Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
10. szám - Gölz Bernd: Budapesti meleg és langyos vizek hőmérsékleti idősorairól
466 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Gölz B.: Budapesti meleg- és langyosvizek A városligeti kúton kívül a Tétényi úti Kórház kútja és a Csepel II. kút is nagyobb mélységbe hatol le. A Tétényi úti kút eléri az alaphegységet és 518,4—536,5 m-es mélység közt van nyitott szakasza, a Csepel II. kút pedig 1126—1135 m-es mélységből kapja vizét. Itt a hőmérsékleti görbékben az egyenlőtlen üzemeltetés egy bizonyos szórást idéz elő, de folyamatos hőmérséklet-csökkenés nem mutatkozik. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy közel két évszázadra visszanyúló hőmérsékletmérések tanúsága szerint a budapesti hévízforrások mutatnak bizonyos időbeli kihűlést. Ennek okát a fokozottabb víztermelésben kereshetjük. A középhegységi bányaművelés karsztvízszint-süllyesztésének hatása kérdéses, nem bizonyított. Szakmai körökben már ismételten megállapították, hogy a „klasszikus" budapesti gyógyfürdők védelme megkívánja a mesterséges víztermelés korlátozását. Ez a követelmény különösen szükséges ott, ahol kis helyen nagy hévízmennyiségeket vonnak el a készletből, mint pl. a Lukács- és Császár-fürdő területén. IRODALOM [1] Bauer .].: Budapest gyógyfürdőinek fejlesztése. — Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tudományos közleményei, X. köt., 1. sz., 29—45. old. Budapest, 1964 [2] Bernáth J.: Magyarország ismertebb ásványvizei természettudományi és gyógyászati tekintetben. Budapest, 1879. [3] Ghyzer K.: Magyarország gyógyhelyei és ásványvizei. Sátoraljaújhely, 1885. [4] Frohner 11.: A Budapest környéki alacsonyabb hőfokú vizek radioaktivitásáról. Budapest, 1912. [5] Gálfi J.— Liebe P.: Magyarország geotermikus hőmérséklet-térképei. -—- Geotermikus rezervoárkutatás, 1., ELTE természettudományi kara, KFH 3958/KG—951/1975. sz. megbízás. Budapest, 1977. [6] Gölz, B.: Das Karstwasser in Ungarn und seine Nutzung, (magiszteri értekezés). Heidelberg, 1973. [7] Horváth L.— Szalontai G.: Gellért gyógyfürdő I. sz. forráscsoportja. — Hidrológiai Közlöny, 48. évf., 11. sz., 502—511. old. Budapest, 1968. [8] Illés Gy.—F aller G.— Gerber P.—Giltner A.— Horváth J.—Kapolyi L.— Kessler H.— Pohl K.— Schmieder A.—Szakváry J.—Tóth .7.: A karsztvíznívó-süllyesztéssel összefüggő tata-dorogi szénbányászás feltételeinek vizsgálata. OMFB 9— 7205 Et sz. elemző tanulmány. Budapest, 1972. [9] Kessler, H.: Die hydrologische Kommunikation der Budapester Heilquellen. — Steirische Beiträge zur Hydrogeologie, H. 27. S. 55—63. Graz, 1975. [10] Lengyel D.: Fürdői zsebkönyv. Pes«, 1853. [11] Linzbauer, F. X.: Die warmen Heilquellen der Haupstadt Ofen im Königreiche Ungarn. Pest, 1837. [12] Lorberer Á.—Rádai Ö.-— Liebe P.—Szentirmay L. : A budapesti hévíztermelés és a bányászati víztelenítések kapcsolatának vizsgálata. III. 4.1.22. sz. VITUKI témabeszámoló. Budapest, 1977. [1 3] Margittai E.—Horváth L.—Karácsonyi S.— Bellosevich S.: A budapesti „Palatínus" (Margitszigeti) strandfürdő vízellátása és vízelvezetése. — FTV. Mérnökgeológiai Oszt., műszaki leírás vízjogi dokumentációhoz (kézirat). Budapest, 1960. [14] Molnár J.: A hévizek Buda környékén. — Mathematikai és természettudományi közlemények, 1870. 