Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Hörcher Ferenc: Az öntözés hatása a talajvízjárásra

Horcher F.: Az öntözés hatása Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 509 11. ábra. A 165 sz. és a 162 sz. kút havi relativ középvize különbségeként előállított összehasonlító idősor Puc. 11. McmyccmeenHbiü p.<

id, no/iyneHHUÜ U3 omnocumeAbHbix pa3nuif cpedneMecmnbix 3naieHuä ypoeneü apynmoebixeod (a) ronoBan nojiHBHan HopMa, (C) TO we no flefíCTBHTejibHO opoujaBuieHcn TeppHTopHH, (c) TO >Ke no BceH TeppHTopHH, (d) uH([)poBbix flamibix no KOJÍHMeCTBy OpOCHTejIbHOfí BOflbl HeT Abb. 11. Als Unterschied des monatlichen relativen Mittel-Wasserstands der Brunnen Nr. 165 und Nr. 162 zusammengestellte vergleichende Ganglinie (et) jährliche Menge der Bewässerungsabgabe, (b) auf die tatsächlich bewässerte Fläche, (c) auf die Gesamtfläche, (d) zahlenmässige Daten über die Menge der Bewässerungsabgabe fehlen és 1968. évi mélypontjai a vízállásidősorok csúcsaival esnek egybe. Magának a csapadéknak azonban nyilván nem lehet közvetlen hatása az összehasonlító talaj vízállás-idősorok alakulására, hiszen az mind az öntözött területen, mind az összehasonlítás alapjául szolgáló környezetben egyaránt hat a talajvízszint alakulására. E látszólagos ellentmondást azonban feloldja az a megállapítás, hogy az összehasonlító vízállásidősorok és az öntözővíz-idősor ingadozása között teljes az összhang: az öntözővízadag növekedésével növekszik a vizsgált kút vízállásának a környezethez viszonyított eltérése, a csökkenő vízadagoknál ez az eltérés is kisebbé válik. A relatív vízállásidősorok alakulását tehát közvetlenül a kiöntözött vízmennyiség befolyásolja. Ez utóbbi viszont a jelenlegi gyakorlat szerint fordítottan arányos a lehullt csapadékmennyiséggel. Ez az oka tehát a csapadék és az öntözővízmennyiség-idősorok tükörképszerűen ellentétes alakulásának, s közvetve ez az oka annak is, hogy ugyanilyen ellentétes irányú együttjárás tapasztalható a csapadékösszeg és a relatív vízállásidősorok alakulásában is. Ez az ellentétes együttjárás nyilván fennállt azokban az években is, amelyekre öntözővíz-mennyiségek nem álltak rendelkezésre. Ilyen módon a csapadéksor és a relatív talaj vízállássorok mindenütt tapasztalható ellentétes irányú együtt járása további bizonyíték arra, hogy a vizsgált kútnál a környezethez viszonyított vízállás-emelkedést és süllyedést kizárólag a kiadott öntözővíz-mennyisége határozta meg. Ezen túlmenően az összefüggés jellegének elemzése útján az eredeti (3. ábra) és az összehasonlító talaj vízjárás-idősorokból (10. ábra) azonban azt is meg lehet állapítani, hogy az 1955 táján bevezetett intenzívebb öntözést megelőzően a talajvízszint a környezethez képest mélyebb szinten mozgott; mégpedig a tájegység átlagához viszonyítva mintegy 32%-kal (—94 cm), a szűkebb környezethez viszonyítva pedig 12—18%-kal (35—53 cm). Az öntözés hatására tehát erről a szintről emelkedett meg a talajvíz mintegy három év alatt úgy, hogy 1958-tól már a környezetnél 14—22%-kal (mintegy 41—65 cm-rel) magasabb szint körül ingadozott. A kiadott öntözővíz-mennyiség számszerű értékének és a relatív talajvízidősorok csökkenésének, illetőleg növekedésének a részletes elemzése azonban a bemutatott általános jellegű megállapítások mellett további számszerű határértékek levezetését is lehetővé teszi. A 10. és 11. ábrán bemutatott összehasonlító talajvízállás-idősorokon kivétel nélkül szembetűnő 1968. évi csúcs kialakulásának körülményeit elemezve megállapítható ugyanis, hogy az azt közvetlenül megelőző 1966. évi talaj vízjárás mélypont a