Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dévény István: Emlékezések az 1879. évi szegedi árvízre
241 Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. Emlékezések az 1879. évi szegedi árvízre | "D^YÉSY ISTVÁN* I a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének elnöke A Szegedet 1879. március 12-én elöntő árvíz, amely a várost csaknem teljes mértékben elpusztította, a következő években természetesen csak a félelmet, az akkori mérhetetlen szenvedéseknek emlékeit idézte fel. Az árvízkatasztrófát követő napokon elsősorban a végveszélybe került lakosság fedél alá juttatása és élelemmel való ellátása volt a főcél. Akkoriban még állott a szegedi vár, ennek udvarán és hatalmas bástyafalain, ezenkívül a felsővárosi minorita és az alsóvárosi ferences templom körüli szigeteken helyezték el a városban maradt lakosságot. Hónapokig tartott, míg a folyó ismét visszatért medrébe, maga mögött iszappal takarva le a rombadöntött várost. Az első napok eléggé zavaros fejetlensége után azonban hamarosan megindult az újjáépítés munkája. Az akkori kormányzat ennek végrehajtására királyi biztosságot állított fel, amelynek élére Tisza Lajost állították. Az újjáépítés vezetője és műszaki irányítója pedig Lechner Lajos lett. Nem térek ki az újjáépítés részleteire, de az kétségtelen, hogy az újjáépítési tervek végrehajtásával a város mai alaprajza a legkorszerűbb igényeknek is megfelel. A végrehajtás során voltak hibák és tévedések is. Ezek között rámutatok a Tisza folyó jobb partján, a belváros területén épült, 1500 m hosszú rakpart talajának csúszásaira, vagy az árvíz után épült Tisza-híd alatti mederkimélyülések megszüntetésére beépült vízszint alatti keresztgátak sorsára és hatásaira. A Tiszában még hosszú évtizedekig külön folyamszabályozási beavatkozásra volt szükség, hogy a keresztgátak mögött átbukó víztömeg által okozott további 3—4 m-es kimélyüléseket valahogy megszüntessék, vagy a folyamatot legalább megállítsák. Mindazonáltal, nem a hibák voltak a jellemzőek, s elmondhatjuk, hogy a város újjáépítése teljességében jól sikerült. Az újjáépült és hamarosan virágzásnak indult városban eleinte minden évben, március 12-én megemlékeztek az árvízkatasztrófáról. A városi tanács rendeletére az újjáalakított városháza tornyában az árvíz betörésének órájában minden évfordulón megkondították a harangot. Az ifjúság az iskolákban emlékezett meg az évfordulókon az árvíz napjairól. A századforduló után a szegedi árvíz kezdett már távoli emlék lenni és a lakossági, valamint a tanácsi megemlékezések egyre rövidebbek és egyre ritkábbak lettek. Csak az elemi- és középis* Dévény István az 1969 évi emlékülés végén a következőket mondotta (Hidrológiai Közlöny, 1969. 6. 246. o.): „TSzzel a mai emlékülést . . . azzal, a magam számára talán kissé optimisztikus kijelentéssel zárom: viszontlátásra 10 év múlva, az árvíz 100 éves érfordulóján." Sajnos, a centenáriumot tényleg nem érhette meg, mert nem sokkal e rövid visszapillantás kéziratának elkészítése és leadása után 1978. szeptember 23-án hirtelen meghalt. (V. I.) 1. kép. A Magyar Hidrológiai Társaság emléktáblája az 1970. évi árvíz tetőző szintjéről Vásárhelyi Pálszobrának talapzatán kólák diáksága emlékezett meg rendszeresen a Szegedet ért nagy veszélyről, amely számukra azzal a kellemes következménnyel is járt, hogy március 12-e minden évben iskolai szünnap volt Szegeden. Az első világháborútól, az azzal járó és azt követő nehéz évektől kezdve súlyosabb gondok is akadtak, és az évfordulókon a városháza harangja is lassan néma maradt. A két világháború között alig-alig fordult elő, hogy az árvíz napján nagyobb szabású rendezvényben emlékeztek volna meg az eseményről. Az ötvenedik évfordulón ugyan megjelent Szabó László: „Szeged halála és feltámadása" c. háromkötetes könyve, a hatvanadik évfordulón pedig Hatolykai Pap István a Magyar Hidrológiai Társaság (akkor: Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya) szakülésén emlékezett meg az árvízről, amely megemlékezés a Hidrológiai Közlöny 1939-i évfolyamában nyomtatásban is megjelent. Ezen kívül azonban további fontosabb megemlékezés akkor nem volt. 2. kép. Az 1879. évi árvíz szegedi magásságjegye (Fotó . Vida Elemér)
