Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Kardos Imre: Szeged árvízvédelmi rendszerének kialakulása az 1879. évi katasztrófa előtt és után
254 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. hírek terjedtek el az Algyőtől északra fekvő Percsora-i töltés rossz állapotáról, de északról ekkor még nem tudott támadni a Tisza. Az 1867. évi árvíz világosan rámutatott a társulati töltések védhetetlenségére, s a város tanácsa elérkezettnek látta az időt arra, hogy az alkotmányos élet helyreállításával az országgyűléshez, illetve a felelős magyar kormányhoz fordulva kérje eddigi sérelmeinek orvoslását és segítséget biztonságos árvízvédelméhez. / A 70-es évek azután különleges nevezetésségűeknek bizonyultak árvizeik miatt. Szeged város árvízvédelme továbbra sem volt véglegesen és megnyugtatóan megoldva. A Vízvédelmi Bizottság csak a töltések magasítása és erősítése érdekében intézkedhetett. 1876-ban március 25-én átszakadt a Hattyas-i töltés, Szegedtől délre, a Boszorkányszigetnél. A víz elöntötte a Ballagi-tó környékét. Március 26-án Csongrádnál szakadt át a töltés és Csongrád nagy részét elöntötte a Tisza. Március 30-án Gyálarétnél szakadt a töltés és öntötte el a községet. Április 6-án Horgos és Martonos térségében három helyen is töltésszakadás volt. Április 15-én Csongrád alatt volt további gátszakadás, így Szeged biztonsága nagyrészt azon múlt, hogy a környéki szakadások enyhítették helyzetét. Alig múlt el az 1876. évi árvíz, 1877-ben ismét újabb, mindennél nagyobb kettős áradás jött (790 és 795 cm-es LNV-t jelentő szegedi tetőzéssel). A Maroson is LNV volt: Makónál május 24-én 541 cm. A Maros árvize 24-én Újszegedet öntötte el, a település 111 házából csak 7 maradt meg. Az 1876. és 1877. évi nagy árvizek minden hozzáértő számára nyilvánvalóvá tették, hogy a kedvezőtlen körülmények között épült — inkább: az idők folyamán kialakult — védekezésre jórészt alkalmatlan árvízvédelmi töltésrendszer, különösen a szabályozási munkálatok akkori átmeneti szakaszában, nem lesz képes ellenállni nagyobb és tartósabb árvizeknek. A kormány „vízügyi politikájának" alapelve azonban az volt, hogy az árvizek ellen mindenki védje magát — úgy, ahogy tudja. Az árvízmentesítéstől különválasztott folyószabályozásra pedig igyekeztek a lehető legkevesebbet költeni. A töltésépítések és az átvágások fejlesztése terén az 1876. és 1877. évi árvizek ismétlődő figyelmeztetései után sem tették meg a szükséges és akkor már sürgős intézkedéseket. 1879. március 5-én Szeged fölött átszakadt a petresi töltés, március 12-én éjjel átszakadt a Szegedet védő legutolsó szükség-gát, az Alföldi-vasút töltése is, s a Tisza vize rázúdult Szeged városára. A nagy árvíz utáni intézkedések Szeged árvízvédelmére A szegedi árvíz fordulópont volt a Tisza-szabályozás és a hazai árvízvédelem történetében. Az árvízzel elborított város lakossága gyors intézkedésekre várt. A kormány már március 24-én intézkedett egy szádfalból készítendő ideiglenes körtöltés megépítésére, hogy a külső és belső oldalon levő vizeket elkülönítsék egymástól és a belső területek víztelenítését elkezdhessék. Mostoha köKardos I.: Szeged árvízvédelmi rendszere 1. kép. A város víztelenítéséhez szükséges szádfal építése 1879-ben Bild 1. Bau der zur Entwässerung der Stadt notwendigen Spundwände in 1879 2. kép. A szegedi körtöltés építése 1880-ban. Bild 2. Bau des ltingdeiches in Szeged in 1880 rülmények között — néhol 2—3 m mély vízben dolgozva — 75 napi szakadatlan erőfeszítés után elkészült a város körüli szádfal-függöny. Május 30-án kinevezték a királyi biztost, ós rövidesen megalakult az újjáépítés királyi biztosi hivatala. A kiadott megbízások alapján már 1879. augusztus 20-án elfogadták a várost védő körtöltés terveit, s haladéktalanul hozzáfogtak annak építéséhez. A körtöltés tervezett, megépített és ma is élő nyomvonala a város felső szélén, a tápéi kapunál a Tisza fővédvonalától indul ki, nagyjából félkör alakban csatalkozik a Szeged—Hódmezővásárhely, majd a Szeged—Budapest vasútvonalak töltéseihez, amelyek azután újra a Tisza-töltéséhez csatlakoznak. A körtöltés teljes hossza 11 932 m. A megépült körtöltésen az 1879. március 12-i átszakadás eredeti helye közelében később kis emlékoszlopot emeltek. Újszeged is új töltést kapott 1885-ben: A Tisza és a Maros Italparti töltését öszszekötő töltéssel fogták össze. Ezzel a ma Kamaratöltésnek nevezett 9,8 km hosszú töltésszakasz elvesztette marosi fővédvonal-jellegét, és további szerepe Újszeged védelme egy esetleges Maros, vagy Tisza balparti töltésszakadás esetén.
