Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Kardos Imre: Szeged árvízvédelmi rendszerének kialakulása az 1879. évi katasztrófa előtt és után
252 Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. Szeged árvízvédelmi rendszerének kialakulása az 1879. évi katasztrófa előtt és után KARDOS IMRE* Szeged városa az ősidők óta védekezni kénytelen a Tisza és a Maros árvizei ellen. Neve is a sziget-ként kiemelkedő száraz területre utal. Amíg azonban Szeged és környéke az árvízvédelmi biztonságnak a mai szintjére jutott, védelmi rendszere óriási fejlődésen ment keresztül. A védtöltések építésének kezdeti korszaka Hazánk árvízi elöntéseknek állandóan kitett területeinek mentesítésére már a XVII. század elején törvényeket hoztak (1613. évi XXVII. tc. és az 1630. évi XIV. tc.). Ezeknek rendelkezései a folyómenti gátak építését és fenntartását az érdekelt vármegyék feladatává tették. A török hódoltság miatt azonban ezek a kezdeményezések kudarcba fulladtak. A Tisza árterületének mocsártengeréből a falvak és a városok szigetként emelkedtek ki. A török uralom megszűntével, a XVIII. század elején indult el az árvízvédelmi művek fejlődése is. Több árvízmentesítési tervet készítettek ekkor, bár ezekből csak kevés valósult meg. (Pl. 1775-ben Szolnok felett a Mirhó-fok elzárása és a Mirhó-gát megépítése.) Szeged árvizekkel folytatott küzdelme a XVII. század végétől már adatszerűen is nyomon követhető. 1689-ben tavaszi árvíz volt a Tiszán, amely ekkor még szabad lefolyást talált a várostól nyugatra fekvő laposokon, illetve az ekkor még valószínűleg lakatlan Újszegedtől keletre eső réteken. 1712-ben már nagyobb árvíz volt. Szeged akkor három „sziget", pontosabban: szigetcsoport köré települt. Az egyik a későbbi belváros helyén álló Vár és Palánk körzete, a másik a mai Felsőváros helyén levő Felszeged halásztelepülés, a harmadik a mai Alsóváros helyén levő település volt. A Vár és Palánk városrészt várárok határolta el. Az 1712. évi árvíz a Felső- és Alsóvárost romba döntötte. A Palánk épen maradt. A város akkori újjászületése kapcsolatos az 1714—16 közötti várépítéssel, amelynek során kibővítették a Palánk területét is, továbbá az elpusztult városrészek egy részét némileg feltöltötték. Az 1731. évi árvíz Után a Felsőváros szigeteit feltöltéssel igyekeztek összekötni és a Tisza mentén összefüggő védgátat építettek. Az 1736., 1737., 1740. és 1750. évi árvizek hatására tovább bővült a védelmi rendszer: egy 1747-ből származó térképen már az Alsóváros töltése is látható. Az 1765. évi árvíz után építették ki Dugonics András kezdeményezésére a várost északról védő, mintegy 6 km hosszú Szillér—Baktó-i töltést. Ez a töltés már segítette az 1770. évi árvízvédekezést. A sok árvíz szervezett árvízvédekezésről is tanúskodik: egyes gátszakadásokat hajók elsüllyesz* Alsótiszavidóki Vízügyi Igazgatóság, Szeged tésével, cölöpök és rőzsefonatok alkalmazásával zártak el. A partomlásokat fűzfák ültetésével próbálták megkötni. 1772-ben szó volt a felsővárosi töltések meghosszabbításáról. Az 1782. és 1783. évi árvizek újabb gáterősítési munkákat tettek szükségessé. 1789-ben a fenyegető elárasztástól csak a szemközti, felsőtorontáli kezdetleges védvonal szakadása mentette meg a várost. A sikeresen helytálló töltések mögött azonban egyre több kárt okoztak az épületekben és a gyümölcsösökben a szivárgó és fakadó vizek. 1801-ben 400 ház belvízi elöntés miatt omlott össze. Az 1800-as évek elején a város neves mérnöke, Vedres István irányította a töltéskarbantartást és az árvízvédekezést. 1813-ban az árterületek egész éven át víz alatt állottak. A Szillér—Baktó-i töltést december 11-én vihar okozta hullámzás szakította át. Vedres István vezetésével azonban a szakadást sikerült elzárni. 1816-ban már az előző év decemberétől kezdve hónapokon át kellett védeni a város akkor már 10 km összhosszúságú védvonalait, elsősorban a Szillér—-Baktó-i töltést, amelynek fenntartásán a lakosság decembertől júniusig szinte szünet nélkül dolgozott. A kitartó védekezés mellett a fakadó vizek okozták a legnagyobb károkat: Szegeden 1000 házat döntöttek romba. A belvizeket 24 vízemelő üzembeállításával — amelyek közül kettőt 7. ábra. Szeged lakott területei három szigetcsoporton 1712-ben Abb. 1. Bevölkerte Gebiete der Stadt Szeged in drei Inselgruppen in 1712