Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
10. szám - Dr. Kovács György: A rétegvizek energiakészletét jellemző piezometrikus szintek ingadozásának vizsgálata (Hozzászólás Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése c. cikkéhez)
458 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Dr. Kovács Gy.: A rétegvizek energiakészlete hasonlított hidrográfok elemzéséből levonhatunk, hogy azokat két élesen megkülönböztethető csoportba oszthatjuk a nyomásátadódásnak az 5. ábrával kapcsolatosan ismertetett kct_alapvető típusa szerint. Kecskeméten és Kerekegyházán a legfelső rétegvíz nyomásváltozása ugyanazt a formát mutatja, mint a talajvízfelszín ingadozása. A többi görbe a másik csoportba tartozik, formája elnyújtott amplitúdója kisebb és szélső értékei a talajvízhez viszonyítva késleltetve alakulnak ki. A további vizsgálat érdekében minden olyan szelvényre, ahol több rétegvíz nyomását észlelték, megszerkesztettük az amplitúdóaránynak a mélységtől való függőségét ábrázoló görbét. Az elemzés célja az volt, hogy megállapítsuk annak a határnak mélységét ami a nyomásátadódás két zónáját elválasztja, amely fölött tehát a nyomást összefüggő víztest közvetíti, alatta pedig rugalmas vízzáró réteg hatása észlelhető. A 6. ábra a Duna—Tisza közi hátság K—Ny irányú geológiai szelvényét mutatja kiegészítve az' amplitúdóarány v.s. mélység kapcsolatot ábrázoló grafikonokkal. A rétegsorok jellegét (megkülönböztetve víz vezető, vízzáró és vékony homok- és iszaprétegekből felépített rétegzett formációt) valamint a negyedkori és a pliocén üledékek határát tüntettük fel az ábrán a geológiai adatok közül. A negyedkori rétegsor feküjének helyzete csaknem azonosnak tűnik a folytonos víztesten át létrejövő nyomás-átadódás zónájának alsó határával. A 7a. ábrán három olyan szelvény mélység v.s. amplitúdóarány görbéjét szerkesztettük meg, amely a Nagy-Alföld északi részén helyezkedik el. A felső rétegvíz horizont ezeken a megfigyelési pontokon is közvetlen kapcsolatot mutat a talajvízzel, bár itt a nyomásátadódás felső zónája nem nyúlik le a negyedkori képződmények alsó határáig. Ezért már a pleisztocén rétegsor alsó szakaszán a deformálódó vízzáró rétegen keresztül terhelés formájában átadódó nyomásváltozás jellemzi a rétegvizekben uralkodó nyomás alakulását. A medence középső szakaszán telepített észlelő szelvényekben a legfelső megfigyelt horizont is aránylag nagy mélységben van, ezért a rögzített nyomásváltozási görbék között nem találunk olyant, amelyik a talaj vízjárással azonos, kivéve az öcsödi szelvény 60 m mély kútjának adataiból szerkesztett grafikont, ami — a felső agyagos rétegek jelenlétének ellenére — közvetlen víztesten keresztül létrejövő nyomásátadódásra utal (7b. ábra). A felsorolt adatok elemzése azt igazolja, hogy az a modell, ami az energiatartalomban bekövetkező változások hatásának továbbítását részben hidrosztatikus nyomás formájában (összefüggő víztest közvetítésével) magyarázza, részben pedig feltételezi, hogyjez a folyamat rugalmas, de vízzáró rétegeken keresztül zajlik le, az üledékes medencék nagy területén alkalmazható. A modell arra is alkalmas, Jhogy a nyomásátadódás két zónáját — azt| ahol a hidrosztatikus [nyomásátvitel, illetőleg a terhelés formájában történő átadódás jellemző — egymástól elválasszuk, sőt meghatározzuk a köztük levő határ helyzetét is. Ez az utóbbi adat fontos tájékoztatást ad számunkra a|víztartók közötti vízcsere kialakulásának lehetőségéről. 7. ábra. Az amplitúdó arány v.s. mélység kapcsolatát ábrázoló görbék a) a Nagy-Alföld északi részén; b) a medence közepén Fig. 7. Curves representing the amplitude ratio vs. depth relationship a) in the northern part of the Great Plains and b) at the centre of the basin Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a rendszerben az energiakészlet változik, ennek gradiense áramlást hoz létre azokon a rétegsorokon keresztül, amelyekben az összefüggő víztest akadálytalanul továbbítja a nyomásváltozásokat, hiszen a nyomásátadódásnak ez a fajtája igényli olyan nagyobb pórusok összefüggő láncolatának jelenlétét, amelyekben a víz és a szemcsék közötti adhézió nem gátolja, fékezi a nyomáshullám előrehaladását, feltehető tehát, hogy a víz továbbítását sem. Ebből a feltételből következik, hogy az üledékes medencék felső rétegsorai — ahol a nyomásingadozás azonos a talajvízfelszín változásának görbéjével — a hidrodinamikai zóna része és az energiafelhalmozódással jellemzett zóna csak nagyobb mélység alatt kezdődhet. Ez az állítás azonban nem megfordítható: nem jelenti, hogy a kétfajta nyomásváltozásjfigyelembevételével különített térrészekjelválasztó felülete egyben az energia felhalmozódásjzónájánakjfelső határa, csak azt, hogy a tényleges gradiens a