1. sz., 164—244. old. Pest, 1870. [15] Oesterreicher, J.: Analyses Aquarum Budensium praemissa Methodo Prof. Winterl. (doktori értekezés). Óbuda, 1 781. [16] OVH: Vízkészletgazdálkodási évkönyv 1970. Hupest, 1972. [17] Papp F.: Budapest meleg gyógyforrásai. Budapest, 1942. [18] Schafarzik F.: Szakértői javaslat a ráczfiirdői gyógyforrások védőterületének megállapítása ügyében. (kézirat) Budapest, 1898. [19] Schulhof Ö.—Csajághi G.—Frank M.—Papp F.— Papp Sz.: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957. [20] Swanberg, Gh. A.—Morgan, P.: The Correlation among the Silica Content of Groundwaters, Regional Heat Flow, and the Geothermal Potential of Western United States. IASPEI/IAVCEI Joint General Assemblies, Abstract Vol. p. 38. Durham, 1977. [21] Szabó J.: Fürdősziget Pest és Buda között. Kir. Magyar Term. Társ. Évk., 3. köt. 1851—1856. 250—256. old. Budapest, 1857. [22] Szabó J.: Budapest geológiai tekintetben. Budapest, 1879. [23] Szalontai G.: Budapesti termális karsztvizek tulajdonságai. BKI kutatási zárójelentés. Budapest, 1975. [24] Telegdi-Roth L.: Szakértői javaslat a városligeti artézi kút gyógyforrása védőterületének megállapítása ügyében, (kézirat) Budapest, 1910. [25] Török J.: A két magyarhaza első rangú gyógyvizei ós fürdőintézetei. Debrecen, 1859. [26] Truesdell, A. H.: GEOTERM, a Geothermomctric Computer Program for Hot-Spring Systems. Proceedings, Second United Nations Symposium on the Development and Use of Geothermal Resources, p. 831—836. San Francisco, 1975. [27] VITUKI: Budapest hévizei. Budapest, 1968. [28] VITUKI: Magyarország hévízkútjai. II. köt. (hévízkataszter). Budapest, 1971. [29] Wachtel, D.: Ungarns Kurorte und Mineralquellen. Sopron, 1859. Ültor Temperaturverläufe Budapester Thermalwässer Gölz, Bernd M. A. Seit einigen Jahren häufen sich Berichte über ein Auskühlen der Budapester Thermalwässer. Um Ursachen und Ausmass des Temperaturrückganges einzelner Thermalwasseraustritte besser analysieren zu können, sammelte ich Temperaturwerte möglichst lange untersuchter Quellen und Brunnen und ordnete diese in zeitlicher Folge (Abb. 1.). Als Grundlage diente mir hierbei neben Fachliteratur auch das Datenmaterial des Staatlichen Ungarischen Geologischen Institutes (MÄFI), der Forschungszentrale für Wasserwirtschaft (VITUKI) und des Landes-Hygieneinstitutes (OKI). Abb. 1 gibt Folgendes zu erkennen: Die Thermalquellen und seichten Thermalbrun nen zeigen allgemein sinkende Temperaturen. Die Wassertemperatur der wärmsten Quellen des Lukács- und Császárbades beginnt bereits anfangs der 1930-er Jahre zu sinken, seit Beginn der fünfziger Jahre sinkt sie rapid. Die Wassertemperatur des Brunnes Margaretheninsel-I nimmt hingegen erst seit den 1940-er Jahren langsam ab. Im Lukács- und Császárbad ist der Temperaturrückgang umso stärker, je höher die Ausgangstemperatur der Quelle war. Die Wassertemperatur mehrere hundert Meter tiefer Thermalbrunnen bleibt konstant. Die langen Messreihen greifen auf die Ausgangstemperaturen der Thermen zurück, als auf dem Gebiet der heutigen Stadt Budapest nur in Quellen Thermalwasser austrat. 1868 nahm man hier den ersten Thermalbrunnen in Betrieb. Besonders gegen Mitte unseres Jahrhunderts nahm die Thermalwasserförderung aus Brunnen stark zu. Seit Anfang der fünziger Jahre diente das Thermalwasser nicht nur zu Badezwecken, sondern mit einem Teil davon heizte man auch Gebäude oder
