Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1879. évi szegedi árvíz és a tiszai vízjelző szolgálat kialakulása
Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 281 tájékoztatott, és az ország egész területére vonatkozóan feltüntette a legutolsó 24 óra alatt hullott csapadék mennyiségét, valamint télen a hótakaró vastagságát. Közölték a Meteorológiai Intézet napi idő járás jelentését, és 1897-től a dunai gázlók helyét és mélységét is feltüntették a térképen. Érthető, hogy Ritter nagy megelégedéssel számolt be módszerének magyarországi átütő sikerű alkalmazásáról [21]. A vízjelző szolgálat későbbi fejlődése A leírt módon a múlt század utolsó évtizedében véglegesen kialakult vízjelző szolgálat jelentőségét és eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1920-ban a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság gondoskodott róla, hogy a napi vízjárási térkép a területi változások ellenére zavartalanul megjelenjék. A vízállás-jelentések továbbra is befutottak az egész Kárpátmedencéből a Vízrajzi Osztályhoz, és mindössze a térkép szövege változott— franciára. Akésőbbiekben az 1921. évi Duna-egyezménnyel létesített Nemzetközi Dunabizottság (CID) a hajózás érdekében az egész folyamrendszerre kiterjedő vízjelző szolgálatot szervezett, amelynek keretében a Tisza két állomással, Tokajjal és Szegeddel szerepelt. 1929-től a dunai államok rádió adói naponta, meghatározott órarend szerint sugározták vízállás-jelentéseiket. Ezen felül a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) által 1924-ben szabályozott nemzetközi vízjelző szolgálat értelmében a kijelölt csapadékmérő állomások is küldtek, bizonyos küszöbértékek elérése esetén , távirati jelentéseket a Vízrajzi Osztálynak, és —részben — az árvízvédelem helyi irányító szerveinek is [22], Az 1948. évi belgrádi egyezmény megkötése után a Dunabizottság szabályozta a nemzetközi vízjelzőszolgálatot, legutóbb 1971-ben. A hazai szervek folyamatos tájékoztatását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központba érkező jelentések alapján készülő Napi Vízjárási Térkép, az Országos Vízjelző Szolgálatnak ez a különleges napilapja szolgálja, immár 85.[ éve. A vízügyi hivatalok és a hajósok természetesen a térkép megjelenését és postai szétküldését megelőző, rádión sugárzott napi vízállásjelentéseket részesítették előnyben, újabban pedig telexen vagy távbeszélőn kapnak tájékoztatást. A nemzetközi vízjelző szolgálat szervezetének részletes ismertetése túllépné ennek a visszaemlékezésnek a kereteit. Ebben a tekintetben dr. Bogár di János lényegében ma is érvényes tájékoztató cikkére utalunk [23]. * Az előrejelzési segédleteket — a meder- és lefolyási viszonyok kisebb-nagyobb változásainak és az évek során összegyűlt bővebb adatanyag figyelembevételével — századunk tízes éveiben Wábitsch Antal átdolgozta, de elvi változtatást nem végzett rajtuk. Korbély József, a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat igazgató főmérnöke 1909-ben közreadott tanulmányában az előrejelzés numerikus megoldására törekedett [24]. A két világháború közötti időszak hosszú pangása után 1952-ben dr. Szesztay Károly kandidátusi értekezésének tárgyául választotta a hidrológiai előrejelzések kérdését. Tanulmányainak eredményét kivonatosan a dunai országok hidrológusainak első előrejelzési konferenciáján ismertette [25]. A grafikus korreláció-elemzésre alapított előrejelzési segédletei a Tisza vízrendszerére 1957-ben készültek el. Az 1970. évi rendkívüli árvíz után átdolgozott alakban használja őket a VITUKI [26, 27], A számítógépek természetesen az előrejelzés vonatkozásában is új lehetőségeket hoztak-, és előbb-utóbb idehaza is ki fogják szorítani a szükségképpen nehézkes grafikonok használatát. Ebben a vonatkozásban Szlávik Lajos tanulmányára hivatkozhatom [28]. IRODALOM [1] Péch József: A vízjelző szolgálat hazánkban. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1898. 313. lap. [2] Makó Zoltán: Távíró és távbeszélő (A „Technikai fejlődésünk története 1867—1927" c. műben. Budapest, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, 1928. 928—949. lap.) [3] Zawadowszky Alfréd : Magyarország vizeinek statistikája. I-II. kötet. Országos Statistikai Hivatal, Bp. 1891. [4] Schenzl Guido : A meteorológiai ós földdelejességi magy. kir. központi intézet évkönyvei. I. kötet, 1871. évfolyam. Budapest, 1873, és a további kötetek. [5] Bodolai István ós Bodolainé Jakus Emma : A szinoptikus meteorológia és az előrejző szolgálat fejlődése (Lásd: Országos Meteorológiai Szolgálat: Fejezetek a magyar meteorológia történetéből 1870— 1970. Budapest, 1970. 69—88. lap) [6] A hazai folyókon végrehajtott szabályozási munkálatok megbírálására meghívott külföldi szakértőkből alakult bizottság jelentései. Franciából fordította Nendvich Gusztáv m. kir. segédmérnök, Budapest, 1879. [7] A franciaországi hidrometriai és árvízjelző szolgálat megismertetése. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium vízrajzi osztályának évkönyvei, II. kötet, Budapest 1889. 41—97. lap. [8] Ministére des Travaux Publics, Fonts et Chaussóes, Service hydrométrique et de l'annonce des crues, Bassin de la Garonne, Réglements et instructions concernant l'annonce des crues et l'étude du régime des rivi&res. Paris, Imprimerie nationale, 1879. 369 pages [9] Lemoine, G. : Note historique sur le Service hydrométrique du Bassin de la Seine. Annales des Ponts et Ghaussées, 1886. I e r semestre. [10] Gonda Béla : A Tiszavölgyi Társulat Központi Bizottsága által 1879. évi június hó 16-án és 17-ón rendezett szakértői értekezlet eredménye. Budapest, 1879. [11] Réthly Antal : Szentgyörgyi Weisz József dr. életrajzai 1824—1901. Időjárás, 1931. 54—64. lap. [12] Béli Béla : A magyar meteorológiai szolgálat 100 éve (Lásd: Országos Meteorológiai Szolgálat: Fejezetek a magyar meteorológia történetéből 1870—1970. Budapest, 1879. 5—21. lap) [13] Péch József : A Vízrajzi Osztály keletkezése, életbeléptetése, feladata és működésének eddigi eredményei. Budapest, Földművelésügyi minisztérium, 1896. 17 lap. [14] Péch József (szerk.): A Közmunka- és Közlekedésügyi (később Földművelésügyi) m. kir. minisztérium Vízrajzi Osztályának Évkönyvei (majd egyszerűen: Vízrajzi Évkönyvek). 1887-től.
