Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Dr. Starosolszky Ödön: Irányzatok a jéghidraulika területén

Dr. Starosolszky ö.: Irányzatok a jéghidraulika Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. 207 1. kép. Jellegzetes, oszlopos tavi jég partra sodorva Schermann Ákos, VIZDOK felvétele Bild 1. Charakteristisches, säulenartig an das Ufer geschwemmtes See-Eis jég szilárdsági tulajdonságainak alaposabb ismerete jelentkezik igényként, nemcsak statikus, hanem dinamikus terhelésre. Itt az egyszerű ütközés mellett a periodikus (fárasztó) igénybevétel is rendkívül érdekes lehet. A másik elég hiányos terület — a jégbeállás és jégtorlaszképződés mechanizmusának számszerűsítése követelményeként — a súrlódás. Gondolunk itt a jég a jégen és a jég a különböző partokon való súrlódására, mindkét esetben a jég makroérdességét (az összefagyott táblákat) is figyelembe véve. 3. A jég mozgása és megállása A jégtáblák és a jégmező mozgását több tényező befolyásolja, mégis alapvetőnek az érintkező víz és légfelület áramlásának hatása ítélhető. A jég mozgására és megállására felállított modellek egyik alkalmazási gyengeségére, ti. a bennük szereplő egyes paraméterek bizonytalanságára már utaltunk. A viszonylag bonyolult jelenség sematizálása, amelyre példaként a 3. ábrát mutatjuk be, minden közelítése ellenére komoly eredménynek számít. Az utóbbi időben finomították a jégtáblák megállását szűk vízfolyáson leíró összefüggéseket, elgondolások születtek a telített jégmozgásra (azaz a nem összefagyott jégmező összetorlódására). A siló elméletet alapul vevő elgondolások gyenge pontjai közül a négyoldalú szemcse boltozódásának egy egyáltalán nem szemcgeszerű anyagnak kétirányban behatárolt és kétirányban kiterjedhető beszorulására való átvitele a leglényegesebb. A jelenség vízfolyás síkjában való kezelése változó keresztszelvényű és szélességű, valamint kanyargós vízfolyáson kizárólag helyi mérésekből megállapított tényezőkkel lehetséges. Az irodalmi adatok többnyire jég-pótlókkal vagy jéggel végzett kisméretarányú laboratóriumi kísérletekre alapozódnak. Az elmélet valódi, helyszíni viszonyok között való ellenőrzése lenne tehát a soronkövetkező főfeladat, amely a mérési nehézségek következtében nem is kicsi. A földi és légi (űr) fényképezési technika fejlődése lehetővé teszi, hogy egyes vízfolyásokon a jéglevonulást és megállást egyes helyeken folyamatosan (földi állomásokkal) és több-kevesebb rendszerességgel teljes hosszban (légi. felvételekkel) rögzítsük. Az adatok átfogó értékelése támpontot adhat a jégképződés és jégmozgás leírására szolgáló módszerek ellenőrzésére és továbbfejlesztésére. (Ilyen észlelőhálózat létrehozására tettük meg a Dunán az első lépéseket.) Ilyen feladatot ír elő az ENSZ Vízügyi Konferenciájának határozata is, amelyre éppen az IAHR Jégszakosztály tett kezdeményező javaslatot. 4. A jég és áramlás kölcsönhatása Hogy a víz, mint szállító közeg mit jelent a jég számára, ez a jég mozgása szempontjából döntő. Természetes azonban, hogy a jég szállítása energiát von el a vízből és megváltoztatja az áramlás határfeltételeit. Régen ismert a jégtakarónak a meder vízszállítóképességének csökkenését eredményező hatása. Számos mérés van a víz sebességeloszlásának a jég3. ábra. A jégtakaró képződés hidraulikai feltételének rendszere Abb. 3. System der hydraulischen Bedingungen bei der Eisdeckenbildung