Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

3. szám - Dr. Salamin András: Vízrajzi adatok korrekciója számítógép felhasználásával

Dr. Salamin A.: Vízrajzi adatok Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. 117 rást mutatunk be, mely a hossz-szelvény pontjainak számszerű növelése mellett lehetőséget nyújt a nem kielégítő pontosságú vízhozamgörbék kiválasztására is. Legyen a Tarna három vízmérőszelvényéhez tartozó vízgyűjtők nagysága F

v F

2, F

3 (4. ábra). Képezzük az alábbi további részvízgyűjtőket: F

t = F

1 + F

2 F

5 = F

3-F

V F

6 = F

3~F

2, F^F.-F.-F,. Az ezekhez a vízgyűjtőkhöz rendelhető évi víztömegértékek a vízmérőszelvények V

V V

2 és V

3 tömegértékeiből a fentiekhez analóg módon határozhatók meg: F

4=F

1

+F

2, V

5=V

3-V

V F

6=F

3-F

2, F

7 — V

3 V

1 v

2. Az egyszerű eljárással a hossz-szelvénypontok számát háromról hétre lehetett növelni. Ha ugyanezt az eljárást a Zagyva vízrendszer Jászteleki mérőszelvénye fölötti 9 vízmérőszelvény figyelembevételével hajtjuk végre, akkor a 9 hosszszelvénypont számát 101-re lehet növelni, ami a vizsgálat szempontjából lényeges segítséget jelent. Az egyszerű eljárás nemcsak a hossz-szelvény pontjainak számát növeli, hanem lehetőséget ad a vízhozamgörbék értékeléséhez is. Ugyanis, ha pl. a fenti hét vízgyűjtőhöz szerkesztett hosszszelvény fő vonalától az l-es, 4-es és 5-ös számú tér el számottevően, akkor feltehetően az F

l vízgyűjtőhöz tartozó vízmérőszelvény vízhozamgörbéje a rossz, ugyanis erre a vízgyűjtőre vonatkozó adatok szerepeltek mind a három kiugró értékben. Ez az eljárás tehát lehetőséget ad — nagyobb szám esetén számítógép alkalmazásával — a korrekció meghatározására, vagy legalábbis körülhatárolására. Ez az eljárás természetesen nem helyettesíti a hossz-szelvényértékelés fizikai összefüggésekre épülő, nem gépesíthető gondos végrehajtását, csupán segítséget nyújthat abban. A hossz-szelvénypontok számának növelésére vázolt fenti eljárásnál fontos fizikai összefüggésre kell a figyelmet felhívni. A számítás során kapott további vízgyűjtőterületeket jellemző pl. víztömegértékek illeszkedése a hossz-szelvényhez mindenkor a leírt módon kapott vízgyűjtőknek az egész vízrendszerben való elhelyezkedésétől függ. így pl., ha a Zagyva—Tarna vízrendszerében két, egymáshoz csatlakozó hossz-szelvényt szerkesztünk, egyet a Tarnára, egyet pedig a Zagyvára, akkor a 101 vízgyűjtőterülethez tartozó víztömegértékek vagy az egyik, vagy pedig a másik hosszszelvényhez fognak jobban illeszkedni, attól függően, hogy melyik folyó vízgyűjtőjéből tartalmaznak nagyobb területet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fenti eljárással kapott többlet hossz-szelvénypontokat — a hozzájuk tartozó részvízgyűjtők elhelyezkedésének jellemzői (helye, domborzati viszonyok stb.) alapján — részletesen elemezni kell és ennek megfelelően kell a megfelelő illeszkedés mértékét meghatározni, illetve a hibás értékeket kiszűrni.

;>Az illeszkedésnek tehát nincs abszolút jellemzője?(kivételfa vízmérőszelvények Pészvlzgyöjtók En Ei, £3 Et-Z+F, E

s-F

3-FI Ee = F

s-F

2 El = Fj~ F

1-F

2 4. ábra. A részvízgyűjtők számának növelése Abb. 4. Erhöhung der Zahl der Teileinzugsgebiete adatai) minden pontnál más értéket lehet megkövetelni. A hossz-szelvény pontjainak száma nyilvánvalóan a legutolsó években a legnagyobb, ekkor legnagyobb ugyanis az észlelő mérőszelvények száma. A részletes vizsgálatot tehát időben viszszafelé célszerű végezni, a több szelvény együttes vizsgálata alapján szerzett tapasztalatokat fel lehet használni arra az időszakra, amikor már pl. hossz-szelvény nem szerkeszthető, mert a Jászteleki mérőszelvényen kívül már csak a Pásztói és a Verpeléti mérőszelvények adataira támaszkodhatunk. Ilyen tapasztalat pl. az egyes szelvények évi víztömegének egymáshoz viszonyított arányának ingadozása, szórása, a fajlagos (m

3lkm

2) évi víztömegek területi alakulása, ezen értékek viszonyulása az évi csapadéktömeg területi eloszlásához. Így pl. megállapítható volt, hogy a tarnavölgyi mérési adatok lényegesen hevesebb lefolyásról tanúskodtak: a fajlagos kisvízi értékek kisebbek, míg a fajlagos nagyvízi értékek nagyobbak voltak valamennyi évben a Felső-Zagyván észlelt és mért értékeknél. Ezek a megállapítások természetesen empirikus összefüggésekben számszerűsíthetők voltak. Amikor már csak egy — a Jászteleki — mérőszelvény volt a rendszerben (1894— 1926), fizikai ellenőrzésre nem volt lehetőség. Ekkor részletes genetikai vizsgálat alá vetettük a viszonylag kis számú vízhozammérési adatot, illetve a vízállásészlelési sort. Az idősebb szakemberek visszaemlékezései alapján kíséreltük meg a vízhozamgörbe változási időpontjait és a változás mértékét becsülni. A vizsgálat eredménye A vizsgálat célja olyan — extrapolált — vízhozamgörbék előállítása volt, melyek felhasználásával meghatározott vízhozamsorok bizonyos fizi'Jászdózsa <

m -^'vízgyűjtőterülete: F

3