Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

3. szám - Dr. Salamin András: Vízrajzi adatok korrekciója számítógép felhasználásával

Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. 121 Vízrajzi adatok korrekciója számítógép felhasználásával DR. SALAMIN ANDRÁS* Az egyre összetettebb vízgazdálkodási feladatok mind megbízhatóbb alapadatokat igényelnek. A tervezések és üzemeltetések legfontosabb alapadatai a vízrendszerekben levő vízmérő szelvények vízállás- és vízhozamsorai. A vízállásészlelések még a közepes nagyságú (pl. Zagyva) vízrendszerekben is rendszeressé váltak a múlt század végén, jelen századunk elején. Jelentős észlelőhálózat fejlesztésre került sor a 30-as években, majd ezt követően az ötvenes évek második felében a rajzoló vízmércék rendszerének kialakítása minőségi ugrást eredményezett'az észlelés történetében. A vízállásészlelésekkel párhuzamosan megindult a mérőszelvényekben a vízhozammérés, mely az 50-es évektől kezdődően rendszeressé is vált. A vízhozammérések mellett az időszakonkénti keresztszelvény-felvételek és egyéb geodéziai mérések („0" pont bemérések, hossz-szelvény felvétel stb.) tették a vízmérőszelvények megfigyelését teljesebbé. A jelentős vízmérőhálózat-fejlesztést csak részben tudta követni a szükséges adatfeldolgozás, mely elsősorban a vízállás- és vízhozam statisztikák (napi, havi, éves közepes vízállások és vízhozamok meghatározása) előállítását jelentette. A számítógép megjelenése a vízgazdálkodási gyakorlatban forradalmasította a vízmérőszelvények adataira vonatkozó feldolgozásokat, s nem csak a hagyományos feldolgozások manuális munkáját csökkentette, hanem lehetőséget adott olyan új, korszerűbb módszerek alkalmazására, melyek számítógép használata nélkül elképzelhetetlenek lettek volna. Az utóbbi évek ugrásszerű észlelőhálózat-fejlesztése, a manuális feldolgozáshoz szükséges munkaerő csökkenése feltétlen szükségessé tette a vízrajzi adatok számítógépes értékelését. Az ugrásszerű észlelőhálózat-fejlesztésre példaként említhetjük a Zagyva—Tarna vízrendszerét, ahol 1975ben mintegy 10 vízmérőszelvény üzemelt, ez a szám 1980-ra eléri az 50-et. Ez a jelentős fejlesztés az ország egész területére kiterjed, hiszen az 1975—76ban központilag beszerzett mintegy 300 rajzoló vízmérce jelentős része már kihelyezésre került. A vízmérőszelvények számának növelését eredményezik a tározóépítési programhoz kapcsolódó vízmérőszelvény-építések is (a tározó fölött és alatt), melyek a tározóüzemeltetés elengedhetetlen tartozékai. Az észlelőhálózat, s ezen belül is elsősorban a vízállásészlelés technikai megoldása is jelentős fejlődésen ment át. A legfontosabb fejlődési fázisok az alábbiak: — Az észlelés kezdeti szakaszán a napi egyszeri, majd a napi kétszeri lapvízmérce-leolvasás jelentette az észlelés alapját, ez később kiegészült — egyes fontosabb szelvényekben — az árvi* Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. zek részletesebb megfigyelésével (árvizek alatti 2—4 óránkénti vízállás leolvasásokkal). — Az ötvenes évektől kezdődően kihelyezett rajzoló vízmércék minőségi változást jelentettek a vízállásészlelésben, itt is elsősorban a kisebb vízrendszerek esetében. Ennél az észlelésnél — elsősorban ellenőrzési céllal — is szükség volt a napi kétszeri észlelésre (a jelenlegi rajzoló vízmércéknél is van napi kétszeri leolvasás). — A jövőbeni korszerű adatgyűjtést a telemechanikai rendszerre épülő adatgyűjtő rendszerek jelentik. Jelenleg két ilyen adatgyűjtő rendszer üzemel (az Altalér és a Zagyva vízrendszerében, az utóbbi számítógépes feldolgozási lehetőséggel) és további 20 hasonló rendszer kialakítását tervezik. Ezeknél a rendszereknél az adatok vagy közvetkenül számítógépes értékelésre kerülnek (on-line), vagy gépi adathordozóra való kigyűjtés után kerülhetnek számítógépes feldolgozásra (off-line). — A telemechanikai rendszerek kiegészítőjeként, vagy az automatizált adatgyűjtés kiépítéséig célszerű olyan vízállásregisztráló berendezéseket alkalmazni, melyek közvetlenül gépi adathordozóra képesek az észlelési adatokat rögzíteni. 16 ilyen típusú berendezés működik a Zagyva—Tarna vízrendszerében: a nyugatnémet A.OTT cég által gyártott berendezések telexkódú lyukszalagra lyukasztják az adatokat, ami közvetlen gépi feldolgozást tesz lehetővé [3]. Hasonlóképpen alkalmazhatók olyan műszerek is, melyek kazettás mágnesszalagra (magnetofon szalagra) rögzítik az adatokat (ezek cseréjére kb. félévente van szükség), mely adatok szintén alkalmasak gépi feldolgozásra. Az országos észlelőhálózat mérőhelyeinek nagy száma egyre jobban sürgeti a számítógép számára értelmezhető regisztrátumok (gépi adathordozó regisztráló műszerek) készítését, mert a jelenlegi észlelőhálózat munkaerőigénye (észlelő, kézi adatfeldolgozó stb.) egyre nagyobb akadálya a vízrajzi észlelés hasznosíthatóságának. Az észlelés technikai megoldása egyúttal meghatározza az észlelt adatok pontosságát, megbízhatóságát, folytonosságát, az észlelési módban bekövetkezett mindennemű változás hatása érezhető az adatsorokon is, ami az adatsorok inhomogenitásának problémáját veti fel. Tanulmányunkban olyan — mintegy 5 éves — részletes elemzésről szeretnénk beszámolni, mely a Zagyva vízrendszer 10 vízmérőszelvényének észlelt vízállás-adatsorából kísérelt meg fizikai összefüggésekkel ellenőrzött vízhozamidősort előállítani. Felhasznált alapadatok A Zagyva—Tarna vízrendszerében — a Jászteleki mérőszelvényben — már 1894-ben megkezdődött a rendszeres (napi egyszeri, majd kétszeri) vízállásészlelés, majd ezt követően fokozatosan