Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
1. szám - Dr. Balogh János–Tallér György: Nagyüzemi tartályos csepegtető öntözőberendezés
22 Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. Dr. Balogh J.—Tallér Gy.: Nagyüzemi tartályos csepegtető A tartály hasznos térfogata ismert miután sorozatgyártás esetén is csupán néhány méretváltozatban készülhet. Az ismert (V t) térfogatú tartályhoz tartozó öntöző berendezés méretezéséhez s ezen túl a Qé töltő vízhozam meghatározásához a következő alapadatokat kell figyelembe venni. Az öntözendő növényállomány egyedeinek napi vízfogyasztása Vi Az öntözőberendezés napi üzemideje T Az öntözendő területen elhelyezendő csepegtető szárnyvezetékek hossza L mely az öntözendő tábla (vagy kert) növénysorai szerint határozható meg, figyelembe véve — a sorok hosszúságát, — a szárnyvezetékek átmérőjét, — a szárny mentén várható nyomásveszteséget, — a szárny menti geodéziai szintkülönbségeket. A fenti alapadatok ismeretében a tartályt töltő Qé vízhozam a következő gondolatmenet követésével számítható. Meghatározandók: Egy szárnyvezeték mentén öntözött növényegyedek száma, (n 8 z): L n«=T (5) ahol az eddig alkalmazott jelöléseken túl n s z = a szárnyvezeték menti növényegyedek száma, 1 = a növényegyedek tőtávolsága. Ha a tartály térfogata egyenlő a hálózat kiürülő részének térfogatával, vagyis ha VT= V h és V a = N, z-V h-L akkor a tartállyal egyidőben vízzel és nyomással ellátható szárnyvezetékek száma (N s z): VT (6) N Í Z=V h-L szerre működő csepegtető testek vízszállítása, a már ismert adatokon kívüli — az agronómiai követelmények (terv) alapján eldöntött — tényezőként az egy-egy növényegyedet ellátó csepegtető testek számát kell figyelembe venni. (Ez az érték ültetvények esetében 1—6 között változik — a jelenlegi gyakorlat szerint legtöbb esetben 2). Ha a növényegyedenkinti csepegtető testek számát — cs n-nel jelöljük, úgy a tartály ürülő vízhozama az alábbi összefüggéssel számítható í = N t z • n, z • es« • qcs = y, q c,., (10) »=i ahol az eddig már alkalmazott jelöléseken túl Qu = a tartály ürülő vízhozama cs„ = az egy növényegyedet ellátó csepegtető testek száma q M = egy csepegtető test vízszállítása l-j= határértékek a szárny vezeték csoport csepegtető testjei közül a legközelebbi és legtávolabbi. Az egy-egy csepegtető test vízszállításának meghatározása azonban nem egyszerű feladat. Az világos, hogy a csepegtető test által naponta kiadagolt összes vízmennyiségnek azonosnak kell lennie a kiszolgált növényegyed mértékadó napi vízfogyasztásának (VÍ) rá eső értékével, vagyis V CS— Vi CSn (11) ahol az eddig alkalmazott jelöléseken túl N s z = e gy szárnyvezeték csoport szárny vezetékeinek száma, Fa = a szárnyvezetékcső fajlagos köbtartalma. Egy szárnyvezeték csoportra jutó napi üzemidő V«)-- rp t«=K> ahol T s z~ a szárny vezeték csoportra jutó napi üzemidő K = a tartály kivezető nyílásainak száma. Egy szárnyvezeték csoport által kiadagolandó mértékadó napi vízmennyiség (V, z) V t z=N.z-n, z-Vi, (8) ahol V 8 Z= a szárny vezeték csoport által kiadagolandó napi maximális vízmennyiség. A tartályt töltő vízhozam a fenti összefüggések alapján számítva V, z (9) -i sz A tartály ürülési idejét az ürülés vízhozama határozza meg. Miután az ürülés során a tartályból távozó vízsugár nem lehet nagyobb mint az egyahol v« = egy csepegtető test által kiadott napi vízmennyiség. Azonban, hogy ezt a vízmennyiséget mennyi idő alatt kell kiszolgáltatni azt az egy szárnyvezeték csoportra jutó T I Z napi üzemidő (7) összefüggéssel számított értéke, másrészt a (4) összefüggéssel számított U töltési idő és az ürülési idő együttes értéke határozza meg. A tartályok ürülési időtartama (t u) viszont meghatározható a VT VT N Sz-n,z-cs„-q c s — Qé ^ qc.-Qé (12) >=i összefüggéssel. A (12) összefüggésből ismeretlen értéknek a q c snek a meghatározása során egyetlen feltétel, hogy az alábbi egyenlőtlenség teljesüljön N, z-n s z-cs n Ha ugyanis a q c, növekszik t u ürülési idő csökken. Viszont a q e, csökkenése a t ü ürülési idő növekedésével jár együtt. A t t töltési idő változatlansága miatt a tartály egy töltődésből egy ürülésből álló T c ciklus ideje: T e=(t t + t a) (14) változik ugyan, azonban figyelembe véve az érkező Qé vízhozam állandóságát csupán az egyidőben működő szárnyvezetékek működési időszakainak vagyis a tartály működési ciklusainak napi száma változik.
