Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1879. évi szegedi árvíz és a tiszai vízjelző szolgálat kialakulása

280 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Lászlóffy W.: Az 1879. évi szegedi árvíz I. táblázat Kimutatás az 1890. évi tiszai kísérleti előrejelzések eredményéről Az 1 2 3 4 ® Az összes előrejelzés ; előre ielzés hibája napra sziló előrejelzések J i c

m száma % száma % száma % száma % száma % száma % 0—10 168 77,8 89 68,0 16 48,5 1 50 — — 274 71,5 11—20 35 16,2 27 20,6 8 24,2 — — — — 70 18,3 21—30 7 3,2 10 7,6 6 18,2 — — — — 23 6,0 31—40 5 2,3 5 3,8 3 9,1 1 50 1 100 15 3,9 41—50 1 0,5 — — — — — — — — 1 0,3 összesen: 216 100 131 100 33 100 2 100 1 100 383 100 , ,a hullámtéri . . . birtokokat jövőben már előre értesíhetjük a hullámtér várható elöntéséről ([14], XI.kötet, 3. lap). Az előrejelzések első 10 évében, 1890 és 1899 közt, készült 5600 előrejelzés eredményeiről az 1900. évi párizsi világkiállításra kiadott ismertetőfüzetben összefoglalást tett közzé a Vízrajzi Osztály [19]. A kimutatás 1236 tiszai előrejelzésről számol be. Mivel Tiszafüred fölötti állomásokról nincs benne szó, arra kell gondolnunk, bogy a Vásárosnaményra, Csapra és Tokajra készített előrejelzések nem voltak elég megbízhatók és ezért maradtak ki. De az is lehet, hogy a Vízrajzi Osztály felhagyott velük, mert a folyószakasz hevesebb vízjárása és a hírközlés akkori lassúsága folytán elvesztették gyakorlati jelentőségüket. A kimutatásban szereplő összesen 5 négynapos és 2 ötnapos előrejelzés arra mutat, hogy a mindennapi gyakorlatban ezek is elmaradtak. A terjedelmes adattömegből itt csak néhány Szegedre vonatkozót idézek. Az egynapos szegedi előrejelzéseknek 85%-át, a kétnaposaknak 57%-át ±10 cm-nél kisebb hiba terhelte, és az összesen készült 276 1—4 napos szegedi előrejelzés közül mindössze 3 esetben (1%) követtek el ±40—70 cm közti hibát. A hiba 87%-ban ±20 cm alatt maradt és 71%-ban ±10 cm-nél is kisebb volt. Figyelemre méltó, hogy a Szamoson Szatmárra, a Maroson 3 állomásra (Branyicska, Arad, Makó) is készültek előrejelzések 108, ill. 478 esetben. Az utóbbiak közül a Makóra vonatkozókat idézem. A 147 egynapos előrejelzés 91%-ban, a 118 kétnapos 65%-ban ±10 cm-en belül egyezett a bekövetkezett értékkel. Az eltérés az esetek 94 százalékában ±20 cm alatt maradt, és a legnagyobb hiba sem haladta meg az 50 cm-t. Térképes tájékoztatók A vízjelző szolgálat fejlődésében nagy lépést jelentett a folyók vízállapotáról készített térképes tájékoztatók kiadása. Az ábrázolás alapötlete a francia Ch. Rittertöl származott.

5 Hirschfeld (Hajós) Sámuel, aki Ritter munkásságával az 1889. évi párizsi világkiállításon ismerkedett meg, tanul5 Charles RITTER (1823—?), a Fonts et Chaussées testület főmérnöke, hazájában nem számos újításáról, hanem törökországi szakértői működéséről volt ismeretes. mányútjáról készített jelentésének [20] „Hidrometriai térképgyűjtemény" című fejezetében ezt írja róla: ,,

Ritter főmérnök collectiójában látható volt (többek között) az általa már 1880-ban ajánlott térképezési módszer gyakorlati kivitelben ... A halavány színben nyomtatott folyamszakaszokat különféle jellegű és különféle színű vonalakkal befesti úgy, hogy pl. egy bizonyos folyamszakaszról, ha az teljes vonallal van kihúzva, rögtön tudjuk, hogy a víz ott áradásban van, ha pontozottan van kifestve, akkor a víz apadásban van, ha pedig pontvonallal van ábrázolva, akkor azon a szakaszon kulmináció állott be. Ugyanazon jellegű vonalak azután színezésük által felvilágosítást adnak a víz magasságáról, annak helyi jelentőségéről stb." A vízállás magasságát a vízjáték százalékában, hidrográdokban, fejezte ki Ritter. A 20 fokon aluli kisvizet szürke, a 20—40 fokosat kék, a 40—60 fokosat zöld, a 60—80 fokosat sárga és a 80—100 fok magasságút, — amely már veszedelmes árvizet jelent —, vörös színnel jelölte. A minden korábbit meghaladó, 100 hidrográdon felüli vízre fekete csík hívta fel a figyelmet. A Vízrajzi Osztály a vízállás viszonylagos magasságát színek helyett a folyók pályájára rajzolt 1—10 párhuzamos vonallal jellemezte úgy, hogy egy-egy vonal 10 foknak felelt meg. Ez a módosítás egyszerűvé tette a térképek sokszorosítását. Az ábrázolás szemléletességét azzal fokozták, hogy 50 hidrográdnál magasabb víz esetén a hatodik és minden további vonal vastagabb lett, a 100 fok feletti vizet pedig egy tizenegyedik, hullámos, vonal jelölte. Külön jelölést vezettek be a jégviszonyok feltüntetésére (egyszerű keresztvonások az álló, és ékalakúak a zajló jég jelzésére, kettős keresztvonás a torlaszok helyén), és kisvíz idején a gázlók és hajóút-szűkületek helyének megjelölésére (hullámos keresztvonal). Első ízben az 1892. évi tavaszi árvíz tartama alatt készültek a ,, Jelentékeny ebb folyóink vízjárásának átnézete" című térképek, amelyeket sokszorosítottak és eljuttattak az érdekeltekhez. A térképes adatszolgáltatás a tiszai vízrendszeren túl, az egész országra kiterjedt. Mivel a térkép nemcsak a pillanatnyi helyzetről adott igen szemléletes képet, hanem alföldi folyóink lassú vízjárása folytán bizonyos, a következő napokat illető következtetéseket is lehetővé tett, 1895. január 6-ától naponta megjelentették. Ekkor már a horvátországi folyók, valamint az osztrák és bajor dunaszakasz vízállásáról is