Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
4. szám - Dr. Kőrös Zoltán: Az ivóvíz aktívszenes és ózonos kezelése
Dr. Kőrös Z.: Az ivóvíz aktívszenes Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. 181 11. ábra Ozonos és aktívszenes vízelőkészítés párhuzamos vizsgálatai Abb. 11. Paralelle Versuche der Behandlung des Wassers mit Ozon und Aktivkohle JjM 4 ft* w 12. ábra Kedvező paraméterű kétlépcsős tisztítás hatása Abb. 12. Einfluss der zweistufigen Reinigung mit günstigen Parametern sze, végül a 12. ábrán a kombinált kezelés alkalmazásának eredményességét. Üzemi tapasztalatok közül elsőként a szigetszentmiklósi eredményeket ismertetjük, mivel saját félüzemi kísérleteinkhez többféle szempontból is ezek állnak legközelebb. (Itt: Dunavízzel folyt a kísérlet és Trailigaz készüléket használtak.) A kísérlet célja elsősorban 0,5 mg/l Mn és 1 mg/l Fe tartalom eltávolítása volt, de az átlagosan 1,9 mg/l KOI tartalmat is csökkenteni akarták. A parti szűrésű vizet az alábbi tisztítási hatásfokkal sikerült a Fővárosi Vízművek üzemelőinek megtisztítani. (4. tábl.) Mihálygergén a VILATI-féle ózonfejlesztő készülékkel dolgoznak 1975 óta. A névleges 500 g/h teljesítménnyel szemben mindösze 40—60 g/h ózont tudtak termelni s ez a mennyiség vízben elnyeletve csak 0,3 mg/l adagolásnak felelt meg. A készüléken végrehajtott korszerűsítés eredményeképpen közel háromszorosára nőtt meg az ózon koncentráció a levegő elegyben, de a nagyobb víztermelés miatt 0,5 mg/l 0 3 adagot kapott csak a víz. Többszöri sorozatmérés átlageredményei az 5. táblázatban találhatók: Sajóecsegen is, ahol Hermann-féle készülék üzemel 1976 óta, az ózonfejlesztő szakszerű átvizsgálása hozta meg a jó ózontermelést. Az óránként előállított ózon mennyisége megkétszereződött, de még mindig csak 400—430 g/h volt, a szükséges 750 g/h helyett. Sajnálatos módon nagy ózonveszteségeket (5—8°/o) mértünk. Ez azonban nem okozott légszennyezést, mert a kivezető kémény előtt aktívszén töltet gondoskodik az ózon megkötésről. Az ózonozás az aktívszenes kezelés után kapott víz minőségét még tovább javította. A mért hatásfokok csak kisfokú javulást bizonyítottak, még abban az időszakban is, amikor az ózonfejlesztő már jobban termelt. Balmazújvárosban a KFCS-ből származó tisztított ivóvizet is ózonoztuk kis kapacitású Trailigaz készülékünkkel. A kísérlet alapján megállapítottuk, hogy az ennyire tiszta vizet nem érdemes ózonkezeléssel tovább javítani. Mérési adataink szerint az átlagosan 1,6 mg/l KOI és 2 mg/l DOC tartalmú víz a kezelés hatására csak kevéssé tisztult. (6. tábl.) Kísérleteink további szakaszában az ózonkezelés szekunder hatásait [14,7] vizsgáltuk. 1— 2—3 g/m 3 10—15—20 perces ózonhatás után a vizet mintegy 60 fm-es csőkígyóban cirkuláltattuk oly módon, hogy 1 m/sec áramlási sebesség uralkodjon a csőben. Ezzel a Balmazújvárosr— Debrecen nyomóvezetéket akartuk modellezni s megvizsgálni a vezetékben esetleg utólag fellépő vízminőség-változásokat. A vizsgálatok negatív eredményt igazoltak: 5 órás cirkuláltatás után — a városba érkezéshez szükséges idő elteltével — sem kémiai, sem biológiai változást nem tudtunk megállapítani. 18 órás cirkuláltatás után a „nyomóvezetékből" kiengedett víz élő egyedeket nem tartalmazott és a kémiai jellemzői a mérési hibahatáron belül (KOIps = 1,78—1,92, DOC = 1,98—2,00 mg/l) maradtak. Ennyi idő múlva a debreceni fogyasztók bizonyosan felhasználják a vízműből kiadott ivóvizet. 6. Kísérleti és vizsgálati eredmények értékelése Nem kerülhető meg a válaszadás arra a kérdésre, hogy mikor kell ózon és mikor kell aktívszén alkalmazása a víztisztításban. A párhuzamos kísérletek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az aktívszén lényegesen hatásosabb, mint az ózon (11. ábra), ha ugyanarról a vízről van szó. A kombinált kezelések eredményei (12. ábra) pedig azt igazolták, hogy az aktívszénnel elért vízminőséget az ózonzás alig tudja fokozni. (Az UV értékelés szerint mért változás ui. megtévesztő, mert az csak a szervesanyagok oxidációja következtében észlelhető fényelnyelő-képesség eltéréséből adódik.)