Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Dr. Kovács György: A rétegvizek energiakészletét jellemző piezometrikus szintek ingadozásának vizsgálata (Hozzászólás Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése c. cikkéhez)

Dr. Kovács Gy.: A rétegvizek energiakészlete Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 459 nagyobb mélységekben nagy valószínűséggel lehet kisebb a küszöbgradiensnél. Csak a víz, a kémiai összetevők és az izotóp-tartalom részletes tömegmérlege adhat tehát választ arra a kérdésre, hogy ezékben a rétegsorokban ténylegesen kialakult-e a vízszállítási folyamat vagy sem. Mindazokon a területeken, ahol a nyomások vízen vagy elasztikus rétegeken keresztül kialakuló átadódását leíró elvek alkalmazhatók, és a rögzített adatok igazolják az elmélet megbízhatóságát, a rétegsornak az energia magasság ingadozási jellege szerint végzett elkülönítése értékes információt szolgáltat a víztartó rétegek hidrodinamikai modelljeinek szerkesztéséhez is. Láthatjuk például, hogy a Duna—Tisza közi hidrogeológiai tájegységet olyan többrétegű modellel szimulálhatjuk, amelyben a negyedkori rétegek egységes víz-horizontot alkotnak. Ezt a talajvíztől csak kis ellenállású vízrekesztő réteg választhatja el, hiszen a vízcsere a talajvíz és a felső rétegvíz között jelentős. Nagyobb mértékben fékezett az áramlás kialakulása a negyedkori és a pliocén víztartók között. A pleisztocén rétegsor feküjét-alkotó réteget tehát sokkal nagyobb függőleges ellenállással kell jellemeznünk modellünkben, mint a talajvizet és a rétegvizet elválasztó félig áteresztő képződményt. Található azonban több olyan szelvény is, ahol a nyomásátadódáson alapuló, az előzőekben ismertetett modell sem alkalmazható. Ezért mindig vizsgálnunk kell az összes lehetséges folyamatot, amely mélyen elhelyezkedő víztartókban az energiamagasság évszakos ingadozásának okozója lehet, és ezek közül kell kiválasztanunk azokat a hatásokat, amelyek valószínűen irányítják a kérdéses rétegben a vízháztartás és a nyomásviszonyok alakulását. Kizártnak tartjuk, hogy egy üledékes medence egészére egységes jellemzési mód elfogadható lenne, és megszerkeszthető lenne olyan általános modell, amely a medence minden részén alkalmazható. A medence legmélyebb megfigyelő szelvényében —- a csongrádiban — rögzített hidrográfokat elemezzük azt az esetet bemutató első példánkban, amikor a nyomásátadódás egyszerű modellje nem alkalmazható (8. ábra). Az ábra a talajvíz felszínének változásán kívül négy mélységben észlelt nyomásváltozás görbéjét mutatja be (204—241 m; 428—445 m; 642—655 m; 1029—1056 m). A víztükör a megszokott ingadozást követi, jelezve a beszivárgásból eredő felhalmozódási és a párolgás okozta kiürülési időszakok szabályos változását. Évszakos ingadozás volt megfigyelhető a felső rétegvízben is (204—241 m), a mélyebb szintekben azonban a grafikonok az energiamagasság folyamatos csökkenését jelzik. Érdekes eredménye az adatok elemzésének az a felismerés, is, hogy a legfelső rétegvíz ingadozása nem a talajvízjárásra emlékeztet, hanem a nyomásváltozás a Tisza vízállásának ingadozását követi, sőt ezt a hatást — bár nagyon gyöngén — a 428 és 445 m közötti rétegben is kimutathatjuk, jóllehet itt a nyomásváltozás alapvető jellemzője a folytonosan süllyedő trend, amely feltehetően a mély rétegsorok közeli erőteljes megcsapolására utal. Ennek az elemzésnek legfontosabb következtetése az a megállapítás, hogy a különböző hatások / Niniv.v. vi.vtiMix.xMM I. II. I/I. iv Y W.VI/.M.IX.X.XIM •1976 1977 8. ábra. A különböző víztartókban a csongrádi megfigyelőszelvényben észlelt adatokból szerkesztett hidrográfok Fig. 8. Hydrographs constructed from the data observed in the Csongrád profile, in the different aquifers sokrétű rendszere nem teszi lehetővé egységes séma alkalmazását a nyomómagasság ingadozásának vizsgálata során, a hidrográfok jellege azonban segít az uralkodó hatások felismerésében. Egy másik, a csongrádi szelvényben megfigyelt adatok mostani vizsgálatából levonható eredmény annak felismerése, hogy néhány esetben a folyók vízjárása is jelentősen befolyásolja a rétegvizek vízháztartását és nyomásviszonyait. Ez a megfigyelés teljesen összhangban van azoknak a korábbi vizsgálatoknak eredményeivel, amelyek a víz izotóptartalmának elemzésére' alapítva azt igazolták, hogy a Tisza és mellékfolyói megcsapolják a medence rétegvizeit, és így a felszínalatti víz jelentős mértékben hozzájárul a folyók alaphozamához. A 9. ábra egy másik példán mutatja be a felszíni vizeknek a rétegvíz nyomás-állapotára gyakorolt