Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

450 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása tisztaság fenntartásáról 17. §. előírásai véleményem szerint reálisak, nem túlzóak. Ezek korábbi figyelembevétele és gyakorlati megvalósítása lényegesen csökkenthétté volna az iszapelhelyezés, -ártalmatlanítás jelenleg már súlyossá vált környezetvédelmi gondjait. Bizonyos higiénés alapelvek, normák (védőtávolság, talaj-, talajvíz-, felszíni víz-, terméktisztaság, egyéb élelmezés- munkahigiénés és járványügyi előírások stb.) sok évtizedes hazai és nemzetközi kutatómunka eredményeként alakult ki és jelenleg is általános érvényűnek tekinthetők. Az emberi és állati eredetű ürülékek talajkezelése és ártalmatlanítása higiénés feltételeinek korszerű meghatározása kiemelt tárcaszintű kutatási téma, s szerepel a KGST tudományos kutatási együttműködés programjában is. Az Országos Közegészségügyi Intézet az emberi és állati eredetű — toxikus anyagokat káros mértékben nem tartalmazó — szennyvíziszapok ártalmatlanításával kapcsolatban a természeti folyamatok (biothermikus érés, talaj természetes öntisztuló képessége stb.) igénybevételét tartja már a közeljövőben is alkalmazható megoldásnak. Poszszibilis elhelyezési mód lehet — megfelelő területen, a hidrogeológiai és higiénés szakszempontok betartása mellett — az iszapok városi szeméttel történő 1 : 4 arányú keverése is. Különlegesen fertőző, vagy mérgező anyagokra vonatkozóan azok megsemmisítését (égetés, fertőtlenítés stb.), ill. speciális elhelyezésmód és szabályok kidolgozása látszik szükségesnek. E folyamatok, ill. hasznosítási és elhelyezési lehetőségek helyes alkalmazásával, a közegészségügyi és környezetvédelmi feltételek betartásával a legkisebbre lehet csökkenteni a környezet és az ember egészsége veszélyeztetésének kockázatát. DR. BOLBERITZ KÁROLY (ny. osztályvezető) Minél kulturáltabb egy ország és minél jobban tömörül a lakosság a városokba, a szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése annál nagyobb gondokat okoz. A különböző országokban számos megoldást dolgoztak ki a különféle iszapok visszajuttatására a természetbe, avagy megsemmisítésére, melyek a gyakorlatban többnyire beváltak és nálunk is megvalósíthatók. A döntő kérdés azonban a költségek megismerése. Ezekről értékelhető összehasonlítások sajnos nem állnak rendelkezésre. De még ha tisztázva volna is az, hogy egy nyugati országban az adott viszonyok mellett melyik a leggazdaságosabb megoldás, az a mi adottságaink mellett másképpen alakulhat. A kérdés helyes megoldása tehát gazdasági feladat, mely a kalkulátorok, a közgazdászok nyakára hárul. A gazdaságos megoldás kiválasztását két tényező befolyásolja döntően: 1. az iszap mennyisége és 2. a helyi adottságok. Elméletileg a leghelyesebb megoldás az iszap visszavitele a természetbe, hasznosítása a mezőgazdaságban vagy az erdőgazdaságban. Ez azonban tárolást és szállítást igényel. Tárolást azért, mert a mezőgazdaságban a föld trágyázása időhöz kötött, tehát a trágyázási időpontok között az iszapot tárolni kell, ami szintén területet igényel. Nagyobb költséget jelent az iszap elszállítása a felhasználó területekre. Ez nagymértékben függ az iszap előkezelésétől. A folyékony iszapot nyílt csatornákban vagy nyomócsöveken lehet a felhasználási területekre vezetni, itt azonban szétosztásukról is gondoskodni kell. Ez feltehetően csak kisebb iszapmennyiségek esetén gazdaságos, főleg a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparnál keletkező iszapok hasznosítása terén. Az iszap szárítására, vagy besűrítésére alkalmazott eljárások könnyebbé teszik a tárolást és az elszállítást, de az első területigényes, a második eléggé költséges eljárás. Szikes területek közelében előnyösnek látszik az iszap meszes kezelése, ami a talaj termőképességét jobban növelné, mint a műtrágyázás. Ha viszont városi szennyvíz tisztítása során oly nagy mennyiségű iszap keletkezik, hogy azt óriási mezőgazdasági területekre kellene szétosztani, ebben az esetben az iszapégetés látszik legkedvezőbbnek. A közlések szerint, ha az iszap víztartalma 96%, az égetés folyamán keletkező energia fedezi az eljárás energiaszükségletét. Ha viszont a víztartalom ennél kisebb, még energia is termelhető az égetéssel. Ez tehát szintén kalkulációs kérdés, mely a hazai adottságok mellett kiszámítható. Mindezek tehát azt mutatják, hogy a települési szennyvíziszapok elhelyezése vagy megsemmisítése elsősorban közgazdasági kérdés. A beruházási és üzemeltetési költségeket számos tényező befolyásolja, melyek közül döntő az, hogy hol ós milyen mennyiségben keletkezik az iszap. Ami a kutatási munkákat illeti, az iszapkezelési kutatómunkával nálunk nem érdemes foglalkozni. A nyugati országokban ez még fontosabb kérdés, ezért sokan foglalkoznak ezekkel a problémákkal. Legegyszerűbbnek látszik átvenni a nyugaton legjobban bevált eljárásokat. Viszont ajánlatos a mi kutatási munkánkat kiterjeszteni a mezőgazdasági hasznosításra. Ez elsősorban mezőgazdasági és egészségügyi kutatásokat igényel, mely kérdések még nem eléggé tisztázottak. Az iszaphasznosítás egészségügyi kérdéseivel külföldön is alig foglalkoztak. Nem ismert az, hogy a nyersiszapban nagy számban, a különböző módon kezelt iszapokban kis számban jelenlevő pathogen szervezetekkel mi történik a talajra helyezésük során, behatolnak-e, a talajba, ami pl. a burgonyára veszélyes, vagy mi történik velük a nyersen fogyasztott növények felületén. Ilyen irányú kutatások hazánkban igen előnyösek és hasznosak lennének. DR. ÖLLŐS GÉZA (MTA Vízellátási és Csatornázási Albizottsága) elnöki zárszó: 1. A szennyvíztisztítás, az iszaphasznosítás és -elhelyezés tervezésekor a jelenlegi és jövőbeni változó igényeket (pl. a környezetvédelem részéről) fokozottabb gonddal kell figyelembe venni.