 50[km] 41 es 1 2 - 3 ;V. ábra. Hidrodinamikai szelvény a Duna mentén A a Duna 1830 előtt; B a Duna átlagos vízállása C Hidrodinamikai szelvény A a Duna 1830 előtt; B a Duna átlagos vízállása; C Hidrodinamikai szelvény: 1. fúrott kút; 2. a VIZITEKV kutató fúrása a szűrők helyével; 3. ekvipotenciál vonal; 4. a Győri medence kavicsos homokos kitöltése Puc. 3. rudpodunaMutecKuü pa3pe3 eo3Ae JJyHaa Fig.3. Hydrodynamic profile along the Danube feltöltődésével. Ez a helyzet különösen súlyos lehet akkor, ha még több dunai medret kell kizárni, egészen vagy időlegesen, az aktív vízforgalomból. A felszínről történő szennyeződés veszélye igen nagy annak ellenére, hogy aránylag kis területen van a kavics vagy homok fedője a felszínen. A gyengén vízvezető finom iszap, mely a homokra települ, igen gyakran nagyon vékony s így a felszíni szenynyeződést nem akadályozhatja meg. Jó vízzáró csak a mélyedmények lápi réti talaja. A Kisalföld közepének mély süllyedéke az egész nagytáj vízföldtanilag legkedvezőbb területe. A mély szerkezeti helyzet miatt a felsőpannon aljának rétegvize már hévíz. A felsőpannon felső részének rétegvizét a medence szegélyén sok kút tárta fel azon a területen, ahol a kavics egyébként bőséges talajvize kifogásolható, főleg vasassága miatt. Annak ellenére, hogy mind minőségben, mind hozamban jóval kedvezőbb a pliocén rétegvíz, mint a Dunántúl bármely más helyén, mégis a felsőpannon csak másodrendű vízadó formáció a kavics mögött. A feszített tükrű rétegvíz a kavics szabadtükrű talajvizétől lényegében független vízemelet (1. ábra). Ezt mutatják a szelvények és a 7. ábrán a 4540 fúrásban mért 113,35 m-es nyugalmi szint, amely rámutat a két vízfajta viselkedése közötti lényeges különbségre (7. ábra). A Győri-medence közepe és a Marcal-völgye a Kisalföld déli (a Dunáig terjedő) részének megcsapolója (1. és 4. ábra). Ezt igazolja nemcsak a nyomáseloszlás (6., 7., 8., 9. és 10. ábra), henem a vízkémia is (6. és 10. ábra). A Kisalföldön a Győri-medence körül a negyedidőszaki kavics a Rába-völgyet és a nagyobb völgyeket kivéve, alig tartalmaz nagyobb mennyiségű talajvizet. A völgyek negyedkori töltelékének talajvize gyakran túlságosan vasas és szennyezett. 2. Alpokalja A Győri-medencétől és a Rábától Ny-ra elterülő területen (1. ábra 2) a geofizikai furatszelvények és hozamadatok szerint kevés a jó vízadó szint (11. ábra). A fúrások hozama nem éri el a Győrimedence artézi kútjainak hozamát. Az Alpokalja legnagyobb részét borító vékony pleisztocén kavicstakarót a Ny—K irányú völgyszakaszok feldarabolták. A kibillent kéregdarab magas északi pereme, mely a völgyszakasz meredek jobboldali lejtője, egyenletesen lejt a következő völgyig. A meredek déli völgyoldalon feltárul a felsőpannon fekű. Jellegzetes teraszos féloldalas völgye csak a Rábának és az Ikvának van (11., 12. és 13. ábra). Az aszimmetrikus völgyszakaszokat létrehozó törések a legfiatalabb mozgásokat jelzik. E szakaszok igen juvenilis morfológiai képe is ezt igazolja. Még nem volt idő a laza üledékű szakaszok erős felszíni egyenetlenségeinek csökkentésére sem. Ezek a völgyszakaszok szerkezetileg azonosak a Fertő-meredek déli partjával (13. ábra). A Fertő déli partján a meredek, még össze nem szabdalt [»artfal K felé alacsonyodik a központi siillyedék irányában. A kavicslepel a legmagasabb éppen a meredek perem mentén s az Ikva-völgye felé lejt, amelynek déli meredek pereme ugyanolyan, mint a többi Nv—K irányú völgyszakaszé. A Fertő-medencéjének déli szegélyén nincs meg az a durva kavics, amely az Ikva balparti magas peremét kíséri a süllyedékkel párhuzamosan a Győri-medencéig. Ebből következik, hogy a Fertő-medencéjéJELMABYARAZAT: — 1 4. ábra. A talajvíz szintje a Győri-medencében Major Pál szerint 1. a talajvíz szintje a tenger színe felett m-ben; 2. vízföldtani tájegység határa; 3. a Hanyság területe J. Müller 17(19. évi térképe szerint Puc. 4. 3epKdA0 epyHmoebix eod e JJepcKOM őacceÜHe Fig.4. Ground water table in the Györ Basin