Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
1. szám - Dr. Balogh János–Tallér György: Nagyüzemi tartályos csepegtető öntözőberendezés
Dr. Balogh J.—Tallér Gy.: Nagyüzemi tartályos csepegtető Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. 21 szélső esetben esetleg százait tenné szükségessé. Az egy tartállyal öntözhető terület növelésének tőbb lehetősége van: a) a tartályok térfogatának növelése — ez a megoldás a beruházási költségeket növeli egyrészt a kádak, másrészt az alátámasztás stabilitásának növekvő költségei és helyfoglalása miatt; b) a szárnyvezetékek „kortyonkinti" kiürülésének megelőzése — ezt a lehetőséget a műanyag csepegtető szárnyak dilatációja következtében a felfüggesztések között előálló „belógás" teszi üzemileg megoldhatatlanná; c) az alkalmazott tartály nem egy, hanem több öntözőhálózat (szárnyvezeték csoport) vízellátását szolgálja a napi üzemidő alatt — ezt a lehetőséget az egyes kiürülésekkor kézi vagy automatikus vízkormányzással lehet megoldani. Ez utóbbi lehetőség kihasználására Celestre — a magyar—olasz műszaki-tudományos együttműködés keretében — Intézetünkkel együttműködve kidolgozta egy több kivezető nyílású, automatikus váltószerkezettel ellátott tartály prototípusát. Az első ilyen 4 kivezető nyílásos tartályt a Pisai Egyetem Mezőgazdasági Hidraulika Intézetében legyártották és az elkészült tartályt kipróbálásra és egy berendezéshez való felhasználásra a VITUKI kapta meg. A tartály szerkezetét a 2. és 3. ábrán mutatjuk be. A tartály ürülését a 4 kivezető nyílás mindegyikén át, szivornyák biztosítják. Uzembehelyezéskor — alapállásban — valamennyi ürítőszivornya vízszintes helyzetben van. A szivornyák az őket befogadó úszótokban levő levegő eredményeként a Qé érkező vízhozam révén telítődő tartályban az emelkedő vízszinnel együtt úszva felemelkednek. A víz emelkedésével együtt emelkedik egy húzó kengyellel összekötött egyszerű úszó test is mely emelkedésével a húzókengyel nyíl irányában történő hátrahúzásával elforgat egy horgaslemezt egy kereszttengellyel együtt. Amikor a víz a h' szintre emelkedik a horgaslemez állásának megfelelően beállított ellenütköző megállítja a neki megfelelő helyzetben levő úszótokot — az ütközőbe ütköztetve. Ezzel az úszótokot ebben az állásban rögzíti. A többi úszótok a vízszín további emelkedésével tovább emelkedik mindaddig amíg a víz a megakasztott úszótokba áramolva azt a fenékre nem süllyeszti és egyben megindítja a beléhelyezett szivornya működését. Ennek a működő szivornyának a hatására a tartályból Q ü vízhozam távozik (mely nagyobb mint a Qé) és a vízszín lesüllyed. A víz süllyedésével a többi szivornya is visszasüllyed az alapállásba és az úszótest is lesüllyed. Közben a csuklót a nyíllal ellenkező irányba csúsztatja. A horgaslemez azonban állásában változatlenül marad. Ily módon a leírt folyamat megismétlődésével mindegyik szivornya egyenkint és egymás után üríti le a tartályban felgyülemlő vizet, és az ürülés közben még érkező vízmennyiséget. A váltószer2. ábra. Több kivezető nyílású magastartály keresztmetszete Abb. 2. Querschnitt eines Hochbehälters mit mehreren Ausflussöffnun gen 3. ábra. 4 kivezető nyílású magastartály felülnézete Abb. 3. Draufsicht auf den Hochbehälter mit vier Ausflussöffnun gen kezet tehát önműködően szabályozza az egyes kivezető nyílásokhoz csatlakozó szárnyvezeték csoportok vízellátását. A berendezés méretezése Már az eddigiekből is kiűnik, hogy a leírt tartállyal a csatlakozó öntözőhálózat méretei, az egész berendezés üzemmódja és az öntözhető terület nagysága szoros kapcsolatban van. Milyenek legyenek tehát a berendezés különböző elemeinek méretei, milyen legyen az üzemmódja ahhoz, hogy az öntözött terület növényállományának egyedei az egész tenyészidőn át egyformán megkapják az egyenletes és optimális vízellátásukhoz szükséges öntözővizet? A tartályba beömlő, folyamatosan érkező Qé vízhozam nagyságának a meghatározása az első feladat. Ez egyben meghatározza a tartály feltöltődésének időtartamát (t t) is mivel tVt l l'Q i (4)
