Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Dr. Kovács György: A rétegvizek energiakészletét jellemző piezometrikus szintek ingadozásának vizsgálata (Hozzászólás Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése c. cikkéhez)

460 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. .ÍZ. Dr. Kovács Gy.: A rétegvizek energiakészlete 9. ábra. A folyóban, illetőleg a folyómenti rétegvízmegfigyelőkutakban észlelt vízállás-ingadozás összehasonlítása Fig. 9. Comparison of water level fluctuations observed in the river and in the artesian observation wells along the river befolyásának hatását. Az ábrán négy Szolnok környéki megfigyelőkút 1969 és 1976 között észlelt adataiból szerkesztett hidrográfot hasonlítunk össze a Tisza szolnoki mércéjén leolvasott vízállások havi közepes értékeinek sorával. A vizsgált kutak a következők: (Óballa 133—140 m és 76—85m; Tószeg 67—73 m; Szolnok 24—30 m). Nyilvánvaló, hogy a legerősebb hatást a szolnoki kút esetében észlelhetjük, hiszen ezt csaknem a folyó partján telepítették és mélysége is kisebb mint 30 méter. Az energiamagasság 81,50 és 82,00 m tsz. f. ingadozik amikor tartósan alacsony vízállás alakul ki a Tiszán (pl. 1972-ben és 1973-ban). A folyó és a réteg energiaszintje közötti különbség általában 2,0—2,5 m. Ez az érték 1 m-ig is csökken, amikor a száraz időszakon belül egy-egy kisebb árhullám vonul le. A nagy árvizek (pl. az 1970, az 1974, az 1975 és az 1976 években) a rétegvíz energiaszintjét 85,00 m tsz. f. magasságig, sőt a fölé emelik. A tartós árvizek akadályozzák a felszínalatti víz kifolyását, így a tárolt készlet jelentősen növekszik. Az így felhalmozódott víz kiürülése az árvíz levonulását követően lassú folyamat, amit a recessziós görbe lassú süllyedése jellemez. Ha ebben a kiürülési időszakban új árhullám érkezik — ha csak közepes mértékű is —•, a kútban a vízszint magasabbra emelkedik, mint ugyanilyen mértékű, de száraz időszakot követő árvíz hatására, amint ezt az 1969, illetőleg 1971 elején kialakult helyzet összehasonlítása mutatja. Az egymást kis időkülönbséggel követő árhullámok hasonlóan tartósan magas vízállást eredményeznek a kútban (pl. az 1974 és 1976 közötti időszakban). A száraz időszak átlagos vízszintje tószegi kútban magasabb, mint Szolnokon (83,00 és 83,50 m tsz. f. között). Ezért csak a nagy árhullámok emelik jelentősen a rétegvíz energiakészletét. A hidrográf csúcsai azonban azonosak a szolnoki maximumokkal. Az öcsödi két kút nyomásviszonyai jelzik, megvan a lehetősége annak, hogy áramlás jöjjön létre az alsó víztartóból a felső rétegvízhez, majd onnan a folyó felé. A megfigyelési pont távolsága a folyó partjától nagyobb, mint az előző esetekben, a rendszer nagyobb tározóképessége ezért a folyó hatását mérsékli, amit a kútvízállások sorának kisebb magasságig emelkedő csúcsai is jeleznek. A felső rétegvizet megcsapoló kút nagyobb mértékben mutatja a folyó hatását, mint a mélyebb kút, ami igazolni látszik azt a feltevést, hogy a folyó a magasabban elhelyezkedő rétegen keresztül csapolja a rendszert, és a két víztartó között függőlegesen felfelé irányuló áramlás alakul ki. A rétegvizek energiamagasságának ingadozását elemző vizsgálatok összegzéseként megállapíthatjuk, hogy ennek a paraméternek tanulmányozása értékes kiegészítő információt szolgáltat számunkra. Segít abban, hogy megbízhatóan becsüljük a víztározó rétegeket elválasztó vízzáró képződmények függőleges áteresztőképességét azokon a területeken, ahol a nyomásátadódást leíró modell alkalmazható. Más helyütt a felszíni vizek és a rétegvizek kapcsolatát ismerhetjük fel az energiamagasság ingadozása alapján, segítve ezzel a vizsgálattal az áramlási rendszer hidrodinamikai szimulációját. Nem alakíthatunk azonban ki olyan általános módszert, amely egy üledékes medence minden helyén és minden mélységben azonosan alkalmas lenne az energiakészlet változásainak vizsgálatára. Külön kell elemeznünk mindazt a folyamatot, amely a nyomásviszonyokat befolyásolhatja, és több modellt kell felállítanunk az uralkodó hatások figyelembevételével. Ennek a megközelítésnek néhány szempontját kíséreltük megmagyarázni azoknak a példáknak alapján, amelyeket a rétegvizek megfigyelő kútjainak hidrográfjait összehasonlítva mutattunk be. IRODALOM [1] Balló I. (1976): A víztartó rétegek feszültség-elmélete a Kárpát-medence magyar szakaszán, a NagyAlföldön szerzett tapasztalatok alapján (angol) IAH—IAHS szimpózium a nagy üledékes medencék hidrogeológiájáról, Budapest, 1976. [2] Bogomolov, J. G.—Kudelszkij, A. V.—Lapsin N. N. (1976): Nagy üledékes medencék hidrológiája (angol) IAH—IAHS szimpózium a nagy üledékes medencék hidrogeológiájáról, Budapest, 1976. [3] Erdélyi M. (1976): A Magyar-medence hidrogeodinamikája (angol) IAH—IAHS szimpózium a nagy üledékes medencék hidrogeológiájáról, Budapest, 1976. [4] Juodkazisz, V. J.—Paltanavicus, J. P. (1976): Balti artézi medence gyengén áteresztő rétegeinek szivárgási tulajdonságai, és ezek vizsgálatának (módszerei (angol) IAH—IAHS szimpózium a nagy üledékes medencék hidrogeológiájáról, Budapest, 1976. [5] Kisszin, I. G. (1976): A földkéreg intenzív süllyedésével jellemzett területek hidrodinamikai rezsimjének alapvetően megkülönböztető tulajdonságai (angol) IAH—IAHS szimpózium a nagy üledékes medencék hidrogeológiájáról, Budapest, 1976. [6~\ Kovács Gy. (1976): Felszínalatti vízmozgás, a szivárgás hidrodinamikája, modellek (general report)