Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Dóka Klára: Szeged árvíz utáni újjáépítésének szervezete
268 Hidrológiai Közlöny 1919. 6. sz. Dr. Dóka K.: Szeged árvíz után várost hozhatnak létre, vagy legalábbis lerakhatják annak alapját. Tervezetében fontos szerepet kap egy központi irányító — a királyi biztos — és az őt segítő biztosi tanács. 1 7 A miniszterelnöknek is az volt a véleménye, hogy a szegedi helyzetből csak akkor talál kiutat, ha ott a vezetést és a központi irányítást egyetlen ember kezébe adja. Május 3-án a képviselőházban benyújtották a javaslatot a királyi biztos kiküldéséről. Ezt a május 12-i ülés tárgyalta meg. Egységes irányításra valóban szükség volt, azonban ezt a körülményt Tisza Kálmán saját pozícióinak megerősítésére kívánta felhasználni. A törvényjavaslatot az uralkodó május 22-én fogadta el. (1879: XX. tc.) A törvény szerint — a javaslatnak megfelelően — a biztos mellett 12 tagú tanács működik, akik közül 9-et — lehetőleg nem állami tisztviselőkből — a minszterelnök nevez ki, 3-at pedig a város. A biztos munkáját segítik a szakminiszterek meghallgatásával kiküldött szakemberek. Ezen kívül Szeged állami és hatósági közegei is engedelmeskedni tartoznak intézkedéseinek. A királyi biztos hatásköre a következő teendőkre terjed ki: a) a víz szivattyúzásának befejezése b) a visszatelepülő és az ottmaradt árvízkárosultak elhelyezése, élelmezése c) az újjáépítési terv kidolgozása és az építési rend megállapítása d) kisajátítások lebonyolítása, e) a szükséges építőanyagok beszerzése /) kárbecslés g) segélyezési kulcs megállapítása h) a segélynyújtás módjainak meghatározása i) a segélyek kiosztása. A 6. §. a minisztériumot felhatalmazza, hogy ha „szükségesnek bizonyul, a királyi biztost szab. kir. Szeged város törvényhatóságában, az összes közigazgatás teendőinek teljhatalmú vezetésével is megbízhassa". 1 8 A biztos személyének kijelölése nagy felháborodást váltott ki. A miniszterelnök saját öccsét, Tisza Lajost választotta a feladat végrehajtására. Május 30-án kelt a király rendelete a biztos kinevezéséről. Tisza Lajos korábban (1871. június 21.— november 14.) közmunka- és közlekedésügyi miniszter is volt, és így már bizonyos tapasztalatok-• kai rendelkezett a városépítés, vasút- és vízügyi építkezések irányítása terén. Az emigrációban élő Kossuth felháborodott levelet írt a kinevezéssel kapcsolatban: „Megjött az újság, hogy Tisza Kálmán saját testvérét, Lajost nevezte ki királyi biztosul Szegedre. Hm!. Nem ismerem tehetségei mértékét, de nagyon jeles embernek kell lennie, hogy Magyarország miniszterelnöke nem gondolt a nepotizmus oltárán égetni tömjént, ha Magyarország minden felhajhászható kapacitásai közül éppen saját édes öccsét szemeli ki a nehéz feladat megoldására. Lehet, hogy igaza van. Az igaz, hogy én az ő helyén nem neveztem volna ki éppen saját édes öcsémet, ha széles Magyarországon csak egyetlen emberről is gyaníthattam volna, hogy ha nem többel, de legalább annyi tehetséggel bír, mint öcsém. Sőt alkalmasint abban törtem volna fejemet hogy oly tehetséges embert keressek ki az országban, aki minden pártpolitikai köteléken kívül áll, tehát egészen független; s a prekoncipiált eszmék pressziójának még a gyanújától is ment. De hát talán jobban van így, amiként van. Tisza Lajos úr érezni fogja, hogy neki nagy sikert kell felmutatni, miszerint igazolva legyen, hogy érdem állította gátra, nem nepotizmus." 1 9 Ellenezte a kinevezést a fővárosi sajtó és a Szegedi Napló is. Az ellentétek az első időben a városi vezetőség, a közvélemény és a királyi biztos között igen erősek voltak. A biztosi intézménynek Szegeden egyébként is rosszak voltak az emlékei. 1869-ben — tíz évvel az árvíz előtt — Ráday Gedeon érkezett meg a városba ilyen minőségben, ő a betyárvilág kiirtására kapott megbízást. Kegyetlenségei országszerte felháborodást váltottak ki. Tisza Lajost is úgy fogadták, mint Ráday utódját. A felszín mást mutatott. A megérkező biztost ünnepélyes keretek között fogadták. Programbeszédében a város jelentőségérői, az újjáépítés nagy feladatáról beszélt. A későbbi irodalom 2 0 a biztos személyét és tevékenységét igen pozitívan értékelte. A szemtanú Szabó László véleménye szerint a miniszterelnök jól választott Tisza Lajossal kapcsolatban. A többi miniszterek tartottak tőle, és így független jvolt a kormánytól, de rangja miatt a lakosságtól is. Nem volt arisztokrata származású, merthez egyébként sem imponált volna a szegedieknek. Nem volt szegedi születésű, így az egyenlőséget biztosítani tudta. 2 1 A biztos intézkedéseivel kapcsolatban a közvélemény 1879 őszén lassan megváltozott. A tervek elfogadása, az építkezés megindulása, és főként a segélyek pozitív hatása nyomán a Szegedi Napló munkatársai — mindenekelőtt Mikszáth Kálmán— kezdték átértékelni Tisza Lajos tevékenységét. A Napló 1879. október 18-i számában Mikszáth ezt írta: „Én voltam az első, aki a közvélemény benyomásainak hangot adtam akkor, aki rámutattam a hibákra, melyek a rekonstrukció sikerét veszélyeztetik, s ugyanakkor megtagadtam Tiszában a tehetséget a nagy föladat megoldásához. S éppen ezért nekem vált kötelességemmé elsősorban leemelni e férfiú előtt a kalapot, aki minket nagyon megcáfolt." A mai szakirodalom állásfoglalása az, hogy Tisza Lajos kinevezése kétségtelenül a kormány tekintélyének helyreállítását biztosította, de az újjáépítés a maga nemében páratlan teljesítmény volt. 2 2 A műszaki tervek helyes kidolgozása, a parancsszóval végrehajtott rekonstrukció egységes szervezése a falusias Szeged helyett egy modern nagyváros kialakulását tette lehetővé. Az 1879: XX. tc. értelmében Tisza Lajos mellé megszervezték a biztosi tanácsot. Kinevezett tagjai közé tartozott: Jankovich Miklós, Bakay Nándor, Horváth Gyula, Végh Aurél, Komjáthy Béla, Szemző Gyula országgyűlési képviselők (köztük Bakay, Komjáthy függetlenségi, a többi kormánypárti), valamint Dobó Miklós kanonok, Rónay Béla földbirtokos, Tallián Béla Torontál
