Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Gölz Bernd: Budapesti meleg és langyos vizek hőmérsékleti idősorairól

Gölz B.: Budapesti meleg- és langyosvizek Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 465 langyos Árpád- (Kerék-) forrás hőmérséklete is alig változik. Itt az eltérő forráshőmérséklet különböző mér­tékű keveredésnek az eredménye. Kevert vizek legalább egy hidegebb és legalább egy meleg kom­ponens keveredésével jönnek létre. Mint az belát­ható, két Q 1 és Q 2 hozamú és T l és T 2 hőmérsékletű komponens Q lT 1 + Q 2T 2 T = Qi + Qt (i) dT=dQ 1 Q 2(T 1 + T 2) (Q1+Q2) 2 gg h=5,0-Q (gg A : °C/km; Q : m 3/perc) Ebből: -0,71 dggn d Q = -3,55-Q-w. (3) (4) Ez azt jelenti, hogy 10%-os hozamváltozás hatá­sára 1 km mély kútban Q= 1 esetén 0,35 °C, 0 = 0,05 esetén 0,58 °C a hőmérséklet-változás. A hőmérséklet legrohamosabb csökkenését a lukácsfürdői kutak mutatják. Ezek a kutak kisebb mélységbe hatolnak le: az L— III. kút 20,5—73,2 méteres mélységből, eocén márgából kapja vizét, az L—IV. kútnak eredetileg 18,4—100,6 m mélység között volt nyitott szakasza és szintén eocén már­gába hatolt, amíg 1966-ban tovább nem fúrták. Talpa azóta 135,1 m-es mélységben, eocén mész­kőben helyezkedik el. A rohamos hőmérséklet­csökkenés olyasmire utal, hogy itt a víztermelés meghaladja a természetes úton felszálló hévíz mennyiségét, s a hideg víz oldalirányú hozzáfolyá­sa a szivattyúzás következtében növekszik. Az ol­dalirányú hozzáfolyásra különösen kedvező az L— III. kút, mert hiányzik a vízzáró oligocén agyag a hévízadó eocén márga és a negyedkori üledékek között. A Margitsziget—I. kút esetében egy vastag oli­gocén agyagréteg van a mély karszt fedőjében (8,5—113,8 m között). A Városliget I. kútban ez a záróréteg 579,8-től 905,3 m-ig terjed. Ezek te­hát nem kevert vizű kutak. A Gellértfürdő esetében a hőmérséklet általános csökkenése nem olyan egyenletes, mint a Lukács­fürdő forrásainál. Itt a karsztvíz kapcsolatban áll a Duna vizével. Kisvízkor a Duna medrében levő szökevényforrások hozama növekedik. Árvízkor azonban a Duna vize duzzasztja a szökevényfor­rásokat [9] és emeli a karsztvíz nívóját, ezzel nö­veli a Gellértfürdő I. csoport hozamát. A hideg­víz fokozott hozzákeveredése ilyenkor lehűti a forrásokat. A növekvő hévíztermeléssel kapcso­latos lehűlés így összegeződik a Duna vízingado­zásai okozta periodikus lehűléssel (2. ábra). kifolyóvíz-hőmérsékletet eredményez; ha Q x meg­változik dQ^-e 1, akkor a hőmérséklet-változás (2) Ez a hőmérséklet-változás jelentős lehet. Megjegyzendő azonban, hogy a felszálló meleg­víz megcsapolásának hatására ennek hidrodinami­kai nyomása csökken. Kutakban ez a nyomáscsök­kenés a hideg víz oldalirányú hozzáfolyását növeli, ez egyrészt fokozza a hőmérséklet-csökkenést, más­részt pedig kiegyenlíti a hozamveszteséget. Az ol­dalirányú hozzáfolyás lényeges mértékben függ a környező kőzet szivárgási tényezőjétől, a hozzá­keveredő víz mennyiségétől és nyomásától. Ha a hévíz nem keveredik hidegebb vízzel (pl. csövezett mélyfúrásban), akkor a hozamváltozás hatására csupán a felszállás közbeni lehűlés válto­zik egy kissé. Liebe [5] vizsgálatai szerint a lehűlési gradiens 2. ábra. A Gellértfürdő I. forráscsoport hőmérséklet-vál­tozásai és a Duna vízállása, a Vigadó téri vízmérce alapján Abb. 2. Temperaturverlauf der Quellgruppe Gellértbad-I und Donauwasserstand am Pegel „Vigadó tér" A Gellértfürdő I. forráscsoportban is különböző hőmérsékletű források törnek elő. Horváth és Sza­lontai [7] megfigyelései szerint az egész forráscso­port hőmérséklet-csökkenését főként a kisebb ho­zamú hűvösebb források lehűlése okozza. Ugyan­ők feltételezik, hogy a közvetlen közelben az 1950­es évek elején épült nagy sziklatároló is hűti a for­ráscsoport vizét. A VITUKI kutatófúrásai és a Rudasfürdő né­hány kútja is kapcsolatban áll a Duna vizével. Ha a túlzott víztermelés a hévizes karsztvíz szint­jét 2—3 m-rel süllyesztené, akkor a forrásokba be­hatoló Duna-víz lehűtené és felhígítaná ezeket [8]. Ez teszi szükségessé, a budapesti hévíztermelés korlátozása mellett, a tervezett Nagyegyháza— csordakúti bányászat távhatásának pontosabb előrejelzését. A mélyebb kutak közül a legrégibb hőmérsékleti adatsora a Városliget I. kútnak van. Noha már 1868 óta termel, szembetűnő hőmérséklet-csökke­nés még nem észlelhető. Nyilvánvaló, hogy itt a keveredés elenyészően csekély. Ezt bizonyítják a geokémiai hőmérővel végzett számításaim is, ami­kor a víz Si0 2-tartalmából meghatároztam Trues­dell [26] és Swanberg—Morgan [20] módszerével az úgynevezett bázishőmérsékletet. A Városliget I. kút bázishőmérséklete és kifolyó vizének hő­mérséklete, a lehűlést beleszámítva majdnem azo­nos. A Városliget I. kút 916,5—970,1 |mélységből, közvetlenül a triászdolomitból táplálkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents