Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

6. szám - Dr. Vágás István: Az 1879. évi, Szeged városát rombadöntő árvíz hidrológiai képe

250 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Dr. Vágás 1.: Az 1879. évi szegedi árvíz 10. kép. Katonák és polgárok a mentőcsónakokban Bild 10. Soldaten und Bürger in den Rettungsbooten a tetőzés, Szolnokon pedig még ennél is nagyobb volt a különbség: az 1879. évi 763 cm-rel szemben 1877-ben 881 cm-rel tetőzött a Tisza. (Szolnokon ez igen közel volt az 1970. évi 909 cm-es LNV-hez). Minthogy aKörös árhulláma 1977-ben időben nem érte el a Tiszáét, a Maros makói tetőzése pedig 252 cm volt, Szegeden csak 767 cm-t mértek, holott a Közép-Tiszán lényegesen több víz volt, mint 1879ben. Ha a Maros árhulláma 1977-ben is hasonló lett volna az 1879. évihez, nyilvánvaló, hogy aTiszaszegedi vízállása is hasonló, vagy talán nagyobb lett volna az 1879-ihez képest. Vizsgáljuk meg még a Szeged fölötti, petresi gátszakadás hidrológiai következményeit is! Lászlóffy Woldemár becslései szerint [2, 30.o] a gátszakadáson át 300—350 m

3/s víz ömlött az ártérre a katasztrófa kezdetén, később átmenetileg 400—450 m

3/s is. A víz Szegednél csak 186 nap múlva húzódott vissza medrébe. Minthogy a Tisza mentén ugyanennél az árvíznél még négy szakadásról, a Bodrog vízrendszerében 17-ről, a FehérKörösön 26-ról, a Fekete-Körösön 34-ről, a KettősKörösön 2-ről, a Sebes-Körösön 17-ről, és a Beretytyón 5-ről van tudomásunk [2], igazat adhatunk az egykorú szakértőknek, akik a gátszakadásokat és elsősorban a szegedi katasztrófát a töltések elégvízhozamot is jelent. A Tiszán 2000 m

3/s-nál több nem jöhetett. így a 806 cm-es szegedi vízállásnál valószínűsíthető kereken 3000 m

3/s-ból, vagy inkább ennél talán 8-—10%-kal kevesebből az egyharmadrész marosi eredetű víz volt! Emellett a Körösben is sok víz gyűlt össze. Gyomán március 2-án 681 cm-es tetőzés volt és ez a víz is úgy kb. március 5 tájban ért Szeged alá. A Körös vizével támogatott Maros hozta létre a veszélyhelyzetet az Alsó-Tiszán, azelőtt, hogy a Közép-Tiszán veszteglő tetőzés odaérhetett volna. Erre mutat, hogy miután a Tisza Petresnél kiöntött és a vízkifolyás állandósult, Mindszenten március 12-én, Szegeden pedig március 15-én még egy tetőzés is volt (Szegeden 777 cm). A Közép-Tiszáról érkező árhullám tehát csak ekkor jutott az Alsó-Tiszára. Valószínű persze, hogy a szegedi vízkiömlés az újabb tetőzés időpontját talán késleltette és vízállását is csökkentette, de, ha a szegedi kiömlés ellenére a Tisza vízállása még emelkedni tudott, az bizonyos, hogy az ehhez szükséges árhullám csak a szegedi katasztrófa bekövetkezése után ért még a Közép-Tiszáról Szegedre. Ne csodálkozzunk, hogy a sok fontos egyéb leírnivaló mellett a hidrológusok figyelmét ez a mellékesnek látszó körülmény elkerülte. Tény az, hogy 9. kép. A Rókus-városrész felső része a töltésszakadás után Bild 9. Oberer Stadtteil Rókus nach dem Deichbruch a Tisza 1879-ben önmagában nem lett volna elég a szegedi árvízkatasztrófa előidézéséhez, a „csendes társak", a Körös, és főként a Maros egyidejű árhulláma nélkül. Mindez így volt később is, minden olyan tetőzésnél, amikor a Tisza vízállása rendkívül magasságokba emelkedett Szegeden, így 1895-ben, 1919-ben, 1932-ben és 1970-ben is: a Tisza magas árhullámát a Maros egyidejű, vagy közel egyidejű nagy áradása toldotta meg. A most elmondottakat támasztja alá a csaknem száz évvel későbbi, 1977. február—márciusi tiszai árhullám levonulása. A két árhullám — az 1879 és az 1977. évi — abban hasonlított, hogy a Tisza középső szakaszán, az északi mellékfolyók vizével telt fel, és abban különbözött, hogy a Maros és a Körös az első esetben intenzíven áradt, a második esetben a mérsékeltnél is enyhébben. Tokajban pl. 1879-ben 755 cm, 1977-ben pedig 765 cm volt 11. kép. Szeged alsóvárosi árvíz kép Bild 11. Hochwasserbild der Unterstadt Szeged