Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 451 2. A „Szennyvíztisztítás" fogalomkörének bővülése a jelenlegi időszakban már egyre jobban érezhető. Nagyon elgondolkoztató: hol fejeződik be a szennyvíztisztítás (az iszap-problémákat is beleértve). 3. Éppen ezért a szennyvíztisztítás feladatköreit, tudományos, tervezési, üzemelési, oktatási szemléletét folyamatosan kell fejleszteni. - 4. A környezetvédelem igényei mindenkor kellő időben, elméletileg is megfelelően megalapozott megoldásokkal kell kielégíteni. 5. A szennyvíziszapok vonatkozásában a kutatási munkákat fokozni szükséges. 6. Az iszapkezelés, a hasznosítás, a megfelelő elhelyezés számos tudományág összehangolt együttműködését, számos fejlesztési tevékenység megfelelő időben való beiktatását, számos jogi szabályozást igényel. 7. Az OMFB és az OVH szakterületünkre vonatkozó egységesítési törekvéseit összehangoltan, a műszaki-gazdasági szempontok szigorú mérlegelésével támogatni kell. Annál is inkább, hiszen a szennyvíziszapok vonatkozásában az iszapok volumene és a hozzá tartozó problémák súlya a következő évtizedben ugrásszerűen nőhet. Niitzungs- und UnterbriiigungsinögliohkeitcMi Abwasserschlanimes Nagy, L. D. In der Versorgung mit öffentlichen Werken kommen Unterbringung, Beseitigung und Klärung von Abwasser zu steigender Bedeutung. Auch wird das Abwasserschlamm-Problem Schäfer, das heute schon in einzelnen Gebieten unüberwindbare Schwierigkeiten verursacht. Früher gehörte die Abwasserschlamm-Unterbringung nicht eng zum Aufgabenkreis der Projektierung von öffentlichen Werken und wurde im allgemeinen fallweise gelöst. Der Anfall von Abwasserschlamm in grossen Mengen erzwingt eine Umwertung der Unterbringung und Nutzung auf Landesebene. Hier sind die landwirtschaftlichen Bedingungen der Abwasserschlammnutzung — Sanitätswesen — weiters Speicherung und Transport von Abwasserschlamm aus der Sicht des Umweltschutzes besonders zu untersuchen. Nach einem Überlick der Fragen des Anfalls von Abwasserschlamm in Ungarn, werden auch jene fachlichen Gesichtspunkte dargelegt, die für eine entsprechendere Lösung als gegenwärtig, massgebend sind. Földtani filozófiai kérdések a Szovjetunióban A Magyar Állami Földtani Intézet Magyar — Szovjet Baráti Társasága három olyan tanulmány kivonatát tette közzé, amelyet az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének „Szovjet földrajz" c. tanulmánykötete jelentetett meg először magyar nyelven. A téma különböző vonatkozásai mind a társadalom-, mind a természettudományok művelőinek érdeklődésére tarthatnak számot. A termelési-technikai fejlődós korunkban változtatja meg alapvetően a természet ós a társadalom közötti viszonyokat, anélkül azonban, hogy a kölcsönhatás törvényei vagy elmélete a tudatos tevékenység számára megfelelő pontossággal tisztázottak lennének. Napjaink és a közeli jővő gondját jelenti az energiakérdés, a környezetszennyezés és az élelmiszerhiány megoldása. Valamennyi a társadalom egészét érintő feladat, amely a műszaki- ós természettudományok képviselőinek is konkrét feladatokat ad. A természet és a társadalom kölcsönhatásának általános elméletét helyesen kidolgozni csak a dialektikus ós történelmi materializmus módszereivel lehet. G. A. Davidova és J. Elez az ember és természet viszonyának filozófiai problémáit tárgyalja tanulmányában. Az anyagi gyakorlat egyesíti az embert a természettel és ugyanakkor kiemeli az embert a természetből. Az ember minden más természeti lénytől eltérően, nem közvetlenül, hanem a többi emberrel létesített társadalmi kapcsolatok által tartozik a természethez. Az ember szemünk előtt válik hatalmas, állandóan növekvő geológiai erővé. A természet elemberiesítése olyan mértékben valósult meg, amilyen mértékben az ember bevonta a természetet gyakorlati tevékenységébe, s átalakította azt a társadalmilag megszabott céloknak és feladatoknak megfelelően. A természettudományos materializmus koncepciója szerint az ember lényege nem a természettel való szembenállásban, hanem az azzal való egységben van A társadalmi ember aktív viszonya a természethez a technikában fejeződik ki, ami Marx szerint nem más, mint az ismeretek tárgyiasult ereje. A kapitalista viszonyok közötti technikai fejlődésnek vannak negatív oldalai: ez a tudomány és a technika elemberietlenedósére vezet. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges a technikai fejlődés emberi ellenőrzése, elfogadható felelet csak a marxizmus ad, amelynek meghatározása szerint a technikai célokat az emberi értékeknek ós szükségleteknek rendeljük alá, ahol az ember lesz a cél ós a technika az eszköz. J. P. Truszov a nooszféra fogalmát fejtegeti ós fűz hozzá megjegyzéseket. Véleménye szerint többé-kevésbé komplex módon csak a geográfusok tanulmányozzák a természet ós a társadalom kölcsönhatását bolygónkon. De a geográfusok is gyakran esnek egyoldalúságokba. A nooszféra a természet és társadalom kölcsönhatásának emberi tevékenység által megszervezett szférája, amelyben az emberek saját szükségleteiknek és a természet megismert tónyeinek megfelelően irányítják és ellenőrzik a természeti folyamatok menetét. (Noosz — görögül — értelem.) A nooszféra fő szervező eleme az ember, aki az önmaga által megváltoztatandó ós megszervezendő sokarcú természeti környezettel áll kölcsönhatásban. Néha nehéz megvonni a határt a munkaeszközök ós a megváltoztatott természet között. Pl. az öntözőcsatorna a megváltoztatott természet egy eleme, de ugyanakkor eszköz is a természet más elemeinek megváltoztatására. Az élő ráhatása az élettelenre a biológiai evolúció folyamán szüntelenül növekszik. Az organikus világ evolúciója egészében olyan irányban halad, amely a központi idegrendszer szerepének fokozódására vezet. Az értelemmel és munkával nem rendelkező élő anyag fejlődésének és elterjedésének bizonyos, fizikai körülmények által megszabott határai vannak. A bioszféra elvileg bolygónkhoz kötött. Az ember azonban technikailag is alkalmazkodhat környezetéhez, átalakíthatja a természeti környezetet, ezért a nooszféra elvileg nincs a Földhöz kötve. A kommunizmus nooszférájában az önfejlődő és önszabályozó társadalmi folyamat dialektikusan jön létre, s az emberek szakadatlanul hódítják és irányítják a természetet. A. I. Ignatov a természet és a társadalom kölcsönhatása megismerésének néhány filozófiai kérdésével foglalkozik. A természet és a társadalom viszonyát mindmáig próbálkozások, hibák útján főként a gyakorlat alakította. E viszony fejlesztéséhez a gyakorlatot elméleti bázissal kell alátámasztani. A társadalmat minden oldalról a természet veszi körül, amellyel állandó kölcsönhatásban van. A társadalom gyakran megfeledkezik a természeti alapról. A földrajz fontos, de nem egyedüli tudomány a természet és a társadalom viszonyának tanulmányozásában. Szükséges, és a jövőben ki is fog alakulni egy olyan tudományág, amely speciálisan tanulmányozza a társadalom és a természet kapcsolatait. (Folytatás a 462. oldalon)