Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Vágás István: Az 1879. évi, Szeged városát rombadöntő árvíz hidrológiai képe
Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 251 A szegedi várkörönd („vízibástya"), az első vízmérce helye Die Burgrotunde in Szeged vasúti töltés a kiáradt víz visszatartására nem bizonyult alkalmasnak. E feladat ellátására az újjáépítés során a Szegedet körülzáró körtöltést létesítették. Az árvízvédekezés eredményességét igaigazolja, hogy ez a körtöltés építése óta még nem kapott árvizi terhelést. 1879-et követően, az elkészült szegedi védőművek nyújtotta nagy biztonság tudatában talán csak 1970-ben ködlött fel először, hogy második árvíz is érheti Szeged városát. A város egyes pontjai felett 3—4 sőt, néhol több méterrel tetőző Tisza ilyen fenyegetést rendszeresen rejt magában, ha árvízvédelmünket nem tartjuk a kor színvonalán. Erről akkor sem szabad megfeledkeznünk, ha a Tisza — mint ahogy erre 1879 óta két ízben is volt példa — 15—20 éves időszakokon át sem lépi túl a 750 cm-t. Joggal remélhetjük, hogy az 1970-ben, az árvízvédekezés során jelmondattá vált fogadkozás mindenkor valóra válik: „második szegedi árvíz pedig nem lesz!" IRODALOM [1] Botár Imre—Károlyi Zsigmond : A Tisza szabályozása. VÍZDOK, Budapest, 1971. [2] Dégen Imre—Lászlóffy Woldemái—Károlyi Zsigmond : A szegedi árvíz, 1879. VÍZDOK, Budapest, 1969. [3] Hatolykai Pap István: Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről. Hidrológiai Közlöny, 1939. évf. 5—10. o. [4] Vágás István: Adatok az 1876—1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. Hidrológiai Közlöny, 1977. 6—7. és 1978. 3. [5] A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások. 1867—1887. I. kötet. (Összevont Vízrajzi Évkönyv tiszai kötete). A Vízrajzi Osztály kiadása, Budapest, 1888. Árvizkép Szeged városáról Hochwasserbild der Stadt Sz&ged 12. kép. Emlékmű az áradás városba hatolási helye közelében, a mai körtöltésen Bild 12. Denkmal in der Nähe der Einbruchsteile des Hochwassers in die Stadt, am heutigen Ringdamm telen méreteinek és rossz építésének tulajdonították. A gátak koronája helyenként csak 2—2,5 m széles volt. Nyilvánvaló, hogy a gát-alaptest sem lehetett túl széles, hiszen a gát-magasság is csak minimális volt. Ha ehhez még építési hibák is járultak, úgy az akkori töltésrendszer még nem felelhetett meg céljának. A töltések erősítése a további évtizedek feladatává lett. További baj forrása volt, hogy a Petresnél átszakadt fővédelmi vonal után tervszerűen kiépített második védelmi vonal nem volt Szeged előtt. A kellően ki nem épített kereszttöltések, majd a nem árvízvédelmi célokra épült és e célra helytelenül ki nem képzett Szeged—Hódmezővásárhely