Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Kováts Gábor: A szegedi partfal építése 1973 és 1978 között

Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 265 jelenő felülete a házgyári elemek esztétikus és időtálló felületképzési módszerével került kialakí­tásra. Annak érdekében, hogy a nagy felületek ne váljanak unalmassá, a panelokat nem szorosan il­lesztettük, hanem közöttük monolit betonból mé­lyített fugát alakítottunk ki. Megfelelő modul­méret megválasztásával elértük, hogy mindössze 2 féle méretben kellett a panelokat gyártani. A pa­nelok beállítása, rögzítése egyszerű módon, az 1. ábrán feltüntetett megoldásban csőtámasztó elemek segítségével történt, a'támasztó elemek se­gítségével a panelok milliméter pontossággal be­állíthatók voltak. Ezzel a megoldással nem csak a magasfokú esztétikai igény lett kielégítve, de a helyszíni zsaluzási munka is jelentősen csökkent. Ezt a módszert azóta sikeresen alkalmazták a győri partfal építésén is. A szögtámfal felső lezárását előregyártott beton fedkővel alakítottuk ki. Előregyártást alkalmaz­tunk továbbá a magas támfalak támasztó bordái, a szivárgók vasbeton aknái, és a lépcsőelem kialakí­tásánál is. A labilis egyensúlyi állapot megszüntetését szolgálták elsődlegesen a résfalak, melyek egyben az északi és déli feljárók hídszerkezetének pillér­alapjai is. A réselést a Vízügyi Építő Vállalat Ver­tikális Főépítésvezetője 1974. szeptemberében kezd­te el. A résfalazás a partfal építés egyik — technoló­giailag — legnehezebb része volt, mivel nem lehe­tett előre pontosan tudni, hogy a 16—17 m mély részek kialakításánál az inhomogén, erősen réteg­zett feltöltés hogyan fog viselkedni és a réselőgép milyen régi, fel nem tárt szerkezetekbe fog ütközni. A rések a + 5,00 m-es szintről indítva a —12,50­es szintig nyúlnak le. A réselést Titánia-típusú markolóval végezték, a rések megtámasztása 1,04—1,1 mp/m 3 fajsúlyú bentonit szuszpenzióval történt. Az előrehaladás sebessége 8—10 m 3/ó betonbedolgozás volt. Végül is minden rést sike­rült terv szerinti mélységre kiemelni, jelentős rés­omlás nem történt, de több helyen találkoztunk régi falmaradványokkal, korábbi partbiztosítások cölöpsoraival. A résfalak elkészülte után került sor a feljáró hidak építésére, először a résfalakra közvetlenül csatlakozó monolit hídpillérek épültek meg, majd erre előregyártott hídgerendák kerültek, a kiegyen­lítő betonréteg és pályalemez szigetelés után aszfalt útpálya készült. A kivitelezés ismertetése során nem felejtkez­hetünk meg a renkívül igényes kitűzési munkáról, mely különösen a hídfeletti szakasz összetett ívei­nek precíz kialakításánál követelt meg az átlagos vízépítési szokásoknál részletesebb műszeres ki­tűzést. A végső vonalvezetés kialakítását a fedkövek elhelyezésének milliméteres pontosságával biz­tosítottuk. Az alsó támfal építése során meg kellett terem­teni a különböző úszó egységek (csónakházak, hajó­állomás, úszó étterem stb.) kikötési, bejárási, víz, elektromos, telefon csatlakozási igényeit is. Külö­nösen a nagy fesztávú bejáróhidak okoztak prob­lémát, mert ezeket szerkezetileg úgy kellett kiala­kítani, hogy az úszó egységek partra sodródását is megakadályozzák. Szólni kell néhány szót azokról a nehézségekről, melyek abból adódtak, hogy egy város közepén kel­lett építkezni. Ezért anyagdeponálásra a helyszínen alig volt lehetőség. A betonozásokat ez okból transz­portbetonnal kellett megoldani, melyet a DÉLÉP betongyára szolgáltatott. Az építés mellett nem hátrányos, de nehéz és veszélyes feladat volt az igen nagy mennyiségű bontási munka. Kezdetben vita volt a robbantásos módszer alkalmazhatósá­gán, ugyanis a régi partfal egyes szakaszai labilis egyensúlyi állapotban voltak, s ezért egyes szak­értők féltek, hogy a robbantás csúszásokat okozhat. A bontási munka helyes sorrendjével és az ABKSZ speciális robbantó részlegének szakértelmével ezt a veszélyt sikerült elkerülni és a robbantásos tech­nológiával jelentős élőmunkát megtakarítani. 1979. március 12-én befejeztük a szegedi part­fal rekonstrukcióját, sikerült Szeged árvízvédelmi biztonságának megteremtése mellett olyan város­képileg is jelentős művet létrehozni, melyre ter­vezők, beruházók és kivitelezők egyaránt jogos büszkeséggel nézhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents